Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

494 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19

SU május 16-án, szerdán. tár mentén szénát gyűjtött. Egy jugoszláv határőr átjött, letartóztatta őket és szerb területre hurcolta. — Itt van még egy eset: a Drávában fürdött valaki. A víz átsodorta a túloldalra. Lelőtték. Ott feküdt a holtteste 24 órán át a legmelegebb nyári hőségben és még azt sem engedték meg, hogy betakarják a legyektől meglepett holttestet. Számtalan ilyen esetet hoztunk ide. Ezzel szemben Malenceé Vladko képviselő a szerb szkupstinában elmondott beszédében jogosnak mondotta ezeket a gyilkosságokat, amelyekat számtalan esetben hivatalosan állapítottak meg. Beszéde további részében azt mondta, hogy a mi oldalunkról, Magyarországból jönnek át »a merénylők, hoznak át pokolgépeket, bombákat, revolvereket és propagandisztikus iratokat«. Tökéletesen elég, ha cáfolatképpen hivatkozunk az általunk ismert kaposvári ítéletre, amelyben mint egyetlen konkrét esetben a magyar bíróság igenis példát statuált arra, hogy semmiféle gyilkosságot nem tűrünk (Ügy van! a jobboldalon.) és hosszú, úgy emlékszem 15 éves fegyházzal büntette azt a tettest, aki ez elé a magyar bíróság elé került. Malenceé azt is mondja ebben a beszédében, a melyet a legerélyesebben vissza kell utasítanom, hogy: »Magyarország részéről terrorisztikus akciók folynak és magyar területen főzik azokat a terveket, amelyeket Jugoszlávia ellen felhasználnak«. Arra is hivatkozik, hogy: »Jugoszláv területen nem tűrnek Magyarország ellen irányuló semmiféle akciót«. Azt mondja, hogy: »Alaptalan a magyar képviselő azon vádja, hogy jugoszláv részről kellemetlenkednek a magyar kettősbirtokosoknak... Ha valaki valamiféle nehézséget okoz, azt egyedül a magyar hatóságok teszik«. Malenceé értesült arról, hogy: »a magyar hatóságok a szabadkai rayonban ez évben nem cserélték ki kettős birtokosaiknak igazolókönyvecskéit«. Szemenszedett valótlanságok ezek az állítások, amelyek valótlanságáról én, mint a kerület képviselője személyesen győződtem meg. Ügylátszik, ezeket az érveket fogják majd a Népszövetség előtt is mint ellenérveket felhasználni. Azt is mondja Malenceé a továbbiakban, hogy: »A múlt évben Magyarországból a jugoszláv határzónába óriási mennyiségű bort vittek át. Nem lehet elfogadni a magyarok kívánságát a kettősbirtokosok átkelésére szolgáló új utak tekintetében«. Ezzel szemben, t. Ház, amikor megállapítható, hogy Jugoszlávia a trianoni békeszerződés ellenére tíz vasúti vonalat, amelyek megnyitására kötelezve volna, ma is elzárva tart és ma is fontos közlekedési utakat zár el ezáltal tőlünk. Azt is mondja még, hogy: »Hazug hírek terjesztése a magyarok szabadalma«. Ilyeneket mond ez a szkuptsinában elhangzott beszéd. Erre vonatkozólag mindig megállapíthatom, hogy valahányszor mi a jugoszlávok viszszaélései ellen panaszokat hoztunk fel, soha sem sértettük meg a szerb nemzetet, hanem mindig azok ellen az atrocitások ellen küzdöttünk, amelyeket a szerb kormány közegei akadálytalanul követtek el. (Farkas Gyula: És szerb képviselők is, úgylátszik.) Kernelem is. Ügylátszik, hogy az elhullott sok magyar vér eredménye mégis csak meg lesz, — bármenynyire sajnálatos is, hogy ennek a sok embernek oda lent a határon el kellett pusztulnia — mert a világ művelt nemzeteinek figyelme, ahogyan a külföldi sajtóorgánumok megnyilvánulásaiból látjuk, hála Istennek felébredt és hiába lesz a védekezés, az lesz belőle, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban mégis csak a magyar revízió ügye nyer, mert ezek az esetek tagadhatatlanul bizonyítják, hogy a mostani határok nem természeti határok, hogy azok tarthatatlanok és hogy így ezek az incidensek tovább fognak folytatódni. Rámutatok arra, hogy még ma is az történik, hogy éjszakának idején a határokat vérebekkel őriztetik. Ezek az oktalan állatok nem tudják, hol van a határ, tehát, ha az éjszakában egy magyar állampolgár jár a maga területén, a véreb akadálytalanul megtámadja. Ilyen brutális magatartással szemben fel kell, hogy ébredjen a művelt világ figyelme. T. Ház! A határok abszurditására nagyon érdekes gyűjteményem van itt együtt. (Halljuk! Halljuk!) Eddig, !ha idegen képviselők, angolok, vagy franciák jöttek ide, illetékes tényezőink olyan helyekre vezették el őket, amelyekkel érvelni ugyan lehetett, de ezek az érvek nem olyan frappánsak, mint a kezeim között lévő érvek. 53 ilyen abszurd és abnormális pontja van a trianoni magyar határnak, amelyeket, ha egyszer megmutatnánk az elfogulatlan embereknek, akkor mindenesetre más eredményeket érnénk el. Scotus» Viator, a mi nagy ellenségünk, nemrégiben azt mondotta, hogy a magyar nép nem akarja a revíziót és csak a vezető osztály ok, akarják a magyar revíziót. Ezt vissza kell utasítanom. Szeretném Scotus Viatort idehozni és végigvezetni a trianoni határnak ezeken a pontjain, hogy lássa — salvus conductust kapna és azért a sok sérelemért, amelyet a magyarság ellen elkövetett, a hajaszála sem görbülne meg, pedig nem érdemli meg a salvus oonductust — ezeket az abszurditásokat, amelyek a trianoni határ mentén vannak. Itt van Felsőcsatáron egy eset. Felsőcsatár községnél a trianoni ihatár a cigánytelep egyik hazán megy keresztül. Ezzel a határmegvonással a háznak lakószobája osztrák, a konyhája pedig magyar fenhatóság alá került. A határkő közvetlenül a ház fala mellett van beásva. Itt van a fényképutáni rajz. Itt van a pinkavölgyi abszurd határvonal, ahol egy 25 kilométeres vonalon a községek olyan cikk-eakkos határvonalat kapta!k, hogy az egyik község osztrák területre, a másik község magyar területre esik, olyan lehetetlenül, hogy szinte azt kell hinnünk, hogy egy játszó gyerek volt az, aki saját kénye-kedve, szeszélye szerint állapította meg a határokat. Itt van a drávai határszakasz közel Légrádhoz. Itt olyan abszurd eset van, hogy a lakóház el van választva az istállótól. Itt van a fotográfiája a dolognak. Másutt meg egy kút van kettéosztva, s a kút deszkázata mellett van a határkő. Itt van Gyékényes esete. Ide kellene elhozni az idegen képviselődet, akik Magyarországra jönnek. Gyékényesen a fűtőház jugoszláv területre esik, amely pillanatban tehát Jugoszlávia, megtagadja a fűtőház használatát, a vasúti állomás teljesen lehetetlen helyzetbe kerül. Itt van Udvar község esete, ahol a baromfiak, a háziállatok a határ lehetetlen megvonása mellett állandóan jugoszláv területre, tévednek át, mert a határ a község szegélyén a kertek alatt húzódik, úgy, hogy például ebben a községben a konyhakertek a házaktól el vannak választva és ezek megművelése végett határátlépési engedélyt kell (szerezni. (Farkas Gyula: Őrület!) Itt van a jugoszláv határ mentén Dávidháza, örihodos, Sztára-Zaláta, Noskovci, Drávasza-