Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-269
Az, országgyűlés képviselőházának 2 a kihatás abban áll, hogy a termelés eredményei, a termelt javak nem cserélődhetnek ki ' az egyes országok között: ugyanazon árut tekintve, az egyik országban túltermelés áll elő, a másik országban pedig kielégítetlen vagy nehezen kielégíthető a. szükséglet. Ennek az állapotnak a termelésre az a következménye, hogy abban nem csupán zavart okoz, hanem bizonyos irányban meg is bénítja azt. A termelés megbénulása a tőke meddőségét és a munkaerőnek nagy feleslegét jelenti, tehát nem füstölnek a gyárkémények, munkanélküliség lesz, beáll az elszegényedés, a fogyasztóképtelenség. A fogyasztóképtelenségnek viszont MZ <{ hatása, hogy ugyanabban az államban, ugyanazon a gazdasági területen is megakad a termelt javak kicserélése. Egyik gazdasági egyednél túltermelés, a másiknál pedig kielégítetlen szükséglet áll elő; túltermelés, mert nincs vevő, kielégítetlen szükséglet, mert nincs pénz. Csakhogy ami az államoknál a helytelen gazdasági politika, az a, magángazdaságoknál a kényszerűség: kényszerűségből fokozzák le életnívójukat, foltozzák meg ruhájukat, drótozzák fel a csizma leszakadt talpát, kínálják értéken alul a szakképzettséget, a munkaerőt és bocsátják el az alkalmazottakat. A népek önellátási törekvéséből következik az is, hogy az árak eltorzultak. Az ár a gazdaságtan törvényei szerint a kereslet és kínálat viszonyából áll elő. Normális ár tehát normális keresletnek és normális kínálatnak lehet csupán a következménye- Miután minden államnak az a törekvése, hogy lehetőség^ szerint elkerülje a behozatalt, ellenben mindenáron fokozza kivitelét, minimálisra csőikként keresletnek és túlkínálatnak kellett előállania, amely helyzetnek nem is lehet máisi következménye, mint a mai eltorzult árak. Hogy az olyan cikkeknél, amelyekre nézve termelő országban túlkínálat van, az olyan országban, ahol ez a ciklk mint kereslet jelentkezik, még sem mutatkozik az áru olcsósága, ez az államok vámpolitikájának a következménye. Ebben a fonák világgazdasági berendezkedésben más az ipari ós más w mezőgazdasági államok helyzete. Az ipar védekezhetik a túltermelés ellen, leesökkentheti, átállíthatja vagy leállíthatja üzemét A mezőgazdaságnak egészen más a helyzete. A mezőgazdasági termelést sem leállítani, sem lecsökkenteni, sem máról holnapra átállítani nem lehet. Az ipar a maga szervezettségével és a termelés tempójának lelassításával szabályozhatja árait, a mezőgazda pedig a maga szervezetlenségében kénytelen többet termelni, hogy éhen ne haljon. , Magyarország mezőgazdasági állam, akkor is az volna, ha népessége nemn, volna túlnyomóan mezőgazdasági jellegű, mert iparosodásának előfeltétele nyersanyag híján nincsen meg. Itt tehát a mi oldalunkon a túlkínálat, a piacainkat képező államok részéről pedig a vámpolitika a mezőgazdasági árakat rombolta lé, tehát elsősorban a mezőgazdiasági népesség helyzete romlott meg. A többi foglalkozási ágak romlása a mezőgazdaság romlásának viszszasugárzása. A túlnyomó számban levő me'zőgazdasági népesség ugyanis nemcsak termelő, hanem a többi foglalkozási ágak termelésének fogyasztója iis, fogyasztóképessége tethát létérdeke a többi foglalkozási ágaknak, elsorvadása pedig magával hozza a többi foglalkozási ágak leromlását is. Az áreltorzulásból, továbbá a kereseti és jövedelmi viszonyoknak a szükségletekkel szemben való aránytalanságából önként adódik 39. ülése 193 If május 1-én, kedd&n. 43 a túladóztatás ténye, mert az állami és a z autonóm költségvetésekben sok olyan szükséglet van, amelyet mindenáron ki kell elégíteni. Ezek a szükségletek nem olyan rugalmasak, hogy a változott viszonyokhoiz könnyen alkalmazhatók volnának, tehát természetszerűleg elő kell állani az állampolgárok gazdasági ereje túlzott igénybevételének a túladóztatásban. Ezek a tényezők együttesen maguk után vonták a magángazdaságok teljesítési zavarait, a fizetésképtelenséget, az eladósodást, a mellőzhetetlen adósvédelem pedig magával hozta a hitelélet megromlását. Ez a kép a mai gazdasági helyzet, a mai gazdasági nyomorúság kórleírása. Ha most már a helyzetet nem az okozatiság összefüggésében, hanem egy síkban, konkrét megjelenésében vizsgáljuk, úgy a fogyasztóképesség hiányát kell panaszolni. A fogyasztóképesség hiánya az, ami megakasztja a termelést, a forgalmat, a munka, a kereset lehetőségét. Nincs fogyasztóképesség, mert nincs jövedelem, nincs jövedelem, mert nincs rentábilis termelés. Amidőn tehát a bajokból ki akarunk bontakozni, amikor a kivezető utat keressük, akkor a termelés rentabilitásának kérdésével kell foglalkozni. A gazdasági leromlás — amint azt az előbb kifejtettem — nálunk a mezőgazdaságnál kezdődött, a többi foglalkozási ág nehéz helyzete csupán a mezőgazdaság bajainak következménye. Ebből következik, hogy a talpraállítás kiindulópontjának, egy egészséges agrárpolitikának kell lennie. Nem jelenti ez az agrárpolitika a többi foglalkozási érdekek letörését, semmibevevését, sőt állandóan figyelemmel kell lenni a foglalkozási ágak korrelációjára, de igenis jelenti azt, hogy a közgazdasági életben a mezőgazdaságnak kell vinni a vezetőszólamot, amelyhez a többi foglalkozási ágak érdekei harmonikusan hozzá hangolódnak. Amíg az államok az önellátás politika játtól nem térnek el, meg kell alkudni azzal a ténnyel, hogy Magyarország a maga parányiságában nem folytathat más politikát, mint amelyet világgazdasági berendezkedése diktál. Sajnos, nem vagyunk kezdeményezők, sőt ellenkezőleg örökös védekezésre vagyunk kényszerítve, meg kell tehát alkudnunk a tényleges helyzettel, amely határozottan az állami beavatkozéis felé hajt. Nagyon nehéz megtalálni a helyes mértéket, ameddig az állami beavatkozásra szükség van és amelyen túl utat kell engedni a gazdasági erők szabad érvényesülésének. Az ár eltorzulás, a túladóztatás ós a hitel hiánya s mindezeknél fogva a gazdasági erőtlenség szinte kiforszírozza az állami beavatkozást. A túlzott mértékű állami beavatkozás pedig egy helytelen közfelfogást alakít ki,amelyet visszaszorítani közérdek. Nagyon sok olyan életviszony van, amelyre nézve állami beavatkozást sürgetnek, pedig éppen azoknál semmiféle szükség nincs állami beavatkozásra. Az államhatalom helyesen csak akkor avatkozhat bele az életviszonyokba, ha bizonyos erők érvényesülésére a közérdek szempontjából szükség volna, ezek a gazdasági erők azonban Önmagukban nem érvényesülhetnek; vagy bizonyos érdekek más érdekeknek és így a közérdeknek rovására is túlzottan érvényesülnek; vagy pedig ott van helye az állami beavatkozásnak, ahol a magántevékenység érvényesülése bizonyos irányba terelendő. Ma az állam helyesen csak azt az érdeket istápolhatja, amely elsőrendű eleméreteket je6*
