Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 27 zott. (Farkas István: Kölcsönösen ünneplik egymást! — Elnök csenget.) Midőn az európai helyzetet és annak Magyarországra való kihatásait megvilágítani próbálom, nem mehetek el szó nélkül a leszerelési kérdés mellett sem, amely, sajnos, a legutóbbi időben megint nagyon erősen az európai politika előterébe, homlokterébe került és a nagyhatalmi kormányoknak a figyelmét anynyira leköti, hogy azoknál a többi problémák iránti érdeklődés nagyon erősen háttérbe szorul. . Ismeretes a t. Ház előtt, hogy ez a probléma már 1920 óta foglalkoztatja a Népszövetséget. Már 1920 novemberében, az első népszövetségi közgyűlésen felszólalt az akkori fodelegátus, Léon Bourgeois és kijelentette, hogy ha a lefegyverzés nem általános és azt az összes államok nem hajtják végre egyszerre és teljes lojalitással, akkor a háborús lehetőségek nem csökkennek, hanem növekednek. A népszövetségi közgyűlésen való ezek a tárgyalások eltartottak egészen 1926-ig anélkül, hogy valami nagyobb eredményre vezettek volna. 1924-ben született meg a híres genfi protokoll, amelyet azóta annyiszor idéznek, amely a status quonak szolgálatában áll és annak biztosítása érdekében kötelezi az összes szerződő feleket, hogy egymást kölcsönösen fegyveres erővel támogassák. Azután öszeült 1926-ban az úgynevezett előkészítő bizottság, amely 5 vagy 6 évig dolgozott, míg végre létre tudott hozni egy egyezményt, amelyet a tanács elé vitt. Ebben az egyezményben volt az a hírhedt 55. szakasz, amely a leszerelt államokra vonatkozólag a status quo-t állapította meg anélkül, hogy kötelezte volna a felfegyverkezett államokat bárminemű leszerelésre. Végre r 12 évi előkészítés után összeült 1932 február havában a leszerelési konferencia, amelynek szintén nem adatott meg, hogy ebben a kérdésben valami eredményt érjen el. A legutóbbi időben tudvalevőleg a nagyhatalmak között r mindenféle tárgyalások folytak diplomáciai úton, amelyeknek az volt a negatív eredményük, hogy a Franciaország és Németország, tehát a két főérdekelt között fennálló ellentéteket kiküszöbölni, áthidalni semmi körülmények között nem lehet. Most megint Genfbe került vissza az egész ügy, ahol május 29-én összeül a főbizottság, amely egy utolsó kísérletet fog tenni arra, hogy ezt a kérdést békés úton elintézze. A kilátásai nem igen nagyok. A magyar külügyminiszter, valahányszor manapság beszámolót tart, abban az ugyancsak nem irígylcsreméltó helyzetben van, hogy mindig ugyanazokkal a kérdésekkel kell foglalkoznia, mindig ugyanazokra a nehézségekre kell utalnia, amelyek még a legégetőbb problémák megoldását is hátráltatják vagy késleltetik. A békeszerződés körül folyó f harc nem tud nyugvópontra jutni, az elmúlt esztendő pedig ebben a tekintetben határozott visszaesést mutat. Míg az 1932. év meghozta a reparációs kérdésnek és az egyenjogúság kérdésének elvi megoldását, addig az elmúlt esztendőben kiújultak a háború után szokásos végnélküli diskussziók és politikai harcok. A nemzeti szocializmus uralomraj utasa után több államban lábrakapott nyugtalanság még most sem szűnt meg egészen. (Farkas István: Nem is fog megszűnni! — Mozgás és zaj a jobboldalon.) A keletázsiai események szintén kellemetlenül éreztették hatásukat az európai politikára és végül sokak lelki nyugalmát megzavarta a maKÉP VISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. í. ülése 19$% május 16-án, szerdán. 489 I gyár revindikációs eszmének külföldön való nagy térfoglalása is. Meglehet, hogy erre az általános nagy idegességre vezethető vissza, hogy nálunk is találkoztak, mégpedig nagyon komoly politikusok, akik radikálisabb eszközök alkalmazását, nevezetesen egy messze elágazó szövetségi rendszer kiépítését követelték. Ezzel szemben a magyar kormány továbbra is kitart az eddigi nyugodt, óvatos, de a mellett határozott politika mellett, amely — mint már előbb is említettem — mégis csak tud már némi eredményt felmutatni. (Helyeslés.) Igaz, hogy háborúban alulmaradt népek rendesen csak szövetségi szerződések és katonai konvenciók kötésében látják egy jobb jövő megalapozásának egyetlen lehetőségét. Mi más utakon haladunk. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem. egyenlő fegyverekkel és eszközökkel küzdünk és ezért még nehéz harcokra kell elkészülnünk. Tudjuk, — hogy egy ismert hasonlatot használjak — hogy az ilyen politika nem jelent kényelmes sétát egy parknak jól ápolt útjain, hanem sokkal inkább hasonlít az őserdőn való áthaladáshoz, ahol az ember állandóan új meg új akadályokba ütközik, amelyek leküzdhetetlennek látszanak. De azt is tudom, sőt az eddig tett tapasztalatok után megállapítom, hogy ez az út mindennek ellenére járható a magyar nép számára, amely még a legválságosabb időben is megállta a rendületlen hazafiság tűzpróbáját. (Ügy van! Ügy van!) Erre a népre, az egységes magyar népre támaszkodva, nem félünk ezektől a küzdelmektől és rendületlenül vagy — hogy Gömbös miniszterelnök úr szavát használjam — fanatikusan bízunk r abban, hogy az arra . hivatottak a magyarság nagy perét végül mégis csak a politikai észszerüség szabályai szerint és az igazi béke érdekeinek megfelelően fogják eldönteni. Kérem a külügyi költségvetés elfogadását. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. —• A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Megállapítom, hogy a miniszter úr beszédét 7 óra 54 perckor fejezte be s így a házszabályok 153. §-ának 2. bekezdése alapján a külügyminisztérium költségvetésének általános vitája 40 perccel meghosszabbodik. (Folytonos zaj.) Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Túri Béla! (F oly to-, nos zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Turi Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy az a szerencse jutott nekem ... (Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) hogy a külügyminiszter úr után szólhatok

% mindenekelőtt az ellenzék részéről, — miután a miniszterelnök úr hivatalosan is így állapította meg helyzetünket (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Már többször!) — az ellenzék részéről szívesen kifejezem csatlakozásunkat ahhoz ... (Folytonos zaj a jobboldalon.) $ Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Turi Béla: ... hogy a magyar nemzetnek abban egységes az óhaja, hogy azt a nagy port, a magyarság nagy pőrét megnyerjük. Ebben mindnyájan egyek vagyunk és e tekintetben egyformán gondolkozunk. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A magyar kormány külpolitikáját mindig támogattuk és támogatni fogjuk ezen célok elérésében. Az a nyugodtság és bölcseség, amely a külügymi' niszter úr szavaiban megnyilatkozott, minden69