Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

4.88 Az országgyűlés képviselőházának 27 a határokon túl élő fajtestvéreinkkel egy idő óta bánnak. (Ügy van! Ügy van!) De reméljük, hogy ezeknek a tényeknek láttára végre azok a hatalmak is tudatára ébrednek a magyar nép nehéz helyzetének, amely hatalmak nevében Millerand 1920-ban az ő ismert -kísérő levelében kiemelte, hogy az »idegen uralom alá került magyar népszigetek érdekei a három említett állammal kötött kisebbségi szerződések által tökéletesen biztosítva vannak« T. Ház! A közópeurópai kérdéssel kapcsolatosan legyen szabad még néhány szát az osztrák problémáról is mondanom, (Halljuk! Halljuk!) amely szintén a minden politikai előrelátást nélkülöző párizs-vidékl békék egyik szomorú következménye. Nem szeretnék az e kérdés körül az utóbbi 14 esztendőben lefolyt harcoknak taglalásába bocsátkozni, csak annyit. állapítok meg, hogy a legutóbbi időben, úgylátszik, annak ellenére, hogy a Dollfuss-korj mány és a nemzeti szocializmus között folyó küzdelem még mindig nem nyert befejezést, mégis bizonyos megnyugvás állott be, amelyhez talán lényegesen hozzájárult az a körülmény is, hogy Dollfuss kancellár május 1-én életbeléptette az új rendi alkotmányt, mely a politikai pártoknak eddigi nagyon erős befolyását tökéletesen elveszi. (Rassay Károly: Egy előkelő idegen véleménye! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Néhány nappal ezelőtt egy vezető osztrák politikus részéről olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek talán arra engednek következtetni, hogy végre mégis csak helyreáll a béke, a bécsi kormány és a nemzeti szocializmus között létrejön a megegyezés, amelyet, azt hiszem, minden, az osztrák kérdés békés megoldásában érdekelt állam csak szívesen láthat. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Farkas István: Ezt nem hiszi el a miniszter úr maga sem! — Mozgás jobbfelől.) Ami ezzel a küzdelemmel kapcsolatban a magyar kormány álláspontját illeti, tisztelettel utalok arra, amit Gömbös miniszterelnök úr két héttel ezelőtt erre vonatkozólag mondott, amelyhez nekem semmi hozzáfűzni valóm nincs. (Rassay Károly: Kérdés, hogy mondja-e mat) T. Ház! Áttérek most már a Balkán-paktum problémájára, amely itt hasonlóképpen nagyon szigorú kritikában részesült. Eőleg azt a kifogást emelik ellene, hogy a Balkán-paktum megerősíti a nemzeti aspirációnkkal szembehelyezkedő tábort és hogy az ebben a paktumban résztvevő két kisantant állam szabadulva a Dél és Kelet felől való megtámadtatás veszélyétől, velünk szemben az eddiginél még nagyobb akciószabadságot nyer. Azt hiszem, az önámítás hibájába esnénk, ha nem akarnók észrevenni, hogy itt tényleg olyan kísérletről van szó, amelynek az a célja, hogy a békeszerződések által teremtett helyzetet állandósítsa. Az errevaló törekvéseknek a legutóbbi időkben egyáltalában az eddiginél még sokkal nagyobb szerep jutott. Itt Közép-Európában a kisantant van megbízva ennek a feladatnak végrehajtásával és most a Balkánon Bulgáriával szemben ugyanolyan helyzetet próbálnak megteremteni, amely nálunk már befejezett tény, sőt ezzel nem érvén be, mindent elkövetnek, hogy megnyerjék Oroszország barátságát és azt is megnyerjék a revízióellenes frontnak. Mindezeknek az akcióknak pedig állítólag az a fő céljuk, hogy mint Közép-Európában, mint a Balkánon, úgy a jelenben, mint a jövőben kiküszöböltessék minden nagyhatalomnak a befolyása. Kétségtelen tehát, hogy ez a Balkán8. ülése 19 3 U május 16-án, szerdán. paktum egy nagy, úgyszólván egész Európát felölelő és a mi szempontunkból nem kedvező akcióba illeszkedik bele. Ennek ellenére nagy tévedésnek tartanám, ha annak fontosságát túlbecsülnénk. Az én szerény nézetem szerint eredendő hibája ennek a Balkán-paktumnak az, hogy hamis premisszákból indul ki és olyan veszélyek ellen akarja a védelmet megszervezni, amelyek de facto nem léteznek. Nem hiszem, hogy valaki meg merné kockáztatni azt az állítást, hogy például Jugoszlávia féltette az ő határait egy görög vagy bolgár támadástól. Hiszen a bolgárok maguk a most lefolyt tárgyalások során ismételten felajánlottak egy megnemtámadási szerződést, ami egészen világosan bizonyítja, hogy tőlük minden támadó szándék tökéletesen távol áll. A bolgár kormány ennek a megnemtámadási szerződésnek megkötését csak egy föltételhez kötötte, még pedig ahhoz, hogy maradjon ki belőle a támadó félnek úgynevezett Politis-féle definíciója, amely definicó benne foglaltatik a tavaly először Oroszország és szomszédai, azután pedig Oroszország és a kisantant között létrejött támadást kizáró paktumokban és amely úgy intézkedik, hogy támadó félnek tekinthető az az állam is, amely az ő területén nem akadályozza meg irreguláris csapatok szervezkedését. Nagy kavarodást idézett elő a szerződő felek között a Görögország által ezen paktumnak adott interpretáció, amely szerint megszűnnek Görögországnak ebből a szerződésből folyó kötelezettségei, obligói abban a pillanatban, amint egy nagyihatalom támad meg egy Balkán-államot. Ez nagy elkedvetlenedé&t idézett elő s úgylátszik, különösen Jugoszláviában fokozta a hajlandóságot ahhoz* hogy Bulgáriához egy megnemtámadási szerződés megkötése útján közeledjék. Bulgária férfiasan védekezett, nem csatlakozott a paktumhoz és a bolgár miniszterelnök nemrég meglátogatta az összes európai nagyhatalmak kormányait, hogy őket személyesen is meggyőzze az ő álláspontjának jogosságáról. Ennek az útnak az eredménye nem maradt el; a nagyihatalmi kormányok tényleg bizonyos megértést mutattak a bolgár felfogás iránt és Bulgáriának presztízse a paktum által egyáltalában nem csökkent, sőt Bulgária megérte azt a kellemes meglepetést, hogy míg az utóbbi években a bolgár revízió kérdésével az európai közvélemény egyáltalában nem foglalkozott, most ezzel a paktummal kapcsolatosan az érdeklődés a bolgár revízió iránt megint igen megnövekedett. Ami pedig ennek a paktumnak a fontosságát magyar szempontból^ illeti, az én nézetem szerint annak káros voltát még a legjobb akarattal sem lehet megállapítani. A szerződő felek egymásnak kizárólag csak a Balkán-határokat garantálják és így természetesen nem lehetséges, hogy ez

1 a paktum érintse vagy megzavarja azt a jóviszonyt, amely közöttünk és Törökország, Bulgária és Görögország között fennáll. A törökökkel néhány évvel ezelőtt kötött semlegességi szerződést öt évre meghosszabbítottuk. Hogy a magyar-bolgár viszony jó, azt, azt hiszem, bizonyította az a lelkes fogadtatás, melyben Szófiában részünk volt és amelyet Musanov bolgár miniszterelnök úr budapesti látogatása alkalmával viszonoztunk. Magyarország helyzete a Balkán-paktum megkötése után, nézetem szerint, semmiben sem váltó-