Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 278, hitese 'érdekében több szomszédos országgal folytattunk. Említettem már azt az ajánlatot, amelyet Renner kancellárnak .tettünk. De ezenkívül folytattunk tárgyalásokat az 1920-as évek elején Benes miniszterrel és 1926-ban a belgrádi kormánnyal is. Mindezek a tárgyalások, mindezek a tanácskozások — még pedig nem a mi hibánkból — teljes eredménytelenséggel végződtek. (Zaj balfelöl.) De végre még is csak bekövetkezett egy jobb jövő hajnalhasadása és azóta külpolitikai helyzetünk állandóan javuló tendenciát mutat. Az osztrák nép lassan tudatára ébredt a két nemzet egymásra utaltságának és az újabb osztrák kormányok több megértést kezdtek mutatni a két szomszédos ország együttműködésének szükségessége iránt. Egyidejűleg más, Magyarország szempontjából^ fontos államok részéről is több barátságos érzést láttunk megnyilvánulni Magyarország iránt. 1927. április havában azután létrejön Rómában a magyar-olasz barátsági szerződés, amely még növelte a magyar népben azt az elszántságot, amely lelkéből még a legválságosabb időkben sem hamvadt ki. Külügyi politikánk részére pedig azóta szabadabb mozgási lehetőség nyilt. A magyarosztrák viszony is egyre javult és míg 1920-ban Renner kancellár még Magyarország teljes izoláltságával kérkedhetett, addig Dolifuss kancellár (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) ez év február havában Budapesten tett látogatása alkalmával (Propper Sánuor: Adja vissza Burgenlandot! — Elnök csenget.) nagyon határozottan és a valóságnak, a tényleges viszonyoknak megfelelően kijelentette, hogy az osztrák-magyar viszony sohasem volt jobb, sohasem volt bensőségesebb, mint ma. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Végre ez év márciusának közepén összeült Rómában a hármas konferencia, amellyel a magyar-osztrák-olasz barátság különösen ünnepélyes módon jutott kifejezésre. A római jegyzőkönyv iránt — amint az különben előrelátható volt — (Zaj a, szélsőbaloldalon. — Hallgu! Halljuk! jobbfelől.) az egész európai közvélemény nagy érdeklődést mutatott... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kánya Kálmán külügyminiszter: ... és azt a legkülönbözőbb, részben homlokegyenest ellenkező kritikában részesítette. Pesszimisták és optimisták, intri'kusok és objektív, komoly politikusok, mind versenyeztek abban, hogy ennek a konferenciának szellemét és célkitűzéseit minél behatóbban, minél precízebben interpretálják. Egyesek, még pedig főleg azok, akik a politikai blokkrendszer legklasszikusabb képviselőinek tekinthetők és akik napnap után, mint külpolitikájuk legnagyobb bölcseségét hirdetik, a köztűk már fennálló szerződések továíbbi mélyítését és kiépítését, azt a hírt röpítették világgá, hogy Rómában egy igen komolyan veendő új államosoport alakult ki, amely a békét veszélyezteti, mert az amúgyis nagy feszültséget még jobban fogja növelni. Mások ezzel ellentétben a római jegyzőkönyvnek nyugodt és békülékeny hangjából, továbbá abból a körülményből, hogy a revízió azokban kifejezetten említve nincs, mindenáron azt a következtetést akarták levonni, hogy az ezekhez a jegyzőkönyvekhez való hozzájárulás^ Magyarország részéről eddigi nemzeti aspirációiról való lemondást jelenti. Megelégedéssel regisztrálom, hogy az európai közvéleménynek legilletékesebb és legbefoülése 198A május 16-án, szerdán. 487 lyásosabb irányítói nagy objektivitással próbálták megbírálni a római konferenciát és abban az első komoly lépést látták a túlzott autartikus törekvések letörésére (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) és az európai gazdasági élet újjáépítésére. A Rómában létrejött jegyzőkönyvek — és ezt itt különösen ki akarom emelni — nem jelentenek semminemű elhajlást attól a három ország által már eddig is folytatott politikától, amely politika a jövőben is az marad, ami a múltban volt: tudniillik három szuverén államnak érdekközösségen, régi tradíciókon és kölcsönös rokonszenven alapuló őszinte együttműködése, amelynek semmiféle politikai éle más államok ellen nincs. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Ami pedig a dolog gazdasági részét illeti, tudvalevőleg a római konferencia a strésai elvek mellett tört lándzsát, amiből világosan kitűnik, hogy nyitva áll a közeledés lehetősége minden állam részére, amely a kölcsönös érdekek helyes felismerésével és a békülékenység, az engedékenység szellemében keresi ezt a közeledést. Amint mindig hirdettük, most is kihirdetjük, hogy a kisantanttal létesítendő normális gazdasági viszonynak Magyarország részéről semmi akadálya nincs, sőt ezt a viszonyt, ennek helyreállítását őszintén és melegen óhajtjuk. Hirdettük és hirdetjük ma is, hogy amenynyiben a kisantant intimebb, szorosabb gazda sági kapcsolatot óhajtana velünk, akkor szükséges, hogy előbb megteremtse ennek az együttműködésnek reális előfeltételeit. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem változtattunk semmit azon a már régóta elfoglalt álláspontunkon sem, hogy az ilyen kereskedelmi szerződéseket bilaterális alapon kellene megkötnünk, azaz minden egyes állammal külön-külön. Csak az ilyen rendszer felelne meg annak a szellemnek, amely a római konferencián uralkodott és amellyel semminemű blokk-politika nem egyeztethető össze. (Ügy van! Ügy van!) Magyarországot, amikor a magyar-osztrák-olasz barátság útjára lépett, nem a megtorlás, nem a bosszúvágy gondolata vezette, de kétségtelen, hoey ezt a politikánkat lényegesen elősegítette a kisantant állandóan erős politikai nyomása és gazdasági elzárkózása. (Úgy van! Ügy van! a jobb- es a baloldalon.) Most azonban, miután célunkat elértük, külpolitikailag szabadabban mozgunk és gazdaságilag is az Ausztriával, Olaszországgal és Svájccal megkötött szerződések alapján többé-kevésbbé függetlenítettük magunkat a kisantantnak, elsősorban Csehszlovákiának piacától, ezt a lényegesen megíavult helyzetünket egyáltalában nem akarjuk a helyzet további kiélezésére felhasználni. (Helyeslés.) Sőt ellenkezőleg, szívesen közeledünk gazdaságilag minden államhoz, a legnagyobb örömmel közeledünk minden államhoz, amelyben erre hasonlókép megvan a minden hátsó gondolat nélküli jóakarat. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a jóakaratnak fennállását nem akarom eleve tagadni, nem hallgathatom el azonban, hogy bizonyos, az utóbbi időben észlelt jelenségek, így például egyes kisantant mi niszterek rendkívüli harcias nyilatkozatai, (Ügy van! Ügy van!) a kisantant vezérkari főnökeinek sűrű tanácskozásai (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és végül a revízióellenes mozgalom szertelenségei a kisantant Őszinteségét illetően mégis csak bizonyos kéte lyeket támasztanak. (Ügy van! Úgy van!) Fokozta ezeket a kételyeket az a példátlan kíméletlenség, amellyel ugyancsak ezek az államok