Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

^^^^^^^^— Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 19SU május 16-án, szerdán. 485 szlávia, Csehszlovákia és. Románia egy ilyen gazdasági blokk megteremtésén fáradoztak. Már most, t. Ház, a mi speciális szempontunkból, az ipari érdekek szempontjából, a magyar munkásosztály jövője féltésének szempontjából a dolog úgy áLl, hogy ebben a bukaresti konszernben két olyan ország foglaltatik, — Jugoszlávia és Románia — amelyek ránk nézve azért birnak fontossággal, mert ezzel a két országgal szemben a magyar ipar bizonyos ^előnyben volna, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) s ebben a két országban tudna a magyar ipari termelés számára eredményeket elérni, ha az ország nem kötné le magát teljesen annak a másik blokknak az oldalán. Úgyhogy ennek a politikának az eredménye azután az, hogy ezek az országok, ahol valamit remélhetnénk, a frontnak — hogy ne mondjam, a barrikádnak — másik oldalára kerülnek, a mi ipari termelésünk rovására és kárára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell mondanom őszintén, hogy nemcsak gazdasági szempontok azok, amelyek miatt mi ezt a politikát kárhoztatjuk, hanem igenis politikai meggondolások. A miniszterelnök úr, akiről azt mondottam, hogy nem méltatta figyelemre a mi meggondolásainkat és aggályainkat, ebben a besizédében egy odavetett mondatban arról szólt, hogy itt vannak olyanok is, akik világszemléleti szempontból ellenzik az ő politikáját. Talán meg akart minket tisztelni azzal, hogy így névtelenül célozgatva ránk, ezt a mondatot saánta nekünk. Mi nem tagadjuk, hogy igenis, világnézeti okok is azok, amelyek minket ennek a politikának kárhoztatására kényszerítenek. Vállaljuk ezeket a világnézeti szempontokat, de vállaljuk abban a tudatban, hogy ezek a világnézeti szempontok egybeesnek az ország érdekével, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) egybeesnek az egész emberiség érdekeivel. Ezek a világszemléleti .szempontok azok, amelyek azt mondatják velünk a mai időkben, hogy elsősorban a béke politikája az, amelyre mindenekfelett szükség van, már pedig a béke kérdése és a béke ügye a fasiszta hatalmak kezében nincs jó kezekben. (Farkas István: Ez bizonyos! A bizonytalanság szervei azok!) Látjuk a közelmúlt politikai eseményeiből, hogy a fasizmus volt az, amely biztatta, ugratta Németországot, amíg eljutott odáig, hogy ma az európai konszernen kívül áll. A fasizmus az, amely most játszik a Habshurgizmus veszedelmével, amely a habsburgi restaurációt mint kisebbik veszedelmet .tartja tűzben, holott ez nem a kisebbik veszedelem, hanem egy olyan veszedelem, amely Európa békéjét veszélyezteti és fel is robbanthatja. A fasiszta politika az, amely ezeket az általam előbb említett ellenszövetkezéseket eredményezi és ezért mi minden megkötöttség helyett a száz százalékig való politikai semlegességet követeljük Magyarország számára. T. Ház! Az előadó úr is és más szónokok is beszéltek és talán beszélnek még a jugoszláv határincidensről. Erre vonatkozólag egészen röviden a mi álláspontunk az, hogy iha vannak Magyarországnak sérelmei, akkor minden körülmények között meg kell keresni ezekre a jogorvoslatot. Ebben a pillanatban éppen a kormány ténykedése következtében ez a kérdés az illetékes fórum, az illetékes bíróság elé került. Ha ez a helyzet, akkor azt hisszük, nincs indokolva, hogy itt szenvedélyesen pertraktálju'k az ügyet, mert ezzel is csak a magunk érdekeinek árthatunk. Ismétlem, ha tehát vannak ilyen sérelmek, ezek számára mi is igazságot követelünk, hozzá kell azonban tennem, hogy amennyire követeljük és szükségesnek tartjuk taz igazságot, annyira kénytelenek volnánk tiltakozni az ellen, ha akár ezt, akár más alkalmat a népek egymásra uszítására használnának fel. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Be kell fejeznem beszédemet. Még csak egyetlenegy kérdést volnék bátor a külpolitikai tárca keretében szóvá tenni, ez pedig az, hogy ilyen fontos időkben, külpolitikailag ilyen mozgalmas időkben, mint amilyenekben ma élünk, magának a kormányzatank is szüksége volna arra, hogy ebben az országban erős külpolitikai közvélemény legyen. Sajnos, nem lehet azt mondani, hogy ilyen külpolitikai közvéleménye lenne ennek az országnak. Nem akarok éppen arra hivatkozni, hogy az előadó úrnak különben nagyon érdekes és szép referátumát a kormánypárt részéről is alig egy tucat ember hallgatta, csak megkérdezem, hogy miért nincs ilyen külpolitikai közvélemény az országban. Nemcsak azért nincs, mert ennek az országnak sorsát évszázadokon keresztül más országban, Bécsben döntötték el, hanem azért sincs, mert a kormány az, amely alig ad alkalmat az országnak arra, hogy külpolitikai problémákkal foglalkozzék, a kormány az. amely alig ad alkalmat arra, hogy a parlamentet külpolitikai kérdésekkel foglalkoztassa. A kormány hibája az, hogy a mi külügyi bizottsági üléseink ritkák és hogy ezek az ülések titkosak, zárt ajtók mellett tartatnak meg. A kormány hibája az, hogy ezekről az ülésekről olyan kommünikék jelennek meg a nyilvánosság számára, amelyek egyáltalában alkalmatlanok arra, hogy az ország közvéleményét tájékoztassák. Nagyon felhívnám a t. külügyminiszter úr figyelmét, találjon módot a jövőben arra, hogy ezekben a kérdésekben helyesebb álláspont érvényesüljön. Meg lehet és meg kell találni a módját annak, hogy az országot ezeken a kommünikéken keresztül is igazán, a dolgok értelme és fontossága szerint tájékoztassuk. Szükség van tehát elsősorban arra, hogy a parlament szabadon foglalkozhassak ezekkel a problémákkal, de szükség van arra is, hogy a sajtó is szabadabban foglalkozbassék velük, szükség van tehát ebben a vonatkozásban is a sajtószabadságra. Szükség van a külügyi bizottsági üléseknek gyakoribb időkben való megtartására is. Csak így, ezen a módon volna lehetséges olyan külpolitikai közvélemény kinevelése, amelyre az ország érdeke szempontjából ezekben a valóban történeti és külpolitikailag mozgalmas időkben szükség van. Természetesen a primär dolog mindig az, hogy a kormány külpolitikája jó legyen, mert amiket eddig felhoztam, azok mégis többnyire külsőségek. Az első tehát, amire szükség van. az, hogy a kormány jó politikát csináljon. Egyelőre ezt hiányoljuk, ezt nem látjuk s ezért nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy a külügyi tárca költségvetését elfogadjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! A miniszter úr kíván szólni. Egyidejűleg konstalálom, hogy a miniszter úr beszédét 7 óra 11 perckor kezdte meg! Kánya Kálmán külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn szót kérek, hogy a t. Házat a külügyi helyzetről tájékoztassam, mindenekelőtt ki akarom emelni,