Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

484 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 1934- május 16-án, szerdán. Irányzatának, belpolitikai kormányzatának té­nyei is. Ha a dolog így áll, akkor tisztelettel azt kell kérdeznem végre Fábián képviselő úr­tól, hogy miért nem figyeli ő ezeket a belpoli­tikai tendenciákat más államokkal kötött szer­ződéseknél, például a hitlerizmussal szemben, például a fasizmussal szemben. (Malasits (xéza: Vannak olyan veszedelmesek, mint a szovjet! — (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Mert ha nála tényleg döntők ezek a belpolitikai ag­gályok, akkor ezeket a tendenciákat a többi állammal kötött szerződéseknél is kutatni és firtatni kell; ezt kívánja egyszerűen az objek­tivitás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Ha pedig ezt Fábián képviselő úr csak Szovjet-Oroszországra vonatkoztatja, akkor — sajnálom — azt kell mondanom, hogy őt itt nem objektivitás vezeti, hanem egy speciális győlölet, amelyet azonban mi nem tartozunk respektálni és nem tartozunk az objektív ar­gumentumok sorozatába felvenni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondom, t. Ház, nekünk az volna a kíván­ságunk és követelésünk, hogy a magyar kül­politikai kormányzat többi ténykedésében is inkább a gazdasági szempontok és tendenciák legyenek irányadók. Éppen a római egyez­ményben azonban nem látjuk ennek megnyil­vánulását, hanem csak azt, ami ellen kényte­lenek vagyunk opponálni. T. Ház! A miniszterelnök úr nagy költség­vetési beszédében — sajnos — egyetlen szóra sem méltatta azokat az aggályokat, amelyeket mi a magyar külpolitikával szemben táplá­lunk, azzal a külpolitikával szemben, amely­nek ez a római hármas antant az alapja, ha­nem egészen apodiktikusan elismerést követelt a miniszterelnök úr az ő politikája számára, olyan apodiktikusan, mintha ezt a politikáját már bizonyos sikerek koronázták volna, mint ha már igazi eredmények igazolták volna őt. Pedig ilyen sikereket egyelőre nem látunk. Egyelőre csak azt látjuk, hogy a kormány most fáradozik azon, hogy a közvéleményt nagy és általános tapsolásra hangolja. (Farkas István: Becsapás lesz ebből.) Ezzel szemben mi kény­telenek vagyunk kijelenteni, hogy mi ebből a tapsoló kórusból igenis kimentjük magunkat és kimaradunk. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy az ország elsőrendű érdeke éppen az, hogy mi a magyar kormány külpolitikájának legélesebb ellenzői maradjunk. Ennek a római megegyezésnek egyelőre egy kommüniké az eredménye, amely kommü­nikéről egészen tárgyilagosan meg lehet álla­pítani, hogy nagyon homályos. Olyan homá­lyos, hogy egyelőre semmivel sem mond töb­bet, mint amennyit a március T7.-i kommüniké mondott, amelyben magának az antantnak létrejöttét közölték a világgal. Hogy ennek mi lehet az oka, ezt száz százalékig nem tudom, de merem kockáztatni azt a szerény felfogásomat, hogy ha az az egyezmény eredményes és ör­vendetes volna, akkor bőbeszédűbben fogal­mazták volna meg, mint amilyent így kaptunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi tehát bizalmatlanok vagyunk ezzel a külpoli­tikai aktussal szemben. Bizalmatlanok vagyunk az Olaszországgal megkötött gazdasági antant dolgában is. En­nek a bizalmatlanságnak sok és mély forrása van. Ezek közül egyelőre csak arra az egyre hivatkozom, hogy mi nem tudunk megfeled­kezni arról a tényről, hogy bár az olasz barát­kozás politikája körülbelül már egy évtizedes múlttal bír ebben az országban, mégis szem­ben áll vele az a nagyon jelentős tény, hogy Olaszországnak Magyarországgal való külke­reskedelme még nem érte el az olasz külkeres­kedelem 2%-át. (Farkas István: Ez a döntő tényező!) Igazi szerelemről tehát ebben az esetben nem lehet beszélni. (Farkas István: Ez nagyon egyoldalú szerelem!) Mondom, az olasz kül­kereskedelemnek alig 2%-át teszi ki a Magyar­országa] való külkereskedelme, amikor pedig Magyarországnak a dunai államokkal való külkereskedelme a 33%-ot is felülmúlja. Ami ezen a homályos és szűkszavú kommünikén mégis átszűrődik, az egy indokolt sejtelem abban az irányban, hogy itt következik a ma­gyar ipari termelési terület megcsonkítása és megszűkítése (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) és ennek következményeképpen (Far­kas István: Ennek ellenében kapunk naran­csot!) a magyar ipari munkásosztály, a ma­gyar munkanélküliek reménytelenségének újabb fokozása. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Azt mondom, hogy egyelőre csak sejtések­ről lehet szó. Hogy mi várható, azt Gömbös miniszterelnök úr magyarázó szavaiban, ame­lyeket a sajtónak rendelkezésére bocsátott tegnap, — azt kell mondanom — nagyon fino­man körvonalazta, többek között a következő­ket mondván (olvassa): »Meg vagyok győ­ződve róla és remélem, hogy árpolitikai tekin­tetben enyhülés fog előállani az ipari árak terén. Ezt azonban a magyar ipar minden bi­zonnyal kibírja.« (Malasits Géza: Hogyne! Le­szorítja a munkabéreket!) Eddig a nyilatko­zat. Ehhez csak azt volnék bátor megjegyezni, hogy a tapasztalat szerint a jó doktor bácsik sok olyan bajra mondják, hogy kibírható, amelybe a beteg mégis belehal. Mondjuk az orvos számára kibírható a baj, de a beteg be­lehal. Ebben a kevéssé vigasztaló perspektívá­ban jut kifejezésre elsősorban az, hogy az olasz barátkozásnak és az Olaszországgal való gazdasági szövetkezésnek egyik tipikus for­rása, egyik hajtó ereje és ezzel eredeti indoka, Olaszország részéről, az ő exportéhsége; az az exportéhsége, amelyet rögtön megértünk, ha figyelembe vesszük a statisztikának azt a megállapítását, azt az adatát, hogy Olaszor­szág a dunai államokkal való külkereskedel­mi forgalmában eddig még évente körülbelül félmilliárd lírával passzív. Ez a hajtóereje és forrása a barátkozásnak Olaszország részé­ről. Mi tehát — a politikáról még majd egy­néhány megjegyzést később teszek — féltjük a magyar ipari érdekeket, féltjük abbáh a vonatkozásban, hogy ezeknek kihatása a ma­gyar munkásosztályra egyszerűen kibírha­tatlan és 'Katasztrofális lesz. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) A mi motivumunk, — legfőbb és merem állítani, becsületes motivu­munk — amiért mi az olasz orientációnak ellene vagyunk, és amiért mi azt kárhoztat­juk, (Farkas István: Az egyetlen helyes állás­pont!) többek között az, hogy gazdasági tekin­tetben is az ilyen szövetkezés ellenszövetkezé­seknek veszélyét rejti magában. Minden újságolvasó tudja, hogy azokban a hetekben, amikor a mi delegációnk Rómá­ban tárgyalt, ugyanakkor, amikor a római gazdasági egyezményt készítette elő, Buka­restben ugyancsak ilyen gazdasági blokkon dolgoztak, ilyen gazdasági blokkot kovácsol­tak és hogy itt Titulescu elnökletével Jugo-

Next

/
Thumbnails
Contents