Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-278
Az országgyűlés képviselőházának 278, (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én ezt tartom a római megegyezés nagy politikai jelentőségének. Gazdasági jelentőségét nem tudjuk még megmérni azután a szűkszavú közlemény után, amely a napokban látott napvilágot, de élő jelentősége az, hogy a Duna-medencében egy új, számottevő faktor alakult, amely gátat képes vetni a német Drang nach Osten-nak. Ezért nem lehet a franciák számára okos politika ennek az alakulásnak megakadályozása, sőt Franciaország keleteurópai politikájának egyedüli érvényesülése csak az lehet, hogy igyekszik belekapcsolódni ebbe a római megállapodásba. Ez annál szükségesebb és annál kívánatosabb, mert minden párizsi híradás ellenére is elképzelhetetlen Franciaországnak szorosabb összeköttetése az orosz szovjettel. Már pedig akkor, amikor ütköző vonalába kerülünk a germán és a szláv hatalomnak, a latin fajoknak és a latin nemzeteknek is érdekük, hogy a lengyeleket, a cseheket, az olaszokat, az osztrákokat és a magyarokat összefogják olyan erős tömbbé, amely éket verhet, gátat képezhet és féket adhat egy szláv előnyomulásnak. T. Képviselőház! Francikorszagnak szláv szövetsége tehát — amint mondottam — nem valószínű; a francia-orosz közeledés éppily kevéssé. A latin népeknek egymás ellen való fellépése már érzelmi momentumoknál fogva sem valószínű. 15 éve hallunk a francia-olas2 viszony kiélesedéséről, de soha, erősebb összeütközésre nem került sor. Az a tény, hogy itt sikerült olyan megegyezésnek magvát elvetni, amelyből terebélyes fa nőhet ki, azonkívül a római megegyezés továbi kiépítése reménységét nyújt arra, hogy Magyarország, amely évekkel azelőtt kiemelkedett politikai izoláltságából, tovább fogja terjeszthetni baráti szövetségeit és Lengyelországgal, Ausztriával és Olaszországgal kimélyíti azt a politikai barátságot, — hangsúlyozom: politikai barátságot — amelyet ez a római gazdasági megegyezés kétségtelenül megalapozott. Mi ebben a helyzetben egyelőre csak azt a politikát követhetjük, amelyet a miniszterelnök úr, mint a kivárás, a nyugodt megvárás, helyes politikáját jelölt meg. A mi számunkra csak egy út van: várni, megnyerni azoknak a nemzeteknek szimpátiáját, amelyek nem vak elfogultsággal, hanem az adottságok okos lemérésével és érdekeik helyes megállapításával viszik politikájukat. Addig, amíg mi Itáliában ezt a barátot látjuk és addig, amíg Ausztriában azt a gazdasági szövetségest látjuk, aki számunkra jelentőséggel bír, addig kiváltképpen'és erőteljesen ezeknek a barátságoknak további kimélyítésére kell törekedni. Mivel látom, hogy a kormány helyes úton jár akkor, amikor ezt a politikát követi, a külügyi tárca költségvetését megszavazom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Magyar Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik 1 ? Herczegh Béla jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Képviselőház! A t. előadó úr rendkívül figyelemreméltó referátumában volt egy olyan momentum, amelyre vonatkozóan mindenekelőtt egy megjegyzést óhajtok tenni. Ez a momentum az volt, hogy az előadó úr rámutatott arra, hogy a mai világpolitikai helyzetben a véd- és dacszövetségekülése 19$% május 16-án, szerdán. 483 nek kialakulása van keletkezőben, s általában ilyen tendenciák vehetők észre a politikában. Ebben az öszefüggésben beszélt a t. előadó úr arról, hogy a magyar politikának még mindig irányító elve az, hogy nem köti le magát, és nem is kötötte le magát, semilyen irányban. Ugyanakkor azonban hosszasan kiemelte az előadó úr annak nagy jelentőségét, hogy mi az olasz barátkozásra építettük fel politikánkat. Ezt körülbelül egyszuszra mondotta az előadó úr. Így ebben az összefüggésben, ebben az egymásutánban — engedelmet kérek — a dolognak nem lett volna sem igazi értelme, sem logikája. Hozzátette azonban azután az előadó úr azt, hogy például a mostani római megegyezésnek óriási politikai sikere is van és erről a politikai sikerről sem szabad megfeledkeznünk. így azután a gondolatmenet az előadó úr szempontjából és a tények szempontjából is érthető. Ezzel a kiegészítéssel valóban megközelíti az előadó xír azt a helyzetet, amely ma a tényeknek meg is felel. De itt azután már abban az értelemben vagyok kénytelen ezeket a fejtegetéseket tudomásulvenni és glosszálni, hogy igenis, a római megegyezésben nemcsak a gazdasági természetű momentumok a fontosak, hanem a politikaiak is, sőt az én szerény megítélésem szerint a hangsúly a megegyezés politikai részén van és így ítéli meg a dolgokat, az eseményeket maga a világ is, így ítélik meg a hatalmak is. Ez az a tény, amely ellen nekünk kifogásaink vannak, mert mi a magyar kormányzat külpolitikájának éppen ezt az irányvonalát nem tudjuk helyeselni és elfogadni. Ezt leszek bátor néhány megjegyzés keretében bővebben is kifejteni, csak arra kérek még engedelmet a t. Háztól, hogy Fábián Béla t. képviselőtársamnak fejtegetéseire is tehessek egy megjegyzést, (Halljuk! a jobboldalon.) mégpedig arra, amit az ő kedvenc témájáról, Szovjet-Oroszországról mondott itt ma. Szovjet-Oroszországnak ma az a helyzete, hogy meg tudja magát védeni, a magyar kormányzat is — sajnos — abban a helyzetben van, hogy meg tudja védeni a maga politikáját, így tehát részemről ebben a pontban sem szorul védelemre. De én nem is azzal a célzattal teszem ezt a megjegyzést Fábián képvisel tőársam beszédére, mintha én SzovjetOroszország védelmére akartam volna ma itt vállalkozni, hiszen mondom, nincs arra semmi szükség. Csak egy dolgot szeretnék végre Fábián képviselőtársunk figyelmébe ajánlani. Ha van megegyezés, amelyről nyilvánvaló, hogy a magyar kormányzatot nem vezette benne politikai szimpátia és nem a politikai szimpátia az, ami itt a magyar kormány magatartását irányította, akkor a Szovjet-Oroszországgal való megegyezés az. Ha van egyetlen egy szerződése a magyar kormánynak, amelynél őt valóban csak gazdasági okok vezették, akkor azt hiszem, a Szovjet-Oroszországgal való szerződés az és így valóban nem értem, miért kell ez ellen a szerződés ellen itt állandóan, minden kínálkozó lehető és lehetetlen alkalommal felszólalni és ezt a szerződést támadni. Én kívánnám, t. Ház, bár a magyar külpolitika egyéb tényei is ennyire tisztára gazdasági szempontok által vezettetnék, mint ez a szerződés. Kívánnám különösen, bár az olaszosztrák szerződés dolgában is csak ezek a tendenciák nyilvánultak volna meg. Persze, Fábián képviselő úr azt is hozzátette, hogy őt azonban érdeklik az illető állam belpolitikai 68*
