Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

476 Az országgyűlés képviselőházának 278. ülése 193A május 16-án, szerdán. vánják. Bármit rá lehet fogni az elmúlt kormányzatra és kormánypolitikára, de azt az egyet mindenkinek el kell ismernie és koncedálnia kell, hogy Magyarország és a magyar kormány ebben a tizenöt esztendőben, amelyben sokszor volt félreértésben, provokációban és meg nem értésben része, a béke gondolatát mindig becsületesen, őszintén és hátsó gondolat nélkül szolgálta. (Úgy van! XJgy van! a jobboldalon.) T. Ház! Azok az események, amelyek legutóbb történtek, — célzok itt az olasz-osztrákmagyar megegyezésre, de a bulgárokkal való barátságunkra is — szintén nagyjelentőségüek. Az egyik képviselő úr szóvátette,, hogy Törökországot nem sikerült a Balkán-paktumtól visszatartani. Én csak a miniszterelnök úr szavaival felelhetek erre: Magyarország kicsiny állam, nálunk erősebbek sem tudták megakadályozni Törökország bekapcsolódását és ha már Törökország benne van, akkor az az egy reményünk van, hogy a Balkán-paktum éle nem fog ellenünk fordulni, legalábbis nem abban az élességében, mint ahogy azt azok tervezték vagy akarták, akik a Balkán-paktum apái voltak. Ezt Törökországtól mint testvértől el is várjuk és hisszük, hogy nem csalódunk. T. Ház! Én azzal a mondattal zárom beszédemet, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam használt. Ö azt mondotta, hogy Magyarország a trianoni békekötés után sivár, szomorú és gyászos helyzetbe került. Ma pedig azt konstatálhatjuk, hogy az elmúlt tizenöt évben külpolitikánk Magyarországot ebből a gyászos és sivár helyzetből kivezette és sokkal kedvezőbb atmoszférába vezette, s kicsinysége ellenére is Közép-Európában a külpolitikának eleven tényezőjévé tette. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez pozitív eredmény, amelyet lojálisán kénytelen koncedálni és elismerni a túloldal is. Es mert ez eredmény, ebből logikusan következik, hogy én a külügyi tárca költségvetését elfogadom annál is inkább, mert a kormány iránt bizalommal viseltetem. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Farkas Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki a következő szónok? Herczegh Béla jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Nincs jelen. Ki a következő? Herczegh Béla jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy én az utóbbi időben kialakult parlamenti gyakorlattal ellentétben igenis foglalkozzam az előttem felszólalt t. képviselőtársamnak szavaival, különösen zárószavaival. Az én t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kormány törekedett ugyan megakadályozni azt, hogy a törökök bemenjenek a Balkán-blokkba, de talán jobb ránk nézve, hogy a törökök mégis bementek. (Pintér László: Nem erre értettem és nem ezt mondtam!) Méltóztassék megengedni, t. képviselőtársam beszédének ez a része eszembejuttatja azokat az időket, amikor az oroszok bevették Przemyslt és a 38. gyalogezrednek ezredese engem bízott meg azzal, hogy magyarázzam meg a bakáknak, hogy milyen jó az nekünk, hogy az oroszok bevették Przemyslt. Én azt kérdeztem az ezredestől, mit mondjak a bakáknak, miért jó az nekünk, hogy az oroszok bevették Przemyslt. Erre azt mondotta az ezredes: »Magyarázd meg nekik, azért jó. mert azok a hadseregek, amelyek eddig Przemyslt fel akarták szabadítani, most nem kell, hogy felszabadítsák, tehát felszabadultak.« Erre az történt velem, hogy amikor a 38-as bakáknak magyarázni kezdtem, hogy: »Nézzétek, milyen jó az, hogy az oroszok bevették Przemyslt, most a kárpáti hadseregek felszabadultak...«, felállt egy kiskunmajsai baka és azt kérdezte: »Kadét úr, szabad valamit kérdezni?« »Szabad, fiam.« »Kadét úr, ha olyan jó nekünk, hogy az oroszok bevették Przemyslt, akkor miért nem adtuk nekik előbb oda.« (Derültség. — Pintér László: Viccnek jó, de nem lehet rám adreszszálni!) Bocsánatot kérek Pintér képviselőtársamtól, hogy ha nekünk olyan jó, hogy a törökök benn vannak a balkáni blokkban... (Pintér László: Nem azt mondtam, hogy »olyan jó«, hanem azt. hogy ha már bementek, »talán ott javunkra dolgozzanak!«)- Ha így áll a szituáció, akkor méltóztassanak megbocsátani, én elismerem a t. képviselőtársamnak nagy hajlamát a kormány érdemeinek elismerésére, de remélem, hogy a t. külügyi kormányzatnak vannak egyéb érdemei is. mint hogy Törökország belépett a Balkán-blokkba. (Derültség.) T. Képviselőház! Az előttem felszólalt t. képviselőtársaim különös hangsúllyal foglalkoztak a Népszövetség kérdésével, valósággal végigvonul az egész vitán a Népszövetség kérdése. Már az előadó úr a maga felszólalásában nagyon helyesen megjegyezte, hogy a Népszövetségnek jelentősége azzal a ténnyel, hogy a Népszövetségből két tagállam, Járdán és Németország kilépett, a harmadik nagyhatalom pedig, amely a magyar külügyi kormányzat felfogása szerint mentől nagyobb szerepet játszott és fog játszani a jövendő európai politikában, — Oroszország — nincs benne a Népszövetségben, csökkent. Nekünk, akik nem foglalkozunk hivatalosan külpolitikával, s akik csak az utcán sétáló, a harctereket járt egyszerű r polgárnak szemüvegén keresztül nézzük a Népszövetség munkáját és az európai helyzetet, már kezdettől fogva az volt a nézetünk a Népszövetségről, hogy ez, sajnos, »sok hűhó semmiért«. Ez tulajdonképpen nem egyéb, mint a sryőztes államok szervezete, ahol a győztes államok törekszenek minden erővel arra, hogy a békeszerződésben nekik biztosított jogokat lehetőleg mentől tovább a Népszövetségen keresztül is élvezhessék. Méltóztassék megbocsátani nekem. t. Képviselőház, hogy ismét Pintér képviselő úrhoz térjek vissza azért, hogy felszólalásom tulajdonképpeni témájával foglalkozhassam és azt mondhassam, hogv nem tudom ugyan, hogy ,ió-e, vagy rossz-e Törökország belépése a Balkán-blokkba, a magam részéről azonban nagyon szeretném, hogy ha magyar képviselők és más magyar emberek, a külföldön valamely állam ünnepségén megjelennek és ott nem is hivatalosan reprezentálják Magyarországot, akkor is a magyar külügyi kormányzat gondoskodjék arról, hogy az illetők a magyar állam méltóságának és tekintélyének megfelelőleg legyenek elhelyezve. Ezekután méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra a kérdésre, amellyel tulajdonképpen foglalkozni akartam s arra kérjem a t. Házat legelsősorban, hogy ne méltóztassék rossznéven venni és ne méltóztassék részemről szerénytelenségnek venni azokat, amiket elmondandó leszek. Én ugyanis nemcsak újabban, mióta a kormány ezt a szerencsétlen szoviet-szerződést megkötötte, hanem már 1918-tól kezdve, attól a perctől kezdve, amióta Orosz-