Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

Az országgyűlés képviselőházának 27\ országból hazajöttem, próbáltam ezt a nemze­tet a magam szerény hangján óva inteni attól a gondolattól, hogy Szovjet-Oroszországgal közelebbi öszekÖttetésbe lépjen; de nemcsak erre intettem, hanem arra is, óvakodjék min­den bolsevista vagy ezzel rokon propaganda ideengedésétől. T. Ház! őszintén meg kell mondanom, hogy nem voltak sikereim felszólalásaimmal, s őszin­tén meg kell vallanom, hogy nem volt sikerem azzal a propagandával sem, amelyet a Ká­rolyi-forradalom előtt és a Károlyi-forradalom alatt a bolsevizmus ellen folytattam. De azok a tisztelt, nem mondhatom, hogy barátaim, hanem magyar államférfiak, akikkel később a gyűjtőfogházban együtt ültem a bolsevista uralom alatt, igazat adtak nekem. Ëppen azért ne vegyék rossznéven tőlem t. képviselőtár­saim, ha gyakran jövök a Ház elé az orosz bol­sevizmus kérdésével, (Helyeslés a balközépen.) különösen most, amikor ez a kérdés aktuális. Ne adja Isten, hogy szavaim a pusztába han­gozzanak el és eredménytelenek maradjanak az országban és hogy későbben azt mondhas­sák nekem, amit a gyűjtőfogházban az előző Magyarország vezérei mondtak, hogy: »Sajnos. hogy nem hallgattunk rád, amikor eljöttél hozzánk«, pedig akkor nem rendelkeztem még azzal az erővel sem, amelyet ma a Képviselő­ház ad nekem, hogy tudniillik innen, erről a pódiumról mondhatom el gondolataimat. A t. külügyminiszter úr arra az interpella' ciómra, amelyet itt a Képviselőházban elmond­tam, írásbeli választ volt szíves adni, és ebben azt mondotta, hogy Szovjet-Oroszország azok­ban az országokban, amelyekkel diplomáciai összeköttetésben áll, kisebb propagandát, fejt ki, mint azokban az országokban... (Kánya Kálmán külügyminiszter: Nem ezt mondtam! Azt mondtam, hogy nem fejt ki mindig* nagyobb propagandát.) Nem vagyok járatos a diplomá­cia szabályaiban, azonoan mint jogász* tanul­tam nemzetközi jogot a budapesti tudomány^ egyetemen és ott arra tanítottak, hogy háború alatt is tilos az ellenséges állam területén az illető ország kormányzata ellen propagandát kifejteni. Nem tudom, hogy a nemzetközi jog­nak ez a szabálya fennáll-e ma is, vagy pedig megszűnt a világháborúval együtt, de min­denesetre szerény felfogásom szerint, abban az esetben, ha egy idegen állam, vagy annak szerve egy másik vele diplomáciai viszonyban lévő ország, vagy állam területén politikai pro­pagandát fejt ki a saját ellentétes eszméi érde­kében, akkor az illető állam kormányának, amely ellen ez a propaganda szól, ez ellen fel kell szólalnia. Abban igaza van a külügyminiszter úrnak, hogy ez a propaganda megvolt akkor is, amikor nem voltunk a szovjettel diplomáciai viszony­ban, de a, helyzet az, hogy a rádióban a szov­jet továbbra is megtartja magyar propaganda­előadásait. (Malasits Géza: Addig nem zavar­ják, amíg bennünket szociáldemokratákat szid. Amint a kormányt kezdi szidni, rögtön, bele­berregnek!) Ahogy Malasits t. képviselőtársam mondja, a magyar rádió bizonyára igyekszik megzavarni ezeket a propaganda-előadásokat, a tényleges szituáció azonban nem az, hogy ezeket a propaganda-előadásokat sikerül-e megzavarni azon túl is, hogy a szociáldemo­kratákat, vagy ahogy t. képviselőtársaimat az előadásokban mondják: szociálfasisztákat szid­ják, hanem az, hogy tudomásom szerint a t. kormánynak az volt a felfogása, hogy politikai propaganda ebben az országban nem lesz. ülése 193U május 16-án, szerdán. 477 Ezzel szemben én akkor is azt állítottam, hogy a szovjet hiába állapodik meg a világon akármiféle állammal, nem lehet meg propa­ganda nélkül azért, mert a szovjetnek egye­düli lehetősége a jövendőt illetőleg a világ­forradalom kirobbantása és a szovjet, dacára a francia, angol és amerikai diplomáciai ösz­szeköttetésnek, a politikai propagandát ezek­nek az országoknak területén folytatta, foly­tatja és folytatni fogja és támogatni fogja a politikai propagandát. Ne vegye tehát rossznéven a t. kormány, ha azt mondom, hogy Magyarország kedvéért, amely kisebb ország, — nekünk nagyobb, de világpolitikai szempontból kisebb jelentőségű, mint Ame­rika. Anglia vagy Franciaország — Stalin úr a maga politikai elveiből, propagandájából vagy propaganda-törekvései bői engedni nem fog, tehát sem Magyarország kedvéért, sem Gömbös^ Gyula, sem a mag3 r ar kormány ked­véért. Ez az ország, amelyet esztendőkön, év­tizedeken keresztül itattak az orosz-szovjet­ellenes propagandával itthon az országban, nem tudja magának megmagyarázni, melyek voltak azok az okok, amelyek alapján a ma­gyar kormány a szovjettel megállapodást kö­tött, vagy ahogy itt mondják, a diplomáciai összeköttetést felújította. (Gróf Somssich An­tal: A kartellisták megmondják, Biró Pál, Felmer megmondja!) Nem tudjuk. T. képvise­lőtársam, ne méltóztassék azt hinni, mert ha megkötötték volna a szovjettel a megállapo­dást nyolc évvel ezelőtt, akkor legfeljebb azt mondottuk volna, hogy az ördöggel is kötné­nek megállapodást azért, hogy keressenek, — láttunk már erre példát a történelemben, igaz, hogy minden ország megégette magát, láttuk a tatárjárás előtti Magyarországban, a török hódoltság előtti Európában — azonban azt fogják tapasztalni, hogy ingyen fürödtünk meg azért, mert a szovjet nem fog tőlünk sem gépeket, sem ipari termékeket vásárolni azért, mert a szovjet az első ötéves terven túl van és ha ma vásárolni akar, akkor hitelbe vásá­rol Franciaországban, Angliában vagy Ame­rikában. Nálunk a magyar ipar — ezt innen mon­dom és majd meg méltóztatnak látni, hogy igazam van — csak tapasztalatokat fog sze­rezni Oroszországban. Most hallom ugyanis, hogy egyes gépipari vállalatok kiküldtek Oroszországba igen kitűnő magyar speciali­tásokat, mezőgazdasági gépeket azért, hogy Oroszország majd rendeljen belőlük, de nem így lesz, az oroszok le fogják venni a speciali­tás mintáját, és nem fognak rendelni, — hiszen hol van a védjegy, a szabadalom Oroszország­ban, sokkal nagyobb kérdésekkel sem törőd­nek! Azt a 4 vagy 6 gépet, amelyet Magyar­országból Szövet-Oroszországba mintának ki­küldtek, amelyeket az ottani mezőgazdasági gép verseny re küldtek ki, szépen le fogják fo­tografálni, le fogják venni a mintákat és ne­künk marad egy tapasztalatunk, pedig már tudhatná ez a kis ország, amely évezred óta a világtörténelem országútján él, hogy az em­bernek nem okvetlenül szükséges fokozott bi­zalommal lenni ellenségeivel szemben. (Ügy van! a balközépen.) Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy az orosz politikának, már mint a magyar orosz politikának — mert hála Istennek ilyen is van — aktuális kérdéseivel foglalkozzam. Erdekeiné nemcsak csekélységemet, hanem az egész ország közvéleményét is, hogy megtud­juk, kik azok, akik legközelebbi alkalommal

Next

/
Thumbnails
Contents