Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának nálták! — Simon András: Még nincs vége! Várjunk! — Kun Béla: Örvendünk a barátságnak! — Zaj. — Elnök csenget. — Simon András: Még meg sem születik a gyermek, máris agyoncsapják! — Kun Béla: Már agyoncsapták a marha vám felemelésével!) A gazdatisztek nyugdíj kérdését is aktuálisnak tartom. Kérem a földmívelésügyi kormányt, hogy a gazdatisztek -nyugdíjkérdésében tegyen olyan javaslatot, amely méltányos legyen mind a gazdatisztekre, mind a munkaadó gazdákra nézve. Kértek engem a falusi tanítók, hogy az ő érdekükben is szólaljak fel. (Helyeslés balfelől.) Felolvasom azt a nyilt levelet, amelyet a kormányhoz és az országgyűlés két Házához intéztek. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A költségvetés táirgyalása alkalmával 19.000 magyar tanító nevében mély tisztelettel fordulunk a magyar királyi kormányhoz és a törvényhozás Házához, hogy alábbi kérelmeinket meghallgatni és megvalósulásukat lehetővé tenni méltóztassanak. 1. A nyolcosztályos népiskola törvényhozási úton megvalósítandó. Iparos- vagy kereskedőtanonc csak az lehessen, aki legalább az elemi iskola VIII. osztályát sikerrel elvégezte. 2. Az elemi iskola nyolcadik osztályából kikerült ifjúsáig védelmi szervezetbe tömörítendő, mely szervezetek vezetésére elsősorban fiatal, állásnélküli tanítók alkalmaztassanak. 3. A tanítóképzés reformra szorul. Tanítóképző főiskolák létesítendők, melyekbe csak a középiskolai érettségi bizonyítvány alapján vehetők fel a hallgatók. 4. Intézményesen megszervezendő a népiskolai szakfelügyelet. Szakfelügyelő csak hosszabb szolgálattal bíró elemiiskolai igazgató-tanító lehessen, akinek jogköre úgy a személyi, mint a felügyeleti kérdésekben részletesen állapíttassék meg. A huszadik szolgálati évüket betöltött igazgató-tanítók megbízatásukkor a VII. fizetési osztályba neveztessenek ki; azok a szakfelügyelők, akik harmincadik szolgálati évüket betöltötték, a VI. fizetési osztályba osztassanak be. 5. A tanítóság képviselői nyerjenek helyet úgy a főváros, mint a többi váiros és község közigazgatásában, amint a vármegyei törvényhatóságokban már benn vannak a tanító-képviselők is. 6. Az összes igényjogosult állami és nem állami tanítók neveztessenek ki a VII. fizetési osztályba. 7. A termény- és földjárandósággal való fizetés megszüntetendő. Minden tanító közpénztárból, készpénzben kapja fizetését; az iskola dologi kiadásait fedezze az iskolafenntartó. Az iskoláztatrisi terhek fedezésére iskolaadó vettessék ki azokra is. akik eddig valamilyen módon kivonták magukat az iskolaadó fizetése alól. (östör József: Adóemelés!) 8. Az igazgatói illetmények úgy rendeztessenek, hogy a 3—6 tanítós iskola igazgatója egy fizetési fokozattal, a 7—10 tanítós iskoláé két fizetési fokozattal, a 10-nél több tanítós iskola igazgatója pedig egy teljes fizetési osztállyal lépjen elő. 9. A helyettes- és segédtanítói intézmény eltörlendő. 10. A tanyai tanítók a községüktől 3—6 kilométer távolságra levő iskolánál fizetésük 8%-át, a 7—10 kilométer távolságra levők 15%-át, a 10 kilométeren túl levők pedig 20%-át kapják működési pótlékul mindaddig, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. 269. ülése 193% május 1-én, kedd&n. 41 amíg a tanyai iskoláinál teljesítenek szolgálatot. 11. A férjes tanítónők és óvónők lakáspénze esonkítatlanul folyósítandó. 12. Az óvónők részére nyittassék meg a 7111. fizetési osztály. A magyar tanítóság igen nagy része a legmostohább anyagi viszonyok közt él. Alig tudja családjának a mindennapi kenyeret biztosítani és mégis lelkesedve tanít a tudományokra, nevel Isten-, haza- és ember szeretetre, a rendre, a törvény tiszteletére, mert bízik a magyar királyi kormány bölcseségében és a törvényhozás két Házának tiszteletet parancsoló erejében. E bizodalmában reménykedve várja sorsa jobbrafordulását. Aláírás. Megértem a tanítóknak ezt a kérését, (Kozma Jenő: Megértjük!) azért voltam bátor azt itt, a Ház színe előtt tolmácsolni. Javadalmazásuknak mindenesetre arányosaknak kell lenniök az adózók teherbíró képességével. Előadtam a tanítók kérését, amennyiben engem kértek meg rá és kérem a kormányt, tegye lehetővé, hogy kérésük legalább részben teljesíttessék. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az állami kiegészítést nem lehet 25 pengős búzaalapon csinálni, amikor a búza már csak 10 pengő! — Kun Béla: Ügy van! Gseftel rajtuk az állam!) Az iskolakérdésre visszatérve, a falusi iskolát, egészen a polgári iskoláig, tisztán abból a szempontból ítélem meg, hogy ez ne szolgáljon másra, mint az általános műveltség fejlesztésére és emelésére és ne kvalifikáljon nem tudom, milyen állami alkalmaztatásra, (Helyeslés a baloldalon.) mert úgy is minden tizedik ember az állam nyakán akar élni és az adófizetők terhére akarja magát az állam által kitartatni. (Ügy van! a baloldalon.) Kifogásolom a közigazgatásban, de a minisztériumokban is, minden jóakarat mellett, amelyet a hivatalokban tanúsítanak, azt a roppant nehézkes bürokratikus utat, amelyet egy-egy egészen lényegtelen, piszliesár ügy megtesz annak végleges elintézéséig. Vándorol egyik irodából a másikba, egyik osztályból a másikba, a megye egészen nyugodtan elintézhetné az egész dolgot, anélkül, hogy a minisztériumig és a minisztertanács elé kellene azt felterjeszteni. A magyar iparra rátérve — (Zaj a baloldalon.) a rézgáliccal már végeztem — szóba akarom hozni a különböző gépalkatrészek dolgát, amelyeket annak idején Amerikából olcsó pénzen hoztak be. Most magyar gyárak állítják elő, nem megfelelő minőségben, de az amerikai árnál legalább tízszeresen .drágább áron. (Egy hang a baloldalon: Ez a helyes!) Ezt nem tartom helyesnek, s azt hiszem, a gyáripar képviselője sem fogja helyesnek találni. A magyar kereskedelemre pedigr egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Minap egy sapkát akarok venni és a kereskedő mutat nekem egyet. Azt mondja, angol sapka, de Magyarországon készült. Mondom: hát ez furcsa dolog. Benne van az angol pecsét a sapka bélésében. Azt feleli erre: azért, mert ha nincs benne az a pecsét, akkor nem veszi meg az ördög se. (Erdélyi Aladár: És így az ördög megvettél — Derültség.) Nem vettem meg. Javaslom, mondja ki az állam, hogy minden magyar ipari terméken rajta legyen a magyar eredet bélyege, igazolása, hogy^ tudja mindenki, mit vesz. En szívesen pártolom a magyar ipart, de nem mint angolnak minősített árut. 6