Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-278

470 Az országgyűlés képviselőházának 27 8. ülése 19%U május 16-án, szerdán. akaróim őket eHetnisiégeinknek nevezni, mert hiszen a megegyezés lehetőségét nem akarjuk és nem tudjuk feladni — hozzá kell szokniok ahhoz, hogy ez az ország a revízió melletti küzdelmét higgadtan, nyugodtan, mindig a béke eszközeivei és mindig a meggyőzés fórumain nem fogja feladni, és hogy ezt a küzdelmet mindazon fórumok előtt folytatni fogja, amelyek hivatottak lesznek arra, hogy a magyar kérdésben előbb, vagy utóbb döntést hozzanak. Mert ma már többet látunk, mint közvetlenül az összeroppanás évei után láttunk; ma már látjuk azt a hallatlan dilettantizmust, amely a békeszerződések megkötésénél megnyilvánult. Azt mondóim, hogy látjuk, ,azt kellett volna mondanom, hogy tudjuk. Tudjuk olyan dokumentumokból, amelyek ennél a szerződésnél irésztvett és nem a legyőzött, hanem a győző államok igen súlyos diplomatáinak tollából láttak napvilágot. Láttuk Sir Maynard Keynes briliáns könyveiből, hogy hogyan jöttek létre a békeszerződések gazdasági klauzulái, de láttuk a legutóbbi években Harold Nicholson-nak és másoknak könyveiből is, hogy hogyan jöttek létre ezeknek a békeszerződéseknek politikai klauzulái. Egyetlenegy szerződés sem örökéletű és ma tisztán látjuk, hogy ebben a békeszerződésben a lényeg az volt, — másodszor és utoljára citálok — amit Pascal mondott az emberiség történetében az erőszaknak és a jognak a viszonyáról. Ö azt mondotta: Ne pouvant fortifier la justice, on a justifier la force. Minthogy nem tudtak az igazságnak kellő erőt adni, az erőszakot deklarálták igazságnak. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Az elmúlt esztendőben bizonyítékunk támadt arra vonatkozólag, hogy a mi revízió melletti küzdelmünk nem csak az önérzetében megsértett, vagy érdekeiben letiport nemzetnek fix ideája, hanem ennél több. Ez a bizonyság az angol képviselőház több száz tagjának a nyilatkozatában van, amelyben leszögezték magukat amellett a gondolat mellett, hogy a magyar revízió az európai pacifikálásnak nélkülözhetetlen előfeltétele. Nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen nyilatkozatoknak nem praktikus, hanem csak morális értékük van, azonban a maguk morális értéke kiszámíthatatlanul erős és ez a morális támogatás, amelyet külföldről kapunk, erősít meg bennünket abban, hogy ezt a küzdelmünket azokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig vívtuk, a jövőben is tűrhetetlenül vívjuk. A magyar kérdést elaludni engedni nincsen joga ennek a generációnak; vagy megoldja ezt a kérdést, vagy azt a maga virulens megoldatlanságában kell átadni a következő generációnak. Amíg magyar kérdés van, addig szükség van aktív és erős magyar külpolitikára is és addig ez a törvényhozás ennek az erős és aktív külpolitikának az eszközeit nem tagadhatja meg a kormánytól. Ebben a szellemben kérném a külügyi költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? * Esztergályos János jegyző: Orosdy Fülöpné báróné. Orosdy Fülöpné báróné: T. Ház! Amikor először van szerencsém az ország nyilvánossága előtt a magyar külpolitika kérdéseiről beszélni, felszólalásomban irányadónak azokat az eszméket tekintem, amelvek az egész művelt világot foglalkoztatják. Figyelemmel óhajtok lenni Európa egyetemes békéjére és egyetemes fejlődésére és szem előtt óhajtom tartani azokat a történelmi tanulságokat, amelyekből az emberiség jövőjére, főleg Európa jövő alakulására következtetéseket vonhatunk. Teszem ezt három okból. Először is azért, mert ha a magyar államot meg is fosztották attól a dísztől, amely az osztrák-magyar monarchiában, mint Európa egyik vezető nagyhatalmában megillette, ha Magyarországot meg is csonkították és sokszorosan meg is alázták, a magyar állam mégis megóvta méltóságát és hivatottnak érzi magát arra, hogy az emberiség egyetemes érdekeit minden körülmények között szem előtt tartsa. A magyar állam történelmi múltjánál és népének műveltségénél fogva egyaránt hivatást érez magában arra, hogy a művelt emberiség jövő fejlődésében épp oly tevékeny részt vegyen, mint azt ezer esztendőn át tette. Amint ellenállt a tatár és török támadásoknak, amint századokon át a keresztény civilizáció bástyája volt, amint gátat vetett a legutóbbi időben a bolsevizmus veszedelmes áramlatának: épp úgy a jövőben is teljes erővel őrt áll az emberi fejlődés közös kincsei mellett és azokat tőle telhetően fejleszteni iparkodik. Nyugodt önérzettel állapíthatom meg, hogy tudományos életünk hajszálnyival sem maradt el a művelődés élén vezető nemzetekétől; szociális intézményeink épp úgy védik a zsengét, mint a nyugat demokratikus államai; politikánkat először irányította a keresztény világfelfogás. Mi tehát nemcsak a magyar államért és annak népességéért, hanem az egész emberiségnek nemes irányú fejlődéséért is óhajtunk harcolni és ebben nem akadályozhat meg minket sem lakosságunknak kicsiny száma, sem államunknak porbadöntött tekintélye. A másik ok, amiért egyetemes iszempontokból óhajtom megbírálni külpolitikánkat és megjelölni annak helyes irányát, az, hogy a nagyhatalmak és általában a művelt államok, amelyeknek a világpolitika helyes irányítására és ezen keresztül a magyar jövőre befolyásuk van, csupán ilyen egyetemes szempontok hatása alatt hozzák létre elhatározásukat és a magyar állam különleges érdekeit csak akkor méltányolják és csak akkor értékelik, ha látják, hogy azok kongruenciában vannak Európa egyetemes érdekeivel és éppen ezek az egyetemes érdekek követelik meg a magyar szempontok figyelembe vételét. A harmadik ok, amely miatt felszólalásomat ilyen keretekben óhajtom megtartani, az, hogy legjobb meggyőződésem szerint a magyar állam fennmaradása, felvirágzása és fejlődése összeesik Európának fejlődésével és felvirágozásával és hogy annak, aki Európa nyugalmát, nyugodt fejlődését és hatalmas fellendülését tűzte ki céljául, nem szabad mellőznie a magyar állam megerősítésére, régi nagyságának visszaállítására irányuló törekvést. Nem túlságosan fejlett történelmi érzék kell ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy államunk ezeréves fennállása nem volt a véletlen műve és az :a világtörténelmi szerep, amelyet betöltöttünk, földrajzi, etnikai és történelmi tényezők természetes eredőjeként jelentkezik. A világháborút befejező és a legyőzött államokra reáoktrojált békekötések Európa nyugalmát feldúlták és gazdasági fejlődését megakadályozták. Ez azért történt, mert ezeket a jelenségeket nem vették kellően figyelembe. En tehát nemzetemet mint a történelem egyik számottevő tényezőjét, földrajzi és etnikai adottságok következtében Európa jövő alakulásának