Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-277
458 Âz országgyűlés képviselőházának nek, úgy látszik, megígérték, hogy egészen biztosan meg fogja kapni ezt a munkát, 200.000 pengővel vállalta volna ennek a munkának elvégzését. Az a cég, amely 200,000 pengőért hajlandó lett volna az intézmény részére a munkát elvállalni, a másik cégnek, amely elnyerte a munkát, hajlandó lett volna 70.000 pengőért végezni ugyanezt a munkát. (Zaj.) Nem méltóztatnak ezekben a dolgokban olyan súlyos visszaélést látni, amelyet feltétlenül meg kell torolni? Vagy hivatkozzam arra, hogy a múltban mi történt a Beszkár. építkezésénél, ahol megtörtént az, hogy egy 2,600.000 pengős építkezésnél 1,300.000 pengő volt a haszon és nem az volt vita tárgya a két perlekedő testvér között, hogy volt-e haszon vagy nem, hanem az, hogy nem 1,300.000, hanem csak 1,200.000 pengő volt a nyereség. Csak 100.000 pengő volt a nyereség tekintetében a differencia közöttük és pedig azért, mert ezt a differenciát bizonyos diszkrét kiadásokra kellett fordítani. (Propper Sándor: Csekélyke 50 százalékos haszon!) A közszállítási szabályzat szakaszai nem azért vannak megállapítva, hogy azok közé ilyen ügyes módon be lehessen csempészni ezeket az abnormális eseteket és ezeket a lehetetlenségeket. Az egyik oldalon azt látjuk, hogy leszorítják az árakat, hogy vállalnak munkákat és ajánlatokat tesznek a közszállítási szabályzat alapján, ahol a differenciák az ajánlatok között 100—150% között váltakoznak. Ilyenek nem is tartoznak a ritkaságok közé. Láttunk már olyan vállalkozást, ahol kiszámították a szakemberek, hogy az anyag többe kerül, mint amennyiért vállalta az illető a munkát, tehát elvégezni sem lehet azt a munkát, mert az anyag többe kerül. így tehát az illető nem fogja az anyagot megfizetni, számít arra, hogy nem fizeti meg a munkabért, nem fizeti a különböző adókat, szociális illetékeket és ezzel csinál szennykonkurrenciát annak az iparnak, amelynek itt sok sebét tárták fel a Képviselőház különböző oldalairól a t. Háztagjai. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ennek a munkabéruzsorának elejét venni, hiszen a közszállítási szabályzatban a munkabérek rendezetlensége teszi lehetővé azt, hogy ilyen irreális árakon kalkuláljanak. Miért? Mert a rezsiköltség meg van adva, az anyag ára kartellár, az egyéb költségekben, adóban és illetékekben sincs valami nagy fantázia, egyetlen egyben van fantázia és ez a munkabér. Méltóztassék a munkabérben is egy fix minimumot, egy alsó határt megállapítani és ezzel ennek a kalózkodásnak egyszer s mindenkorra véget vetni, méltóztassék a közszáüítási szabályzatnál visszaélőket a közmunkákból egyszer s mindenkorra kizárni és ezzel lehetetlenné tenni azokat a visszaéléseket, amelvek ezen a téren történnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! 3Ên is hiányolom, hogy a miniszter úr háromórás beszédében alig talált szavakat a dolgozó népesség javára. Az a néhány százezer ipari és kereskedelmi munkás igazán megérdemelte volna, hogy vele a miniszter úr foglalkozzék és valamit mondjon, mert hiszen sok mindenről esett szó ebben a beszédben — alles was gut und teuer — csak éppen a munkáskérdésről és különösen konkrét formában nem. 277. ülése 19 SA május 15-én, kedden. Szóvá kívánom tenni — az idő rövidsége miatt természetesen csak távirati stílusban tehetem — a vasárnapi munkaszünetet, amelyre nézve a miniszter úr megnyugtató kijelentéseket tett, amelyeket örömmel veszek tudomásul. Itt csak azt jegyzem meg, hogy a miniszter úr felénk szegezte a valláserkölcsi felfogás lángpallosát, de nem vette észre, hogy óriási ellentmondásban van önmagával. Nem vette ugyanis észre azt, hogy éppen a mi állandó akciónkra és sürgetésünkre volt kénytelen végre erre a lépésre magát elhatározni, amely lépés, a vasárnapi munkaszünet valláserkölcsi szempontból is fontos. Tudomásul veszem a miniszter úrnak ezt a bejelentését s nagyon kérem, sürgősen hajtsa végre ezt a szándékát, de tökéletesen hajtsa végre, mert tökéletes és teljes vasárnapi munkaszünetet igényelnek az összes érdekeltek, de ne felejtse el a hétórai zárórát sem, ami szintén igen fontos szociális probléma. A munkáshetijegyek és tanuló jegyek kérdésében én a miniszter urat, azt hiszem, már többször, meginterpelláltam, de kielégítő választ nem kaptam. Akkor, amikor a költségvetésben olyan sok mindenre akad pénz, amikor költségvetésen kívül is milliókat és tízmillió1 ; kat költenek el különféle célokra, nem tudom elfogadni és belátni azt, hogy a dolgozó munkások és alkalmazottak részére ne lehetne a vasutak igénybevétele céljából megfizethető, elfogadható és olcsó hetijegyeket kiadni. Méltóztassék ezt a merev, elutasító álláspontját mégegyszer revízió alá venni s lehetőleg úgy -, elintézni a kérdést, hogy a mai kereseti viszonyokkal arányos legyen. Ma nem tudják megfizetni azt a tarifát, amelyeket az államvasút a legszegényebb munkásrétegtől is beköyetel. T. Képviselőház! Peyer t. képviselőtársam szóvátette a bérminimum-törvényt, amelyet a kormány az 1932. évi XIX. tcikkel ratifikáltatott, de még nem hajtott végre. Ez rendkívül sürgős, fontos s igazán nem tudom, miért kell ezt az ankétezés ingoványos talajára csúsztatni, otthagyni, ott megrekesztetni, amikor ennél fontosa bb kérdés alig van ma, ' mert ez nemcsak munkáskérdés, hanem kérdése az egész gazdasági életnek, mert amíg a munkásságot megfelelő módon nem juttatják munkáj hoz és megfelelő keresethez, addig a gazdasági élet fellendüléséhez még remény sincs. Ugyanide tartozik a munkaidő kérdésének rendezése is. Tessék végre ezt a kérdést is megoldani. Most itt van a washingtoni egyezmény ratifikációja, amivel le tetszett maradni, el tetszett késni, ez már túlhaladott álláspont, a nyolcórai munkaidő ma már nem felel meg a követelményeknek, a technika fejlettségének, tessék tehát komolyan foglalkozni a 40 órás munkahét törvényes, kötelező bevezetésével, ami szintén igen fontos. Ének a tárcának keretében említette a miniszter úr az iparfelügyelet kérdését. Itt sem akarok sokáig időzni, csak megemlítem azt, hogy a miniszter úr szintén egy fölényes gesztussal akarta ezt a kérdést velünk szemben elintézni. Én magam igazának igazolására a költségvetésből^ állapítom meg, hogy igazam volt közbeszólásomban, amennviben az iparfelügyelet 264.800 pengőbe kerül, tehát 14.000 pengővel olcsóbb, mint a megelőző költségvetési évben, viszont ebből az összegből a kereskedelmi kormánv a gőzkazán -vizsgálati díjak, eljárási díjak, kincstári illetékek és egyebek bevétele címén 210.000 pengőt visszakap, tehát az egész magyar iparfelügyelet, jó néhány