Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

446 Az országgyűlés képviselőházának hogy az utóbbi években az idegenforgalom fejlesztése szempontjából a kormány megtette, amit tenni a mai időkben módjában volt. éa hogy a jelenlegi kereskedelemügyi miniszter úr tényleg sok gondot fordít az idegenforgalom fejlesztésére. En ugyanazzal a kéréssel fordulok a t. miniszter úrhoz, mint az előttem szólott képviselő úr; meg kell építeni a becs— balatoni-utat. Magyarországon az idegenforgalom szempontjából, de a belföldi közönség nyaralása szempontjából is, a Balaton és a Bükk mellett vidékének szépségénél, alpesi jellegénél és klímájánál fogva elsősorban Sopron jöhet tekintetbe. {Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — — Peyer Károly: Nagyon szép város-! — Vázsonyi János: A legműveltebb városa az országnak!) Maga a város is patinás, régi város, amely megérdemli, hogy a magyar közönség megismerje és látogassa. A mellett Sopron »elvesztette Hinterlandját és Sopron tudta, hogy gazdaságilag veszít, amikor a népszavazáskor | Magyarország mellé állt és hűségét tettekkel bizonyította, tehát a nemzeti szempont is megkívánja, hogy Sopron mindent megkapjon a kormányzat részéről abban a tekintetben is, hogy az idegenforgalom úgy belföldről, mint külföldről feléje terelődhessen. A Sopronba Magyarország felől vivő út azonban olyan gyalázatos állapotban van, hogy az egyenesen kultúrbotrány. (Farkas István: A vonatközlekedés is csapnivalóan rossz!) Emlékszem rá, hogy nálunk a megyében egyszer volt egy nagyon rossz utunk, és akkor csak azt kívántam, hogy az Allamépítészeti Hivatal vezetőjét kocsikáztassák végig azon az úton, akkor tudom, hogy megcsinálják azt az utat. Ez meg is történt és tényleg megcsinálták az utat. Most csak azt kívánnám, hogy a miniszter úr egyszer járja végig autóval a győr—soproni útszakaszt, látni fogja, hogy egyenesen életve- ; szélyes azon az úton menni. Nemhogy vonzza j az idegent, hanem elugraszt mindenkit, aki | egyszer véletlenül arra az útra kerül. A vasúti j menetjegyeket, amelyek Sopronig drágák, fil- i léres alapon kell^ olcsóvá tenni, különben kár ! minden fáradságért. Az egészen kétségtelen, hogy az idegenfor- j galom szempontjából a Balaton olyan termé- ! szeti szépség, amely alkalmas arra, hogy Bécs j közönségét odavonzza. Nem szabad elfelejteni, ' hogy ma, amikor autóbusz- és autóforgalom van, nem távolság Balaton és Bécs, csak meg ; kell adni a lehetőséget a Balaton megközelíté- | sere, ekkor pedig nincs természetesebb út, mint i a Sopronon, Győrön és a Bakonyon át a Bála- !j Ionhoz vezető út. A t. képviselő úr a munkások szociális hely- a zetéről is beszélt. En már kétszer jegyeztem be 1 interpellációt ebben a kérdésben, és csak az éj- ií szakai ülések tették lehetetlenné, hogy inter- S pellációmat elmondjam. Nekem is az az észre- | vételem, hogy a nagy munkakínálat^ követkéz- ;! tében a legszemérmetlenebbül zsarolják ki a j munkaerőket Magyarországon. Gyermekeket, serdülő lányokat nemcsak gyárak, hanem üzemek is kora reggeltől késő estig tartanak mun- !| kában meglehetősen alacsony munkabérért, sőt ; azt lehet mondani, éhbérért. (Propper Sándor:

1

] Ezt miért nem hallgatja a miniszter úr?) t Az iparfelügyeletről elmondták az urak vé- s leményüket jobbról és balról. En ebben a te-l kintetben a miniszter úrtól csak egyet kérek : |j . állítson össze a miniszter úr egy repül őbizott- j ságot, s az razziázza végig az üzemeket és az' irodákat is, Pesten és a vidéken is. MegdobíJ 277. ülése Í9BU május lo-én, keddenbentő adatokra fog bukkanni a miniszter úr, és meg vagyok győződve, hogy a miniszter úr szociális érzéke ebben a kérdésben s rendet teremt. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Ház! Idetartozik a borravaló-kérdes is. Nagy vita folyt heteken keresztül a sajtóban a borravalókérdésről. Hozzá szóltak jobbról és balról, hogy legyen-e borravaló^ rendszer vagy nem és a végén azok döntöttek, akiknek semmi közük sincs ah^ hoz, hogy legyen-e borravalórendszer vagy ne legyen. Rendben van. Aláhúzom, hogy az idegenforgalom szempontjából kívánatos a borravaló eltörlése, mert magam is, aki sokat járom az ország legfőbb útvonalát, amelyen az idegenforgalom lebonyolódik, a budapest—bécsi fővonalat, hallom, hogy az idegenek mennyire panaszkodnak. Lehetetlennek tartják, hogy Magyarországon még mindig borravalórendszer van. Azt még megértik valahogyan, hogy miért kell borravalót adni annak, aki kiszolgál, de az már sehogyan sem megy a fejükbe, hogy miért kell borravalót adni a főpincérnek, annak, akinek a cechet fizetik. Nyilatkoztak a vendéglősszakma, nyilatkoztak a főpincérek a kaució szempontjából, csak azokat a munkásokat, akikről tulajdonképpen szó van, — mert hiszen a borravalórendszer csak takarója annak, hogy munkaerők kiuzsoráztatnak — az érdekelt pincéreket nem kérdezték meg ebben a kérdésben, illetve, amikor megkérdezték őket, azok a borravalórendszer eltörlése mellett nyilatkoztak, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Igaza van t. képviselőtársamnak!) Pécsett nincs borravalórendszer és mindenki meg van elégedve. Vannak Pesten is üzemek, amelyek ezt a rendszert bevezették, s meg van elégedve a személyzet, a publikum, sőt a vendéglős is. Szeretném tudni, miért ne lehetne Magyarországai rendet teremteni ebben a kérdésben. Scitovszky Béla belügyminiszter idejében a belügyi tárca költségvetésekor egyszer már szóvátettem ezt a kérdést. A miniszter úr azt mondotta annak idején, hogy a magyar ember gavallér, s akkor is ad borravalót, amikor majd nem lesz borravalórendszer. Ez mindenkinek a privát passziója. Én csak praktikus szempontokra mutatok rá, — ezt a vendéglősök és a kávésok felé mondom — amikor azt kérdem, hogy például miért nem megy be ma a polgár egy jobb kávéházba vagy vendéglőbe, hogy megigyon egy csésze feketét, illetőleg egy pohái sört. Azért, mert nem bolond, hogy 30 filléres számlánál 30 fillér borravalót adjon. Nézetem szerint maguk a vendéglősök is jobban járnának, ha a százalékos rendszert hoznák be. Éppen azért én a rosszul informált minisztertői a jobban informálandó miniszterhez appellálok és kérem, hogy necsak a vendéglősök, kávésok és fizetőpincérek, hanem legelsősorban az itt érdekelt munkástömegek szociális ércekét tartsa szem előtt. (Csilléry András: Kaució kérdése az egész! — Xlgy van! Ügy van! — Csilléry András: Nem akarják visszafizetni!) Csakhogy azok éppen legtöbbnyire nem is pincérek, mert tudjuk, hogy a kauciókkal is kereskednek nálunk Magyarországon. Ezek mind olyan mellékszempontok, amelyek a kérdés eldöntésénél nézetem szerint tulajdonképpen nem jöhetnek tekintetbe. Lehet egy kíméleti időt adni, hogy a kauciók az alatt viszszafizethetők legyenek, de ez semmi esetre sern ok arra, hogy ezt az kérdést a munkásság ellen döntsük el. (Patacsi Dénes: Pécsen nincs borravaló és különben megy mint Pesten! — Prop-