Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 2 77, ülése 1934 május 15-én, kedden. 447 per Sándor: Nincs bizony! Már a Balkánon sincs!) A miniszter úr azt mondotta itt a week­enddel kapcsolatban, hogy az állam jópéldával jár elől, hogy az állam a hivatalokban behozta már a weekendet, a magángazdaság is példát vesz az államtól és az állam példáján elin­dulva a magángazdaság is behozza a week­end-szabadságot, Én ugyanezt kívánnám az állami üzemeknél. (Mozgás.) Nem áll annyi idő a rendelkezésemre, hogy a vasutas órabéresmunkásság panaszait itt előhozzam, mert ez hosszúra nyúlna. Én csak leteszem a Ház asztalára ennek a munkásság­nak a memorandumát. Én becsülöm a vasutat, becsülöm a postát, mert kiváló teljestményű intézményeink ezek, ellenben meg méltóztatik bocsátani, azért a vasútnak és az állami üze­meknek példát kell adniok a szociális elgondo­lás szempontjából is ebben az országban a ma­gánvállalkozásnak. Például a Máv. hogyan jár el a munkásokkal? A munkásokat csak úgy, bizonyos időre szerződteti és amikor igénye lenne annak a munkásnak arra, hogy véglegesíttessék, amikor nyugbérre lehetne igénye, akkor felmond, megszakítja a szolgála­tát és egy hét múlva megint felveszi. Bocsá­natot kérek, ez nem vall a szociális szempon­tok figyelembevételére, ellenkezőleg, ez rideg kapitalista felfogásra mutat, amely valaho­gyan már a Máv.-ot is inficiálta. Ezek a mun­kások nem kérnek mást, mint hogy legalább az idősebb munkásokat nevezzék ki, a három évnél nagyobb szolgálati idejű munkásoknak ezt a külön szerződéses viszonyát szüntessék meg és a százalékos órabércsökkentés szisz­témájával hagyjanak fel. Általában szükséges, hogy az állami üzemekre vonatkozólag olyan munkásvédelmi törvény hozassék és teremtes­sék meg, amely biztosítja annak a munkásnak és családjának számára az emberséges megél­hetést nyújtó létminimumot. A memorandumot leteszem a Ház aszta­lára és kérem a miniszter urat, tegye ezeket a szempontokat jóindulatú elbírálás tárgyává. Én teljesen akceptálom és aláírom azt, — sa­ját tapasztalataimból is mondhatom — amit Malasits t. képviselő úr mondott a magyar, munkásságról, hogy az szorgalmas, kevés­igényű, megbízható és feltétlenül jóindulatú. Ez a munkásság olyan erőtartaléka ennek az országnak, amely kiapadhatatlan. Ezt az erő­tartalékot nézetem szerint erősíteni kell, erő­sítenie kell elsősorban az államnak és termé­szetesen az állam példáján elindulva a társa­dalomnak is. Ezeket a szempontokat kívántam a cím­nél megjegyezni, egyébként a címet elfoga­dom. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! A ke­reskedelemügyi 'miniszter úr itt a Képviselő­házban elmondott első beszédében, amikor még nem volt miniszter, csak képviselő, azt mon­'dotta, hogy a magyar politikának és a ma-; gyár közéletnek az a baja, hogy állandóan! gravaminális politikában éli ki magát: a múlt­ban közjogi gravaminális politikában, jelenleg pedig gazdasági gravámenekben. En beszé­dem során lehetőleg kerülni óhajtom mindazt, ami gravaminális politikának nevezhető, mégis két ehhez hasonló tényre kell rámutatnom. Az egyik az. hogy a házszabályok rendelkezése folytán 15 perc alatt kell reflektálni egy há­romórás miniszteri beszédre, (Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) a másik pedig az, hogy ha a miniszter úr maga nem is tucatszónok, mégis egy tucat sziónok beszédidejét beszélte ki a mai költségvetési vitában és eszünkbe juttatta azt a régi politikai időt, amikor tényleg gra­vaminális politika folyt itt, eszünkbe juttatta a véderő vitát, akkor, amikor önmagának csi­nált a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmából obstrukciót. T. Képviselőház! Elismerem a miniszter úr­nak azokat az intézkedéseit, amelyek tényleg eredményt mutatnak fel és tényleg bizonyos mértékben haladást jelentenek. Elismerem ezt az út politika területén, amely azért bír igen nagy jelentőséggel és fontossággal, mert ez. a közmunka kérdése és így a munkanélküliség kérdésének^ megoldásával volna kapcsolatban. Az útkérdes nemcsak városi és nemcsak ál­lami szempontból, nemcsak a munkanélküliség (szempontjából, nemcsak szociális szempontból, hanem esztétikai és különösen közegészségügyi szempontból is igen fontos. Közegészségügyi laziempontból azért, mert az utak kellő kiépítése együtt jár a portalanítással és így a tuber­kulózis meggátlására is vezet. Az útkérdéssel kapcsolatosan azonban ér­deklődnöm kell a kereskedelmi kormányzatnál aziránt, mikor hajlandó már megépíteni a rég­óta ígért és tervezett balatoni utat, az úgy­nevezett balatoni autóstradát, amely tudomá­som szerint már ki is jelöltetett és felméretett Albertfalván és Budafok határán. A közlekedési politika területén örömmel fo­gadtam a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt a bejelentését, amely a szekérfuvarozás szabályozására vonatkozik, mert itt az a sze­rény kívánságom volna, hogy amint a légi-, a vasúti- és az autófuvarozás, ugyanúgy a sze­kérfuvarozás is törvényes rendezést nyerjen az egyenlő teherviselés és egyenlő jog alapján. Az egyenlő r teherviselés és egyenlő jog kel­lene 4 hogy érvényesüljön mindenütt az egész vonalon. Sajnos, ennek érvényesülését külö­nösen a kereskedelem és a kisipar területén nélkülözzük. A kisipar és a kiskereskedelem kérdéséről a miniszter úr hosszasabban emlé­kezett meg. Szeretném, ha rövidebb- beszédben, de nagyobb cselekedetekben lenne. kegyes a kisipar és a kiskereskedelem kérdéséről meg­emlékezni, mind a-multakra nézve, mind kü­lönösen a jövőben. A kisipar és a kiskereske­delem ugyanis az a foglalkozási ág, amelynek válságáról beszélni ma már tulajdonképpen közhelyszámba megy, mert ennek válsága any­nyira közismert, annyira tudott, anyira mind­annyiunk előtt fekvő, hogy ennek a válságnak csak a megoldásáról kellene beszélni, gondol­kozni és minél hamarabb cselekedni; ez volna a legégetőbb és legsürgősebb feladata a keres­kedelemügyi kormányzatnak. A kisipar kérdésével kapcsolatban fel­ügyeleti jogánál fogva kell, hogy a kereskedel­mi miniszter úr figyelmét felhívjam egy nyilt levélre, amelyet egy kisiparos, Burunkay Sán­dor intézett Pap Józsefhez, az Ipok. elnöké­hez. Az ebben a nyilt levélben foglaltak alkal­masak arra, hogy valódiságuk és valóságuk esetén az Ipok. elnökét közmegvetésnek te­gyék ki; éppen ezért a miniszter urat fel kell szólítanom, utasítsa felügyeleti jogánál fogva az Ipok. elnökét, hogy haladéktalanul indítsa meg a törvényes eljárást ennek a nyilt levél­nek írója ellen, hogy bebizonyosodjék vagy a levélben foglaltak valótlansága és így, az ő elégtétele, vagy a levélben foglaltak való-

Next

/
Thumbnails
Contents