Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-277
438 Az országgyűlés képviselőházának mindenki meg van vele elégedve, rendkívül örül annak és ez július 1-én életbe fog lépni. (Helyeslés balfelől.) Addig is mindent megteszek, hogy fokozottan nyújtsunk közszállításokat a kisiparnak. (Erdélyi Aladár: Addig is tapsolunk a miniszter úrnak!) Annak, bogy a Wolffner-gyárnak 15 éves szerződése van, bizonyosan fontos okai voltak annakidején. De akármi is volt, a szerződés 1936-ban lejár; addig is a Wolffner-gyár engedékenysége vagy engedékenységmentes engedése révén azt a százalékot, amelyben a kisipar részesül, emeltük és konkrét szállításoknál, a.hol régebben bizonyos előjogai voltak, a postánál, — emlékszem rá — á nagyiparnak, illetve a középiparnak — nem tudom helyesen-e. de vállalom a felelősséget — ezeket sajátkezűleg töröltem a kisipar javára. (Helyeslés.) Csak egyet kérek a kisipartól: bízzék bennem, é_n azt, •ami emberileg lehetséges, , megteszem. (He- ' lyeslés.) Ami a közüzemek kérdését illeti, ez ab ovo olyan kérdés volt, amelynél tudtam, hogy nem tudom kielégíteni a közüzem-megszüntetőket. Azt hiszem, hogy mégis nagyon messze tudtunk elmenni, a fővárosnál is, — ez ugyan a belügyminiszter úrhoz tartozik, csak megemlítem — és egyéb tereken is. Mi veszi el a kisipar levegőjét, éltető lehetőségeit! Azok a kicsiny műhelyek, az, hogy például a Máv.-nál mindenütt van asztalos, mindenütt van lakatos, mindenütt van szabó. Ott ahol lehetett, ezeket kiküszöböltem. (Helyeslés a balközépen.) Még két dolog van, ami fájdalmas és ahol nem méltóztatnak elégedettek lenni és azt hiszem, hogy talán nem is lesznek megelégedve. Az egyik a Rico. Itt is lényegesen előrehaladtunk (Peyer Károly: Legalább a gyógy szerkartell korlátlan úr lesz!) és merem állítani, — Eber Antal t. barátom meg fog érte haragudni, de csak ismétlem azt. amit már mondottam — hogy ez csak négy gyógyszerárunagykereskedő ügye és nem a magyar kisiparé. (Peyer Károly: Ügy van! Négy gyógyszernagykereskedő kartelltörekvése!) Ami az Ori.-t, vagyis az Országos Ruházati Intézetet illeti, nincsen olyan hadsereg, amelynek ne lenne valamilyen ruházati intézete s én szívesebben is látom ezen a téren az Ori.-t, mint láttam másokat a múltban. Az Ori. azonban ne menjen túl ezen a területen. (Helyeslés.) Ez tisztán anyagi kérdés: nincs pénzünk azt a veszteséget, amely a múltból származik, a költségvetésbe beállítani; nem is méltóztatnának azt megszavazni. Szükséges, hogy az Ori. is foglalkozzék egypár lukrativ ággal. Lehet, hogy nem helyes, de mit csináljon? Lassan itt is előbbre fogunk menni, de ne méltóztassék azt hinni, hogy talán ellentállás, rosszakarat, vagy megnemértés az, ami ezen a téren érvényesül. r Ami a legfontosabb a kisiparnál, az az építőipari tevékenység, mert ez 30 vagy 40 iparágat érint. (Ügy van! Ügy van!) En nem akarok belebocsátkozni a házadóvitába, — Petrovácz Gyula t. képviselőtársam kifejtettéebben a kérdésben elfoglalt r álláspontját — mert én egyoldalú vagyok, én a pénzügyminiszter úr álláspontjában osztozom. (Csilléry András: Most nincs itt!) Akkor is. (Derültség.) Lehetetlen azonban, hogy építkezések ne legyenek. Az építkezéseket lehetővé kell tenni. (Ügy van! Úgy van!) Arról lehet vitatkozni, hogy úgy tegyük-e ezt, ahogyan eddig, hogy elértéktelenítettük a. Belváros házait, kimentek az emberek a perifériákra, a város pedig futott utánuk rendkívül drága 77. ülése 193A május 15-én, kedden. közmüveivel és így azt a nemzeti vagyont ér--téktelenítettük el, amely több, mint 50% adót és közterhet visel. (Csilléry András: Rozoga házak vannak a Belvárosban!) Erről lehet beszélni, arról azonban nem lehet beszélni, hogy valamiféle észszerű adókedvezmény ne legyen. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, vita helyett helyesebb, ha itt is az én rendes stílusomat követem és konkrétumot mondok: május 31-ig a vonatkozó rendelet meg fog jelenni! (Altalános Helyeslés.) A tatarozás! hitelakcióval hóna alá nyúltunk a kisiparnak, mert még soha kormány olyan messzemenő adókedvezményeket nem adott a tatarozásnál mint mi. (Peyer Károly: Ez igaz.) A hitelkereteket is felemeltük 6 millióról 15 millióra és nem kötöttük meg dogmatikusan hogy ennek csak egy töredéke mehet vidékre, hanem úgy oszlik meg, ahogyan igénybeveszik. Nagyon kérem a kisipari kérdések iránt érdeklődő t. képviselőtársaimat. méltóztassék agitálni kerületeikben, — ez tudniillik nem ment át eléggé a köztudatba — hogy fokozottan vegyék igénybe ezt a hitelt. (Helyeslés.) Az Ipari Munkaszervező Intézet fontos beruházási tényező, amely 12 millió pengő körüli munkát finanszírozott. Ebből a kisiparnak is jutott körülbelül kétmillió. Ez. tulajdonképpen meglepő arány azoknak a munkáknak természetét véve, amelyek kivitelre kerültek. Ha vannak észszerű üzleti alkalmak és vállalkozások, — ezt az iparhoz, éspedig elsősorban a nagyiparhoz intézem — amelyek gyümölcsözők, tehát finanszírozhatók, a kormány gondoskodni fog arról, hogy az ipari munkaszervező intézetnél megfelelő hitelkeret álljon rendelkezésre. (Helyeslés.) En felhívtam^ minden állami hivatalt, hogy ami munkát kiadhatunk, azt adjuk ki, felkértem erre a társminisztereket is. Ez június 30-ig megtörténik. A kisiparosok azt kérik, hogy olyan cikkeket is állíthassanak elő, amelyeket kisiparosok eddig nem, vagy csak kismértékben termeltek, amibe azonban rentábilisan bekapcsolhatók. Ha ez az út járhatónak mutatkozik, úgy hajlandó vagyok tanfolyamokat rendezni és támogatni ezt a mozgalmat s az Ipok. útján megtettem a szükséges lépéseket. A kontárkérdésben azt tettem, hogy Budapesten felállítottam — megbeszélve a fővárossal — a csak ilyen ügyekkel foglalkozó külön kontárbíróságokat, mert meg vagyok győződve róla, hogyha gyorsan és energikusan kiszabnák és végre is hajtanák a büntetéseket, akkor a létező jogszabályok teljesen elegendők volnának. Vidéken is a gyorsítás iránt intézkedtem. Megint figyelmeztetem az iparosokat: vigilantibus juna! Azoké a jog, akik őrködnek felette. r (Ügy van!) Méltóztassék tehát maguknak is igénybevenni ezeket a létező jogszabályokat és ne állítsanak engejm az elé a nehéz lelkiismereti kérdés elé, hogy azt, aki tudva kontárral dolgoztat, tehát azt a valamelyikünket, aki egy leszegényedett középosztálya családbeli dámának, aki kesztyűket készít, hogy valahogyan megéli en, munkát ad, mint felbujtót, vagy bűnrészest kezeljem, odacitáltassam és megbüntettessem. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobb felől. — Propper Sándor: Tessék munkát adni! Ez a megoldás!) A kontárkérdés első soriban nem büntetőjogi kérdés, de amennyiben büntetőjogi vonatkozása van, annyiban a létező jogszabályok helyes és öntevékeny, végrehajtásával megoldható. Lénye-