Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

438 Az országgyűlés képviselőházának mindenki meg van vele elégedve, rendkívül örül annak és ez július 1-én életbe fog lépni. (Helyeslés balfelől.) Addig is mindent megte­szek, hogy fokozottan nyújtsunk közszállítá­sokat a kisiparnak. (Erdélyi Aladár: Addig is tapsolunk a miniszter úrnak!) Annak, bogy a Wolffner-gyárnak 15 éves szerződése van, bizonyosan fontos okai voltak annakidején. De akármi is volt, a szerződés 1936-ban lejár; addig is a Wolffner-gyár enge­dékenysége vagy engedékenységmentes enge­dése révén azt a százalékot, amelyben a kisipar részesül, emeltük és konkrét szállításoknál, a.hol régebben bizonyos előjogai voltak, a pos­tánál, — emlékszem rá — á nagyiparnak, il­letve a középiparnak — nem tudom helyesen-e. de vállalom a felelősséget — ezeket sajátkezű­leg töröltem a kisipar javára. (Helyeslés.) Csak egyet kérek a kisipartól: bízzék bennem, é_n azt, •ami emberileg lehetséges, , megteszem. (He- ' lyeslés.) Ami a közüzemek kérdését illeti, ez ab ovo olyan kérdés volt, amelynél tudtam, hogy nem tudom kielégíteni a közüzem-megszüntetőket. Azt hiszem, hogy mégis nagyon messze tudtunk elmenni, a fővárosnál is, — ez ugyan a bel­ügyminiszter úrhoz tartozik, csak megemlítem — és egyéb tereken is. Mi veszi el a kisipar le­vegőjét, éltető lehetőségeit! Azok a kicsiny mű­helyek, az, hogy például a Máv.-nál mindenütt van asztalos, mindenütt van lakatos, mindenütt van szabó. Ott ahol lehetett, ezeket kiküszöböl­tem. (Helyeslés a balközépen.) Még két dolog van, ami fájdalmas és ahol nem méltóztatnak elégedettek lenni és azt hi­szem, hogy talán nem is lesznek megelégedve. Az egyik a Rico. Itt is lényegesen előrehalad­tunk (Peyer Károly: Legalább a gyógy szer­kartell korlátlan úr lesz!) és merem állítani, — Eber Antal t. barátom meg fog érte haragudni, de csak ismétlem azt. amit már mondottam — hogy ez csak négy gyógyszerárunagykereskedő ügye és nem a magyar kisiparé. (Peyer Ká­roly: Ügy van! Négy gyógyszernagykeres­kedő kartelltörekvése!) Ami az Ori.-t, vagyis az Országos Ruházati Intézetet illeti, nincsen olyan hadsereg, amely­nek ne lenne valamilyen ruházati intézete s én szívesebben is látom ezen a téren az Ori.-t, mint láttam másokat a múltban. Az Ori. azon­ban ne menjen túl ezen a területen. (Helyeslés.) Ez tisztán anyagi kérdés: nincs pénzünk azt a veszteséget, amely a múltból származik, a költ­ségvetésbe beállítani; nem is méltóztatnának azt megszavazni. Szükséges, hogy az Ori. is foglalkozzék egypár lukrativ ággal. Lehet, hogy nem helyes, de mit csináljon? Lassan itt is előbbre fogunk menni, de ne méltóztassék azt hinni, hogy talán ellentállás, rosszakarat, vagy megnemértés az, ami ezen a téren érvényesül. r Ami a legfontosabb a kisiparnál, az az építőipari tevékenység, mert ez 30 vagy 40 iparágat érint. (Ügy van! Ügy van!) En nem akarok belebocsátkozni a házadóvitába, — Petrovácz Gyula t. képviselőtársam kifejtetté­ebben a kérdésben elfoglalt r álláspontját — mert én egyoldalú vagyok, én a pénzügymi­niszter úr álláspontjában osztozom. (Csilléry András: Most nincs itt!) Akkor is. (Derült­ség.) Lehetetlen azonban, hogy építkezések ne legyenek. Az építkezéseket lehetővé kell tenni. (Ügy van! Úgy van!) Arról lehet vi­tatkozni, hogy úgy tegyük-e ezt, ahogyan eddig, hogy elértéktelenítettük a. Belváros házait, kimentek az emberek a perifériákra, a város pedig futott utánuk rendkívül drága 77. ülése 193A május 15-én, kedden. közmüveivel és így azt a nemzeti vagyont ér--­téktelenítettük el, amely több, mint 50% adót és közterhet visel. (Csilléry András: Rozoga házak vannak a Belvárosban!) Erről lehet be­szélni, arról azonban nem lehet beszélni, hogy valamiféle észszerű adókedvezmény ne legyen. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, vita helyett helyesebb, ha itt is az én rendes stí­lusomat követem és konkrétumot mondok: má­jus 31-ig a vonatkozó rendelet meg fog jelenni! (Altalános Helyeslés.) A tatarozás! hitelakcióval hóna alá nyúl­tunk a kisiparnak, mert még soha kormány olyan messzemenő adókedvezményeket nem adott a tatarozásnál mint mi. (Peyer Károly: Ez igaz.) A hitelkereteket is felemeltük 6 mil­lióról 15 millióra és nem kötöttük meg dogma­tikusan hogy ennek csak egy töredéke mehet vidékre, hanem úgy oszlik meg, ahogyan igénybeveszik. Nagyon kérem a kisipari kér­dések iránt érdeklődő t. képviselőtársaimat. méltóztassék agitálni kerületeikben, — ez tud­niillik nem ment át eléggé a köztudatba — hogy fokozottan vegyék igénybe ezt a hitelt. (Helyeslés.) Az Ipari Munkaszervező Intézet fontos beruházási tényező, amely 12 millió pengő kö­rüli munkát finanszírozott. Ebből a kisipar­nak is jutott körülbelül kétmillió. Ez. tulajdon­képpen meglepő arány azoknak a munkáknak természetét véve, amelyek kivitelre kerültek. Ha vannak észszerű üzleti alkalmak és vállal­kozások, — ezt az iparhoz, éspedig elsősorban a nagyiparhoz intézem — amelyek gyümölcsö­zők, tehát finanszírozhatók, a kormány gon­doskodni fog arról, hogy az ipari munkaszer­vező intézetnél megfelelő hitelkeret álljon rendelkezésre. (Helyeslés.) En felhívtam^ min­den állami hivatalt, hogy ami munkát ki­adhatunk, azt adjuk ki, felkértem erre a társ­minisztereket is. Ez június 30-ig megtörténik. A kisiparosok azt kérik, hogy olyan cikke­ket is állíthassanak elő, amelyeket kisiparo­sok eddig nem, vagy csak kismértékben ter­meltek, amibe azonban rentábilisan bekapcsol­hatók. Ha ez az út járhatónak mutatkozik, úgy hajlandó vagyok tanfolyamokat rendez­ni és támogatni ezt a mozgalmat s az Ipok. útján megtettem a szükséges lépéseket. A kontárkérdésben azt tettem, hogy Bu­dapesten felállítottam — megbeszélve a fővá­rossal — a csak ilyen ügyekkel foglalkozó külön kontárbíróságokat, mert meg vagyok győződve róla, hogyha gyorsan és energiku­san kiszabnák és végre is hajtanák a bünteté­seket, akkor a létező jogszabályok teljesen elegendők volnának. Vidéken is a gyorsítás iránt intézkedtem. Megint figyelmeztetem az iparosokat: vigilantibus juna! Azoké a jog, akik őrködnek felette. r (Ügy van!) Méltóztassék tehát maguknak is igénybe­venni ezeket a létező jogszabályokat és ne ál­lítsanak engejm az elé a nehéz lelkiismereti kérdés elé, hogy azt, aki tudva kontárral dol­goztat, tehát azt a valamelyikünket, aki egy leszegényedett középosztálya családbeli dá­mának, aki kesztyűket készít, hogy valaho­gyan megéli en, munkát ad, mint felbujtót, vagy bűnrészest kezeljem, odacitáltassam és megbüntettessem. (Ügy van! Ügy van! — He­lyeslés jobb felől. — Propper Sándor: Tessék munkát adni! Ez a megoldás!) A kontárkér­dés első soriban nem büntetőjogi kérdés, de amennyiben büntetőjogi vonatkozása van, annyiban a létező jogszabályok helyes és ön­tevékeny, végrehajtásával megoldható. Lénye-

Next

/
Thumbnails
Contents