Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

434 Az országgyűlés képviselőházának 2 csak most utólag könnyű konstatálni, amikor elfogyott, vagy nincs meg a pénzünk .a vidéki telefon ilyen automatizálására, akkor ezt nem lehetett konstatálni. En tehát a mai viszonyok között csak azt tudom megtenni, ami lehetséges. A tanyavilág kérdéseiben sem lehet az ügyeket másképpen előrevinni, mint naprólnapra való részletmunkával. Azt eszeltem tehát ki, hogy minden hónap 15-én a tanyai lakosság postai ellátásának javítására az előző hónapban tett intézkedéseiről a posta nekem beszámol. Az ilyen beszámolót mégsem lehet üres lappal elintézni és így a beszámolókon mindig van négy-öt intézkedés, amely ezt a dolgot előbbreviszi és minthogy ez egy éve tart, könnyű kiszámítani, hogy átlagban havi öt intézkedéssel körülbelül hatvan intézkedés történt, vagyis legalább hatvan helyen javítottunk a helyzeten. Ezt a jövőben ugyanígy fogjuk tovább csinálni, (fölénk helyeslés.) A Balaton-kultusz fejlesztése, a Mátravidék és Lillafüred idegenforgalmának előmozdítása céjából azokat a postahivatalokat, amelyeket a nyári idényben bevontam a balatoni körforgalomba, ezidén is bevonom, továbbá Mátraháza, Mátrafüred, Kékestető, Gallyatető, Párád, Parádfürdő, Lillafüred is nemcsak egymásközött beszélhetnek olcsón, hanem Budapest fővárossal és az ország többi postahivatalával is az erősforgalmú órákban 20%-os díjmérsékléssel. Azt hiszem, hogy ez a fürdőzés és az idegenforgalom szempontjából helyes intézkedés. (Helyeslés.) Miskolcot és környékét egységes díjövezetbe foglaltam és lényegesen leszorítottam ott a telefondíjakat. Hasonlót teszek most 100 helyen az országban. Nevezetesen Budapest környékén és körülbelül 50 helyen megvolt az; úgynevezett nullás-díjöv, amely lényegesen olcsóbb volt. Ezt most az összes járási székhelyekre próbaképpen kiterjesztem, vagyis körübelül száz il^en olcsóbb körzetet létesítek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A filléres gyümölcscsomagokat újból és most már nem kísérletképpen, hanem véglegesen rendszeresítem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a kö. zépen.) A budapesti weekend-mozgalom és turizmus érdekében egyes különlegesen kedvezményes intézkedéseket teszek a Budapest feletti Duna-szakaszon is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az, amit most ebből az alkalomból hozni tudok és remélem, hogy elmondhatom itt újra Goethével: Wer vieles bringt, wird manchem etwas bringen. Engedjék meg, hogy ezekután egészen röviden áttérjek egy más témára, az állami gépgyár kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon köszönöm azokat a meleg elismerő szavakat, amelyeket a gyár alkalmazottai és a munkásság nevében Pillis képviselőtársam hozzám intézni szíves volt. Nem tudom, hogy mint gazdaságpolitikus helyesen cselekedtem-e, amikor ezt a gyárat ilyen keretben fenntartottam, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) de hogy szociális'szempontból és mint magyar ember helyesen cselekedtem, az egészen bizonyos. (Elénk helyeslés és taps' a jobboldalon és a középen.) Ezzel ha nem is egészen, de talán egy promille erejéig feleltem Eber Antal t. barátomnak is. Tessék megnézni, egy mozaik ez abból, hogy mi az az irányított, néha akaratunk ellenére irányított és tervszerű gazdálkodás. Erre a kérdésre különben még rátérek. Az állami gépgyárnál lényegesen kevésbbe 77. ülése 193A május 15-én, kedden. rossz a helyzet, mint lehetne, (Mozgás és zaj a baloldalon.) — azt hiszem, ez találó és szerényen van kifejezve — azért, mert e gyárat 12 millió pengőt jelentő foglalkoztatásra próbáltuk beállítani — félve, hogy ennél nagyobb beállítás túlzott — és behoztunk a lefolyt naptári évre körülbelül 20 millió pengő rendelést. Enynyit már nem remélek s ezért a jövő évre óvatosan 17 millió pengőre becsültem. Kernelem, hogy ezt a 17 millió pengőt Isten segítségével be fogjuk tudni hozni. A szükséges egyszerűsítési, kommereiálizálási és helyesebb kalkulálást biztosító rendelkezések megtörténtek. Nem ideális ez a magánipar számára, amellyel pedig készek vagyunk megegyezni, de a magán ipar maga is olyan helyzetben van, hogy nem tud ellenszolgáltatásokat adni a leépítendő iparágakért. Amikor konkrét megegyezésre jutunk, akkor

( mindig előreteljesítést, tudniillik leépítést kíván és ígéri hogy majd akkor gondolkozik a továbbiakról. Nem rosszindulatból, de nem tudják a leépítés ellenértékét szolgáltatni. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ezen a téren olyan mértékben és úgy akarunk haladni, ahogyan a józan kereskedő és iparos számára a viszonyok egyáltalában lehetővé teszik. Engem megnyugtat az, hogy Miskolc városnak például a diósgyőri vasgyár létezése annyit jelent, hogy a városban néhány ezer munkás nem munkanélküli, hanem valahogyan meg tud élni és azt hiszem, hogy az állami vasgyár Budapestnek is igen sokat jelent. Ezek után rátérek a kereskedelem problémáira. (Halljuk! Halljuk!) Eber Antal igen t. képviselőtársam határozott nyilatkozatot kívánt tőlem a kereskedelem mellett. Hát ez a határozott nyilatkozat tőlem felesleges, mert mindenki tudja, hogy a kereskedelmet milyen fontos gazdasági tényezőnek tartom és azt hiszem, hogy nem jó sem a kereskedelemre, sem az iparra, ha állandóan ezt hangoztatjuk, mert ez nagyon gyanússá válik és azt hiszem, hogy a magyar kereskedelem a maga dicső múltjával és a magyar ipar az ő pozíciójával felette áll annak, hogy minden egyes alkalommal meg kelljen védeni. (Ügy van! Üpy van! a jobboldalon.) Belátom a kereskedelem és ipar pszichikai beállítottságát, mert ha már gyakran elvesznek tőlük valamit kényszerből, amikor minden nap nehezen kell küzdeni ök az életért is, hát legalább ne szidják őket. Ez az ő álláspontjuk is és ebben teljesen igazuk van. Méltóztassék megengedni, hogy ezt az iparra vonatkozólag is elmondjam. Sokszor szoktam hivatkozni rá, azt hiszem, nem igaztalanul, hogy ugyanolyan szeretettel és tetterős felkarolással elődeim is lehettek a mezőgazdaság iránt, mint én. de nagyobbal nem. Ennélfogva feljogosítva érzem magamat megmondani, hogy ne tévedjünk a gazdasági irigység és az egyoldalú beállítások síkjára. Hogy az iparra milyen szükség van, azt kifejtették ékesszólóan Bud János, Görgey István t. képviselőtársaim és mások is. nekem azt újra kifejtenem nem kell, tavalyi expozémban különben is megtettem. Két körülményre mégis rá akarok mutatni. Lehet-e támadni az ipart és lehet-e annak létjogosultsága felett töprengni, amikor aggódva nézzük, hogy ez az egész annyit támogatott és annyira szívünkön fekvő mezőgazdaságunk egyáltalában fog-e prosperálni, ha a jó Isten engedi, hogy öntözzenek az ég csatornái? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Lehet-e most efelett kételkedni és tetemrehívni az ipart, amikor a legutóbbi népszámlálás adatai meg-