Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

422 Az országgyűlés képviselőházának 2 77. ülése 19 3 k május 15-én, kedden. attól a munkástól követelni kell és követelni lehet, nemcsak a munka mennyisége, hanem a munka minősége tekintetében is. Ez a megoldás fontos volna a magyar fiatal mérnökgeneráció elhelyezése szempontjából is. Természetesen ez most még csak egy pár fiatal mérnöknek adna kenyeret, de viszont pár esztendő múlva nagyszerűen ki volna fejleszthető. Tisztelettel kérem a miniszter urat, legyen szíves ezt a propozíciómat megfontolás tárgyává tenni és ha csak lehet, valamiképpen megvalósítani. A kereskedelemügyi miniszter úr és politikája iránt teljes bizalommal viseltetvén, a címet elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Pillis Károly! Pillis Károly: Igen t. Képviselőház! Mind előttem felszólalt igen t. képviselőtársam, mind a költségvetési vita szónokainak legtöbbje, szakkérdésekkel foglalkozott. Kétségtelen, hogy ma a politikai természetű témák helyébe a szakkérdések kerültek és ez természetes is, mert a gazdasági válság a szakkérdések százait veti elénk és csak ezeknek helyes megoldásával érhető el a jelenlegi világkrízis I helyrehozatala. Miután a szakkérdések uralják az érdekeket és az érdeklődést, engedje meg a t. Ház, hogy a költségvetéssel kapcsolatban néhány olyan problémát vetítsek ide, amelyekkel mint szakember évtizedeken át magam is behatóan foglalkoztam, és a magyar nemzeti társadalom egyik legelhanyagoltabb rétegének, a gyakorlati technikusoknak szomorú sorsára hívjam fel a t. Ház figyelmét. Hazánkban általában a felsőipariskoláktól, a mechanikai és az elektrotechnikai ipari iskola felső tagozatától és az ezzel egyenrangú tanintézetektől nyert végbizonyítvány okkal rendelkezőket nevezzük gyakorlati technikusoknak, A két budapesti felsőipariskola, továbbá a szegedi és hazánk megcsonkítása előtt a kassai felsőipariskola fél évszázadon át nevelték az ifjúságot a különböző technikai szakokra. Kiváló elméleti és gyakorlati technikusok ezreit kapta a belföldi ipar ezektől az intézetektől. Országosan ismert és elismert nevek hoszszú sorát tudnám felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy a kiegyezési időket követő, évtizedekben a gyakorlati technikusok is résztvettek Magyarország újjáéuítésében. (Ügy van! a balközépen.) A gyakorlati technikusok indították meg aa ipari fejlődés folyamatát, ők voltak a műszaki élet magvetői és ezeknek a férfiaknak nevét arany betűkkel írta be lapjaira a magyar ipartörténelem. (Úpy van! half elől.) A műegyetem későbbi alkotá«. Amikor hirdetem és elismerem, hogy az okleveles magyar mérnökök a társadalom kimagasló értékei, akkor megállapítom azt a tényt is, hogy a felsőipari «kólát végzetteknek gyakorlati tudását, érzékét és értékét, éppen oly kevéssé nélkülözheti hazánk ipara, mint a mérnökök kiváló elméleti képességeit. (Müller Antal: TTgy van!) A fejlődés folyamatában mindkét fél békességben megélt és az elmúlt évtizedekben a gyakorlati technikusok fejlődési lehetőségét biztosították. Nagy a számuk azoknak a, felsoipariskolát végzetteknek., akik iparvállalatok vezetői, üzemek irányítói, magasrangú tisztviselői és főmérnökei lehettek. A kereskedelemügyi miniszter úr által kiadott »Iparoktatásában ben^e van, hogy a felsőipariskola tanulói önálló műszaki erők. kisebb iparvállalatoknak, telepeknek és gyáraknak vezetői lehetnek. 1923. év óta mintha valami változás történt volna, mert az akkor alkotott 1923 : XVII. te, a mérnöki rendtartás, szigorú válaszfalakat épített az okleveles és a felsőipariskolai mérnökök közé. Memorandumok, küldöttségek, tiltakozások és józan érveknek felsorolása hiábavalónak bizonyultak. A magyar felsőipariskolák végzettjei előtt becsukódott a boldogulás útja, nem lehetnek mérnökök, nem lehetnek tényezői az ipari életnek, holott ebből a helyzetből csak az országnak lehet kára, amint a régi helyzet előnyét az elmúlt évtizedekben elért fényes eredmények igazolták. Igaz ugyan, hogy ezek közül is egyesek bejuthatnak a mérnöki kamarába, de ez a jog csak látszatjog és általános, mondhatnám országos panasz tárgya az, hogy a mérnöki kamarába való felvétel körül bizonyos visszásságok, sőt igazságtalanságok is fordulnak elő. Mindezekre felhívom az igen t. miniszter úr figyelmét, mert tapasztaltam, hogy jóindulattal és kellő hozzáértéssel fogadja karunk panaszait. 25.000 mostohasorsban élő, jogaiban megsértett felsőipariskolás ügyét lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Külön hangsúllyal hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét a mérnöki kamarába való felvétel határidejének sürgős meghosszabbítására, amennyiben a jelentkezési idő az 1935. évben lejár. Ha most tekintetbe vesszük azt a körülményt, hogy a mérnöki kamarába való felvételnél 8 évi önálló gyakorlatot kell felmutatni, nem szorul külön bizonyításra, hogy az 1923. évben alkotott törvény terminusának betartása roppant sérelmes, mert a gazdasági válság állásától és gyakorlatától fosztott meg igen sok érdemes és értékes technikust is és így sohasem juthatnának az okleveles, mérnökökkel azonos jogokba, mert a 8 évi önálló gyakorlatot felmutatni nem tudják. A sérelmes törvény alkotói nem tudhatták, hogy a rövidre szabott terminus jelentőségét a közbejött gazdasági válság is súlyosbítani fogja, ezért ennek a terminusnak legalább is 10 évvel való meghosszabbítása jogos és indokolt igénye a gyakorlati technikusoknak. Nagy igazságtalanság lenne, ha értékes technikusokat, akik szépet és jót alkothatnának, eltiltanánk a boldogulástól azért,, mert egy világválság következtében a leépítések és üzemösszeomlások szomorú korszakát éljük. Ezt az igazságtalanságot most kell orvosolni és ezzel egyidejűleg módosítani kell a mérnöki rendtartást, az ezzel kapcsolatos 1929/127.000. számú rendeletet. A jogsérelmeket és a munkaszabadság béklyóit ne alkalmazza az egyik társadalmi osztály a másik ellen, mert ennek súlyos és káros következményeit nem kerülheti el az ipari termelés, amelynek művelői éppen ezekből a rétegekből adódnak. Lelkiismereti kötelességünk az elkövetett hibákat orvosolni. A nemzeti társadalomnak homogén rétegei az okleveles és ipariskolás technikusok, és bármennyire is rossz időket élünk, tiszteletben kell tartanunk a mások jog- és munkakörét. Magyar testvérek nem sérthetik magyar testvérek évtizedes jogait, pedig ez a rendelet nagyon is sérti és megcsonkítja kiválóan betöltött munkakörüket. A műszaki világnak eme sérelmére hívom fel az illetékesek figyelmét, mert hazánknak felbecsülhetetlen kára származnék abból, ha az elhivatott igazi tehetségek nem érvényesülhetTI PTiplr A mérnöki kamaráról szóló törvény gya-