Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-277

Az országgyűlés képviselőházának 277. ülése 19BU május 15-én, kedden. 423 korlati alkalmazása nem felel meg közmegelégedésre az érdekeltek szempontjából. Ezért egy általános műszaki kamara felállítása kívánatos. Ezen belül elhelyezkedhetne az egész műszaki társadalom végzettségre való tekintet nélkül, jog- és munkakörének újólagos és igazságos körvonalazása után. Ha a magyar műszaki kamara tömör egységbe hozhatná a szakembereket, abból a belföldi iparra is nagy előnyök származhatnának, megszűnnék a jelenlegi sérelmes helyzet és létrejönne az a legelső és a legnagyobb alkotó testület, amely nemzeti szempontból a jelen politika gyakran hangoztatott ideálját képezi. Ha ezek a kérdések megoldásra jutnának, akkor még önként felmerül két kérdés. Az első az, hogy mi legyen a jelenlegi állástalanokkai és másodszor, hogy mi történjék a jövőben, mi legyen az új nemzedékkel. A t. Háznak kötelessége ezeket a problémákat orvosláshoz segíteni. Tehát meg kell vizsgálni ezeket a kérdéseket közelebbről. A diplomások elhelyezése tekintetében már történtek hatásos és eredményes intézkedések. Illés József igen t. képviselőtársam felszólalásában ismertette, hogy ezideig közel 2000 diplomásnak sikerült állást szerezni. Ez igen örvendetes, azonban gondoskodni kell a nem diplomás kiváló szakemberek elhelyezéséről is, akik középiskolát végeztek és természetesen gondoskodni kell a felsőbb ipariskolát végzett egyénekről is. Az elnökletem alatt álló Magyar Műszaki Szövetség statisztikája szerint közel 4—5000 felsőbb ipariskolás állástalan van és ezek között nagyon sok olyan fiatalember, aki 3—4 évvel ezelőtt végezte el az iskolát, de ezideig nem tudott elhelyezkedni. Ez az állapot demoralizál. A kormánynak gondoskodnia kell, hogy a szakemberekké nevelt felsőbb ipariskolásokat is elhelyezze, ezek hasznos és munkaszerető emberek, akiknek minden gyár, üzem és műhely hasznát venné. A másik kérdés, hogy mi történjék az új nemzedékkel. Ez már valamivel komplikáltabb. Csonka-Magyarországon három felsőbb ipariskola nevel gyakorlati technikusokat, a gép-, a fém-, a vas-, a fa-, a vegyészeti és építészeti szakmák számára. Az iskola tanrendje, tananyaga és egész felszerelése azonban a múlt századból maradt itt. Ez a technikus iskola nem volt képes tudomást szerezni a technika sokat hangoztatott vívmányairól. Amikor felszólalásom adatait gyűjtöttem és ellenőriztem, elmentem a budapesti felső ipariskolába, amelynek — és ezt büszkén vallom — 43 évvel ezelőtt magam is növendéke voltam. Fájdalom, nagyon kevés újat találtam ott. Régi ismerősökként üdvözöltem azokat a gépeket, amelyeken négy évtizednél régebben magam is dolgoztam. Ismerve a kereskedelemügyi miniszter úr eredményes munkásságát, nem kételkedem abban, hogy ezeken a lehetetlen állapotokon segíteni fog, mert nem volna célravezető a mai modern világban, ha a régi elavult gépfelszereléseken akarnók az ifjúságot nevelni. Gyors, akadályt nem ismerő elhatározás kell ide, hogy a folytatólagos eredményeket biztosíthassuk. Ebben az esetben a takarékoskodás rossz politika és meg is bosszulja magát. Ugyancsak nem szabad indokolatlan takarékossági hibába esni akkor sem, ha a továbbképző-tanfolyamokról van szó. A modern technika fejlesztésének irama megköveteli, hogy a mérnökök, technikusok, iparosok és szakmunkások is az iparban beállott változásokat, újításokat időközönként megismerjék és elsajátítsák. Az, amit a műegyetem és a felső ipariskolák, valamint a szakiskolák adnak, nem elegendő. Az élet gyakorlati tapasztalatai nélkül és továbbkepzo-kúrzusok nélkül nincs haladás, nincs fejlődés. Itt említem meg, hogy a Magyar Műszaki Szövetség a műszaki továbbképzés terén példaadó működést fejt ki és specialistákat nevel az iparnak, dacára annak, hogy eddig sem a minisztériumtól, sem máshonnan egyetlen egy fillér kulturális támogatásban nem részesült. Eendkívül fontos, hogy a műszaki pályákon működő szakembereknek elsőrendű szakirodalom álljon rendelkezésükre, különösen ma, amikor a műszaki embereknek a leromlott kereseti viszonyok következtében nincs módjuk a szükséges szaklapokat, folyóiratokat és szakkönyveket beszerezni. A kormányra hárul az a kötelesség, hogy ezeket a könyvtárakat támogassa. A technológiai könyvtár évi néhány ezer pengő segítség hiányában úgyszólván elértéktelenedik, mert a műszaki világ új szaklapjait, folyóiratait és a modern könyveket nem tudja beszerezni. Az idő rövidségére való tekintettel nincs módomban ismertetni azokat a nagy elismerésreméltó tényeket, amelyeket ez a könyvtár szolgáltat (Petrovácz Gyula: Ügy van!), csak arra hivatkozom, hogy az elmúlt évben 33.500 látogatója volt ennek a könyvtárnak, amikor az 1927. évben csak 10.187 volt a könyvtárlátogatók száma. Felhívom itt az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy ha már az állam nem tudja ezt a könyvtárat segíteni, akkor legalább hívjuk fel azokat a nagyvállalatokat, amelyek az állam részéről kedvezményben részesülnek, hogy támogassák ezt a könyvtárat, mert ez igen fontos, nemcsak a műszaki világnak, hanem magának a nemzetnek, az országnak is óriási szolgálatokat tesz. (Petrovácz Gyula: Autódia dakta iparosok!) Amikor a pénzügyminiszter úr a költségvetést a Ház elé terjesztette, beszédében rámutatott arra a fontos körülményre is, hogy egyes intézményeknél további redukciók nem voltak eszközölhetők, sőt bizonyos kiadásoknál magát a kiadási keretet bővíteni kellett, nehogy az intézmények elpusztulása esetleg bekövetkezzék. Engedje meg az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ilyen és ehhez hasonló tétel kevés fordul elő, amely több megértéit és nagyobb áldozatkészséget igényelne. Sajnálom, hogy az időm lejárt, de nem fejezhetem be beszédemet anélkül, hogy a legnagyobb elismeréssel ne nyilatkozzam az igen t. miniszter urnák arról a ténykedéséről, amelyet a magyar királyi állami vas-, acél- és gépgyáraknak érdekében kifejtett, mert kellő megértéssel és jóakaratú intézkedéseivel ezt a gyárat rossz helyzetéből kiemelte, ami most ott a munkásság közt nagy megnyugvást ér el és nagy nyugalmat szerez. Megbízást kaptam, hogy itt a Ház színe előtt juttassam kifejezésre a munkásság nevében a miniszter úr intézkedésének hozzáértő, bölcs voltát. Tekintettel arra, hogy műszaki ember szemszögéből a költségvetés nem tartalmazza azokat a tételeket, amelyek megnyugvásra szolgálhatnak, a magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy a címet elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Furcsa megokolás!) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azért vagyok bátor szót kérni, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úrtól