Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 ugyanakkor esett. Ez megcáfolja az ő kijelentését, amikor azt mondja, az ipar nem tehet arról, hogy portékájukat áron felül emelik és árusítják. Legyen szabad ezek után a praktikus életből vett egy pár témára kitérnem. A falusi kisiparos a legsúlyosabb helyzetben van, mert sorsa teljesen azonos és elválaszthatatlan a parasztgazda sorsától, aki pedig, tudjuk, a legnagyobb válságban leledzik. Nagy tehertétel a falusi kisiparosra nézve az Oti. Ez az Oti. az, amelyet a legjobban szeretnék nem látni és főleg nem hallani róla, de ha látni íkell és hallani kell róla, legalább a kereskedelemügyi miniszter úr hatáskörébe tartoznék az Oti., mint olyan tényező, amely inkább az iparral van kapcsolatban, mint >a belügyekkel. A Máv.-ról szólva a legnagyobb elismeréssel kell a Máv. személyzetéről megemlékeznem, az igazgatóságnál azonban sokszor nehézkes és körülményes intézkedéseket látunk. Az ügyvitel sokkal komplikáltabb például, mint a Déli Vasútnál. Amidőn a Máv. igazgatóságát figyelmeztették, hogy a Déli Vasútnál a nyomtatványok sokkal egyszerűbbek és praktikusabbak, azt mondották, hogy: ez igaz, de akkor miből élünk? Ha ez tényleg így van, akkor nagyon kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, legyen szíves összehasonlítani a régi Déli Vasút ügymenetét a Máv. ügymenetével. Az I-ső osztály tele van szabadjegyesekkel. Az a közönség, amely azelőtt a Il-ik osztályon utazott, most a Ili-ikon utaznék, ha azok a III. osztályú kocsik megfelelő tisztasággal rendelkeznének. A III. osztályú kocsikat azonban ellepik a kofák és a hasonló batyuzó társaság. Megesik, hogy csibék és turószacskók között utazik az az intelligens és a középosztályhoz tartozó utasközönség. Proponálnám, hogy, amint más országokban is van, vezessék be a IV. osztályt. A IV. osztályban kényelmesen el tudnának helyezkedni a batyuzó kofák, a kocsik könnyen volnának tisztíthatók, fertőtleníthetők és olcsóbban is tudná őket szállítani a vasút. Továbbításukról akként lehetne gondoskodni, hogy távolról induló gyors tehervonatokhoz akasztanának egynéhány ilyen IV. osztályú kocsit és ezáltal a személyvonatok a sok ki- és beszálló batyuzó által nem szenvednének késést. Nagyon drágák és magasak a tarifák. Például 15 tonna vágott tűzifa fuvarja körülbelül 40 pengővel drágább, mint az egésztüzifa értéke. Ez lehetetlen állapot és a gazdatársadalmat a legsúlyosabban érinti. Szóvá kell tennem a MÁV által megállapított vonatcsatlakozásokat. Ezek sok helyen nem helyesek. Például Eédics állomáson, amely a jugoszláv határszélen van, 5 órakor indul a vonat, 6 órakor ér Zalaegerszegre és 5 óra 55 perckor indul Zalaegerszegről Budapestre az a vonat, amellyel az utasok tovább akarnának menni. így csak este tudnak. Budapestre érni, ahelyett, hogy helyes csatlakozás esetén már délben odaértek volna. Teljesen elhanyagolta a Máv a barcs—nagykanizsa— szombathely—wieni vonalat, amely másodrendű vicinálissá süllyed, holott azon valamikor gyorsvonatok közlekedtek. Jugoszláviából erre utaztak az utasok Bécs felé. Ez a paly aút most be van gyepesed ve, marhát lehetne legeltetni a vágányok között. A Talbot-centrálét elhibázott alkotásnak tekintem. Ez az angol érdekeltségeknek ugyan hasznot hajtott, a Ganz-gyárnak szintén, de 3. ülése 19 3 h május lh-én, hétfőn. 407 nem közérdek és nem magyar érdek, hogy a Talbot-eentrálé létezik. Nem közérdek az sem, hogy a hegyeshalmi vonal villamosítva van. Vannak jó magyar gőzmozdonyaink, amelyek olcsó szénnel szintén ellátták volna a forgalmat. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy azért, mert a villamos mozdony füstmentes, ilyen luxuscikkre ilyen Összegeket adjunk ki és ekkora tőkét kamatozatlanul hagyjunk, amikor lovaskocsival szállítják fel távolról a terményeket Budapestre. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ezért nem a Máv. a hibás! — Müller Antal: Drága a tarifa!) Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, legyen szíves intézkedni, hogy a magyar eredetű árukat márkázzák. Éppen úgy, amint tőlünk gazdáktól megkövetelik, hogy azt a, búzát, mint bánkutit és más fajta sikértartalmú búzát márkázzuk, követeljük mi is azt a kereskedelmi árukra nézve. Az áruk, például posztó, ruhaneműek, bőrárúk, különböző fémek márkázva legyenek, legyen megismerhető, hogy magyar eredetűek, mert azt látjuk a kereskedelemben, hogy magyar eredetű gyártmányokat amerikai, vagy angol eredetüeknek mondanak és úgy számítják annak árát, mint az angol áruét, vámmal és távoli fuvarköltséggel együtt. Nagyon fontos volna például a sárgarézről beszélve, a sárgaréz ötvözetének megállapítása, hogy ennyi és ennyi százalék rezet tartalmaz, mert a Weiss Manfréd-gyár olyan vérszegény sárgarezet készít, hogy azt bizonyos célokra használni nem lehet. Itt van az árelemző bizottság, ez állapítsa meg, hogy hány százalék rezet kell tartalmaznia a sárgaréznek. Itt van a csapágy fém, amely rendkívül sűrűn használt cikk a mezőgazdaságban és ennek ellenére rossz ólomtartalmú csapágyfémet kapunk, amely semmire sem jó. Legyen megmondva, hogy a csapágyfémnek hány százalék ónt kell tartalmaznia. Az utakban nagy tőke fekszik, há azonban egy új utat megépítenek, sajnos, annak fenntartásáról többé nem gondoskodnak, éveken át egy szem kavics ezekre az utakra nem kerül és így az óriási nagy befektetett tőke és nemzeti vagyon elpusztul. Hogy azonban ezeket az utakat újból helyreállítsák, arra ismét nincs pénz. A megyéket is kérem ellenőrizni ebben a tekintetben. A kartellekről szólva, a gyümölcsvedo szerek: a szérum, rézgálic zsák és zsineg kartelljeinek megrendszabályozását sürgetjük. A gőzkazán vizsgálat díjai túlmagasak. 65 pengő egy gőzkazán vizsgálati díja. Tessék elképzelni egy szegény kisgazdát, akinek egy cséplőgarniturája van és 65 pengő sújtja a kazánja vizsgálatáért. Nem keres meg ennyit a cséplőgépével egész esztendőben. Ugyancsak túlniag&Bak a mérleghitelesítés! díjak is. . , Őrffy igen t. képviselőtársam a ikirakovásárok ellen emelt szót, én pedig azt állítom; hogy rendes falusi vásár a kirakó vásár nélkül egyáltalában nem ér semmit. Igaz az, hogy a rendes kereskedők, akik adófizetők üzleteik réven a városokban, tiltakoznak azok ellen, akik kirakóvásárra járnak, de nem fizetnek adót, kereskedelmet folytatnak minden kontroll nelkul. Ezen lehet segíteni, mert hiszen például mondjuk a kaposvári, nagykanizsai, zalaegerszegi, keszthelyi kereskedőknek rajonírozni lehetne a vásárokat, melyeken portékájukat kínálhatják. A fő az, hogy a parasztgazda, aki jószágát a vásáron eladja, a befolyt pénzből azonnal neki megfelelő, neki tetsző portékát vehessen, es ne