Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

406 Az országgyűlés képviselőházának termelésre. Hozzájárul a .terhekhez továbbá a fázisforgalmi adónak fokozatos életbeléptetése, amely fázisforgalmi adó magánál a gyárnál kulcsemelkedést jelent, amivel szemben az illető cikk a fogyasztás további fázisaiban újabb forgalmi adót nem fizet ugyan, de kétségtelen, hogy a gyári árnak annyival kellett emelkednie, mint amennyit a fázisforgalmi adótöbblet a korábbi általános forgalmi adóhoz képest kitesz. Minthogy pedig a fázisforgalmi adó nem egy esetben a 10%-ot is meghaladja, természetes, hogy az iparcikkek kifelé jelentkező árában ezek a .terhek is megnyilvánultak. (Müller Antal: Bőven megnyilvánultak!) Ezt természetesen át kellett hárítani, úgyhogy kifelé az emelt árnívó jelentkezett, anélkül, hogy az ipar rovására lehetne ezt írni. (Müller Antal: Csak mindig bővebben számolnak!) En tehát azt hiszem, t. Ház, hogy amikor ezekről a terhekről beszélünk, nem szabad az ipari termelést, amelynek kötelessége, hogy minden jogos kritikát kiálljon, felelőssé tenni azokért az árban megnyilvánuló tényezőkért, amelyeknek tekintetében csak átfutó állomásnak minősíthető. Merem állítani, t. Ház, hogy ha leütjük ezeket az árban megnyilvánuló olyan komponenseket, amelyek tekintetében az ipari termelés tulajdonképpen csak pénzbeszedő, akkor a megmaradó nettó árak inkább alacsonyabbak, mint magasabbak a békebeli áraknál, ami természetesen nem változtat azon a sajnálatos tényen, hogy a mezőgazdasági árak árszintje viszont a békebeli árakhoz képest lényegesen redukálódott. De ezért azután, nézetein szerint, az ipari termelés nem tehető felelőssé, annál is kevésbhé, mert — ezt nyugodtan merem állítani — nincs is nagyobb kívánsága, mint az, hogy a mezőgazdasági cikkek árszínvonala megint emelkedjék. T. Ház! Ha kissé kimerítően foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, nem azért tettem ezt, mintha azt gondoltam volna, hogy ezzel sok új dolgot mondhatnék el, hanem azért, mert bizonyos oldalakról, különösen az utóbbi időben, az ipari termelés megint fokozottan a támadások pergőtüzébe került, őszintén megvallom, ezt nem tartom az ország szempontjából üdvös hatásúnak, nem tartom üdvös hatásúnak azért, mert végeredményben a mezőgazdaságnak is igen lényeges érdeke az, hogy az ipari termelés megfelelő dimenziók között fennmaradjon és a lehetőséghez képest fejleszthető legyen, hiszen végtére is az ipari termelés nyújtja a mezőgazdaságnak legmegbízhatóbb fogyasztó rétegét. Kétségtelen tudniillik, hogy a belföldi elhelyezési lehetőség úgy az ár, mint a fogyasztás megbízhatósága szempontjából mindig előbbre helyezendő az exportlehetőségeknél, amelyek lehetnek igen lényegesek és igen fontosak, de annyira megbízhatóak sohasem lesznek. Nem tartom tehát helyes politikának, habár népszerűségi szempontból rendkívül hatásos lehet, hogy az ipart a közvélemény előtt felelőssé tegyük olyan jelenségekért, amelyekről nem tehet, és ne írjuk az ipar rovására az ipari áralakulás olyan tényezőit, amelyek alatt éppúgy szenved, mint maga a mezőgazdaság. De ha okfejtésem helyessége el is ismerhető, nekem viszont el kell ismernem, hogy még* mindig ínegmiarad az a tény, hogy a fogyasztónaik meg kell fizetnie ezt a drága árat és ebből a szempontból mindegy, hogy ki tehet róla és ki nem. E tekintetben ugyanaz a helyzet, mint az adók szempontjából. A túladóztatás szomorú, sőt bizonyos irányban végzetes tényét mindenki elismeri. Már meg kell állapija 76\ ülése 1934 május 14-én, hétfőn. tanunk az adók mai kiméreténék szükségszerűségét » költségvetési egyensúly miatt. Mindezekből, t. Ház, nézetem szerint csak egy kö vetkeztetésre juthatunk, — ég ezt parancsolóan kell levonnunk ebből az okfejtésből — hogy t. i. nemcsak politikai és érzelmi szempontból, hanem gazdasági szempontból is Magyarország kutyaszorítóban van mai nyolcmilliónyi lakosságával és mai területével, és hogy ezekből a nehézségekből mindenesetre a leghatásosabb és az egyedül elképzelhető kivezető út az volna, ha újból nagyobb fogyasztóterületekhez juthatnánk; szóval megindokolhatjuk a revíziót nemcsak érzelmi, nemcsak politikai szempontból, hanem gazdasági szempontból is teljes mértékben alá van támasztva. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Fellner Pál: Azonnal befejezem. Sajnálom, hogy egyes egyéb kérdésekről idő hiányában nem tudok említést tenni. így a közmunkák kérdéséről szerettem volna néhány szót szólani. Csak röviden kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a közmunkák rentabilitásának kalkulációjánál ne csak a közvetlen, hanem a közvetett rentabilitást is vegye tekintetbe. A könnyelmű adósságcsinálásnak természetszerűleg nem vagyok híve, viszont érthetőnek és indokoltnak tartom, hogy a közmunkákból folyó terheket ne csak a mostani generáció viselje. Ha egy invesztíciót és közmunkát nézünk, akkor azt látjuk, hogy a közmunkával foglalkoztatottak kereseti adója, a forgalmiadótöbblet, a megtörtént invesztíciót haszonélvező adóalanyok megfelelő javulása is tekintetbe veendő és azt hiszem, és bízom benne, hogy a kormány ebben a tekintetben is meg fogja találni az arany középutat. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni! Fellner Pál: Még csak két szót szeretnék szólani az idegenforgalom kérdéséről. Tisztában lévén azzal, hogy a gócpont Budapest kell, hogy legyen, arra kérem a kereskedelmi miniszter urat, hogy a vidéki idegenforgalmat ne kizárólag a Balatonra koncentrálja. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Szisztematikus munkát gondolok abban az irányban, hogy budapesti gócponttal rendszeresen egyelőre vidéki napközi kirándulások szisztematizáltassanak. A napközi kirándulások gócpontjai fokozatosan be fognak rendezkedni korszerűen és később a helyzet javulásával olcsó kölcsönökkel és segélyekkel lehetőség fog támogatásukra is nyílni. Azt hiszem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr csodálkozni fog lázon, hogy ezen a téren aránylag igen kis eszközökkel milyen nagy eredményeket fogunk elérniElnök: A szót a képviselő úrtól megvonom. Szólásra következik'? Pa tacs ï Dénes jegyző: Gróf Somssich Antal ! Gróf Somssich Antal: T. Ház! Felszólalásommal nehéz belekapcsolódnom Fellner Pál t. képviselőtársam beszédébe, tekintettel arra, hogy ő az agrárolló hegyén van, én pedig a másik végén, ő fent, én pedig lent. Szavaiból azt vélem, hogy ő maga is belátja, hogy csakis a mezőgazda helyzetének javulásával lehet az egész ország boldogulását előremozdítani, mert egyes kijelentései erre következtetnek, azonban leszögezem, hogy kétszer 5 százalékkal emelték a posztó árát, amikor a gyapjú ára