Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 30%-kai drágultak. Ugy tudom, ezeket az adatokat a kereskedelemügyi miniszter úrnak rövidesen be is terjesztik. Ha ilyen a helyzet, hogy a mellékanyagok árát drágították, különösen a malmok drágítottak, de drágított az élesztőkar teli, drágított a burgonyakartell, a famonopólium révén is drágábbak lettek az árak, akkor kérdezem, hogy csak a pékiparos ne tudja megkapni az ő becsületes, tisztességes polgári hasznát? Azt hiszem, előbb mindezeket az árdrágító tényezőket kell a kereskedelmi miniszter úrnak megrendszabályozni és csak azután kerülhet a sor a pékiparosokra, ha ők tényleg drágítanak, bár én az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. En itt a kispékek érdekében szólalok fel, nem a kenyérgyárak, nem a nagypékek érdekében, akik talán még jobban bírják az átmeneti időt, mert nem szeretném, ha párszáz kispék elpusztulna ezekben a nehéz időkben. T. Ház! Interpellációt mondottam egy ízben a vasárnapi munkaszünet tárgyában. Akkor a miniszter úr volt szíves kijelenteni, hogy húsvét után ankétet fog összehívni és a vasárnapi munkaszünet kérdését minél előbb a Ház elé hozza. Tisztelettel kérdezem, mi történt ebben a fontos ügyben, mert az erre vonatkozó javaslatot mindenki örömmel üdvözölné? Ha a miniszter úr idehozza, nem fog találkozni a Ház egyik oldalán sem ellenvetéssel, ellenkezőleg örülünk és köszönjük a miniszter úrnak, ha ezt a mai időben különösen jelentőségteljes, gazdasági, szociális és közegészségügyi szempontból és nem utolsó sorban vallási szempontból is elbírálandó fontos kérdést a Ház szabályozza. A kereskedelemnek egyik nagy érdekeltsége, a Baross-Szövetség a vasárnapi munkaszünetet többízben sürgette és sürgette a miniszter úr intézkedését a nagy áruházaknak a kereskedelmet fojtogató egyenlőtlen versenye ellen is. Lehetetlenség az, hogy olyan szakmák ban is, amelyekben eddig becsülettel, tisztességgel, rendes és szerény polgári haszonnal tudtak a kereskedők működni, a nagyáruházak ma már berendezkednek és megfojtják a környékbeli kereskedelmet. Ugyancsak kéri a kereskedők több rétege a képesítés kimondását. Ez mind olyan kérdés, amely az ipar és kereskedelem előbbrejutását jelenti és szerettem volna, ha ezekben a kér désekben már befejezett javaslatokat tárgyalhattunk volna. Minthogy ez a kérdés még nem kerülhetett ide, a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Felmer Pál! Fellner Pál: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam elsősorban a kisipar kérdésével foglalkozott. Én a továbbiak folyamán egyes gyáripari kérdésekkel foglalkozom. Talán nem lesz érdektelen ebből a szempontból, ha igyekezni fogok bizonyos kérdéseket helyes megvilágításba helyezni. Mielőtt azonban ezekre a kérdésekre rátérnék, szeretném röviden megemlíteni, hogy a jelenlegi költségvetési vita alakulásából is bizonyos következtetéseket lehet levonni a válság fejlődési folyamatára. Ha a most folyó költségvetési vitát öszszehasonlítjuk a korábbi évek költségvetési vitájával, azt fogjuk találni, hogy 1931 előtt, amikor a nehézségek előszelei már jelentkezni kezdtek és 1931-ben, amikor a válság nálunk kirobbant, valamint az 1931-et követő években is minden költségvetési vita, a nehézségek analizálása és a válság okainak felderítése KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. . ülése 19 S h május 14-én, hétfőn. 403 körül forgott és kimerültek ezek a viták olyan intézkedések sürgetésében, amely intézkedések megtételéhez bizonyos előfeltételeknek kellett bekövetkezniük. Ha viszont a mostani költségvetési vitát nézzük, megállapíthatjuk, hogy a vita talán kevésbbé érdekes volt, mert amikor már a diagnózisnál tartottunk és a válság okait kutattuk, igen sok érdekes elmélet felállítására nyílott alkalom, de amellett, hogy a mostani vitát talán kevésbbé érdekesnek kell minősíteni, ennek örülnünk kell, mert ez anynyit jelent, hogy a diagnózis stádiumán túl vagyunk, minthogy azok az előfeltételek, amelyektől a javulás kezdete függött, időközén bekövetkeztek és így most rátérhettünk — és ez jellemzi talán a most folyó költségvetési vitát is — a terápiára, a gyógymódszerek alkalmaZciScLI'Ël» T. Ház! Akkor, amikor a helyzetnek analíziséről beszéltünk és megállapítottuk a válság okait, kísérő körülményeit és várható kifejlődését, tisztában voltunk azzal, hogy bizonyos előfeltételeknek be kell következniök ahhoz, hogy konkrét intézkedéseket lehessen tenni a gazdasági javulás irányában. Ezek közé az előfeltételek közé tartozott megfelelő kereskedelmi szerződések megkötése, ami időközben nem egy viszonylatban be is következett. Joggal lehetne talán felvetni azt a kérdést, hogy ezek a kereskedelmi szerződések, amelyek tulajdonképpen a legutóbbi esztendőben, de mindenképpen a mostani kormány működése alatt jutottak tető alá, miért nem köttettek meg előbb, és miért nem indult meg már előbb az árucsere- és a pénzforgalom, ha redukált keretek között is. Nem lehet az én felfogásom szerint a legkevésbbé sem a kormány mulasztásának betudnunk, hogy ez nem következett be előbb, mert ennek bizonyos tárgyi és bizonyos — ami éppen olyan fontos — lélektani előfeltételei voltak. Hogy mi megfelelő kereskedelmi szerződéseinket meg tudjuk kötni, ahhoz szükség volt arra, hogy más országokban, amelyekben azért, mert gazdagabbak, mert több tartalék felett rendelkeztek, később robbant ki a válság, ugyanazok a jelenségek üssék fel fejüket, mint nálunk. Ebben a tekintetben Németországnak és Csehországnak példáját említem, ahol a nehézségek lényege szintén a devizakérdésekben rejlett, amelyek szolgáltattak tudvalevőleg nálunk is 1931-ben közvetlen okot a nehézségek kirobbanására. De más országokban más gazdasági nehézségeknek kellett jelentkezniük, hogy végre ott is előkészítődjék a talaj arra, hogy velünk azokat a kereskedelmi szerződéseket megkössék, amelyeknek megkötése a jelenlegi kormánynak is hivatalbalépésétől fogva elsőrangú gondja volt. Ebből a szempontból időközben megérett a helyzet és elmondhatjuk azt, hogy a kormány kereskedelmi szerződések megkötése körül megtette mindazt, amit megtehetett. És hogy ezt nem hiába tette, annak illusztrálására szeretnék bizonyos statisztikai számokat felhozni. Külkereskedelmi viszonylatban vannak olyan statisztikai számok, amelyeken keresztül az országban folyó termelő munkát találóan lehet illusztrálni. Mert a külkereskedelmi forgalom alakulásából — ceteris paribus — meg lehet látni, hogy az országban folyó termelőmunka hogyan és miképpen alakul. Ebben a vonatkozásban azt szeretném megemlíteni, hogy kivitelünk értéke 1933-ban, 1932-höz képest, 12 hónap alatt, 60 millió pengővel emelkedett, amennyiben kivitelünknek értéke 1932-ben 334 millió pengőt tett ki, 1933-ban pedig 393 milliót s a mellett, hogy ez a 60 milliós emelkedés kö57