Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

404 Az országgyűlés képviselőházának vetkezett be -a kiviteli oldalon, kereskedelmi mérlegünknek aktivitása 1933-ban 80 millió pengőt tett ki. Ezzel kapcsolatosan érdekes megemlíteni, hogy a 80 millió pengő aktív egyenleg az összforgalommal szembeállítva, azt mutatja, hogy a behozatal az összforgalomnak 44'4 lékát, a kivitel pedig 55*6 százalékát tette ki 1933-ban, ami így, mint százalékos adat olyan kedvező eredményt mutat, aminőt eddig soha statisztikánk nem mutatott fel. 1934-ben, amenynyire az eddigi statisztikai számok rendelkezésre állanak, ezek az adatok még kedvezőbben alakulnak, amennyiben az első negyedév azt mutatja, hogy az 1933-ban már megnövekedett számokhoz képest 1934. első évnegyedében 97'5 millió pengő volt a kivitel, szemben az 1933. év első évnegyedében szereplő 78'6 millióval és mutatják továbbá azt, hogy az 1933-as első évnegyedbeli 8'5 millió kereskedelmi mérlegbeli aktivitással szemben 1934. első évnegyedében hozzávetőlegesen 21 millió pengő volt a kereskedelmi mérleg aktív egyenlege. Ez annyit jelent, hogyha a tavalyi 80 milliós egész évi egyenleget vetítenénk az idei évre, akkor körülbelül 190 millió feleslegnek kellene mutatkozni a kereskedelmi mérleg aktív egyenlegeként, a kiviteli oldalnak pedig 480 millióra kellene emelkednie. Jól tudom, nogy ez a folyó évben, sajnos, elméleti számítás, mert az a rettenetes szárazság, amelynek mielőbbi megszűntetéséért mindnyájan imádkozunk, bizonyos mértékig érezteti hatását máris és csak reméljük, hogy a jó Isten megadja nekünk azt az esőt, amely a várható káros kihatásokat alkalmas lesz némileg enyhíteni. Azonban az a körülmény, hogy ez a szám elméleti is, nem változtat azon, hogy szabad és kell bizonyos következtetéseket levonnunk belőlük, mert végeredményben, hogyha az 1934-es kivitel nem is fog az 1933-as kivitelhez képest aránylagosan alakulni, ez csak a felsőbb erőhatalom megnyilvánulása, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk. T. Ház! Mindenekelőtt azt szeretném megállapítani, hogy akkor, amikor a kereskedelmi mérleg aktivitásáról beszélünk, főleg két szempontból kell azt vizsgálnunk. Az egyik szempont a valutáris szempont, amely szempontból egyesegyedül az egyenleg nagysága mérvadó. A másik szempont azonban a közgazdasági szempont, amely szemüvegen nézve igen lényeges az, hogy milyen nagyságú két oldal között adódik ez az egyenleg. A külkereskedelmi statisztikának, illetőleg külkereskedelmi mérlegünknek a 'két oldala adja tulajdonképpen a tükrét annak, hogy milyen térfogatú termelőmunka folyik az országban. Tehát kétségtelen az, hogy a kereskedelmi mérleg megnövekedéséből megállapíthatjuk, hogy 1933 január 1-től 1934 március l-ig, tehát 15 hónap alatt körülbelül 80 milliót tesz ki az országban folyó termelőmunka térfogatának emelkedése. Nagyon jól tudom, hogy a kétkedők ezekhez a számokhoz kommentárokat fűzhetnek és fűznek I&, sőt maga a népszövetségi megbízott, Mr. Tyler fűzött is olyan kommentárokat ezekhez a számadatokhoz, amelyekből azt következteti, hogy miután a kereskedelmi mérleg forgalmának emelkedésében és az aktív egyenlegben kifejezésre jut az úgynevezett fináncpengő elleni export is, a külkereskedelmi mérleg nem hü tükre az ország deviza-helyzetének és hogy illuzóriussá teszi részben azt a kedvező képet, amelyet a statisztikai számok alapján látszólag kapunk. Lehet, hogy Mr. Tylernek és azoknak, akik vele együtt kétel2 76. ülése 1984. május 14-én, hétfőn. kednek az általunk elért eredményben, bizonyos fokig igazuk van, de akkor is csak valutáris szempontból és valutáris szempontból is sántít a megállapítás, mert akkor, amikor a fináncpengő ellenében exportálunk, vagy akár, teszem fel, ingyen exportálnánk, akkor is kétségtelen, hogy egyrészt az így exportált cikkek értéke emeli a termelőmunka volumenjét, másrészt pedig, amikor a fináncpengő ellenében való export esetén is kétségtelen, hogy ez, ha közvetett úton is, de mindenesetre^ a külfölddel szemben részünkről fennálló pénzügyi kötelezettségeinket enyhíti, külföldi adósságaink törlesztését jelenti, végeredményben tehát olybá minősül, mintha devizáért exportáltunk volna. (Ügy van!) Logikusnak tartom tehát azt a megállapítást, hogyha Tyler népszövetségi megbízott azt az exportot, amely fináncpengő ellenében bonyolódik le, olybá veszi, mintha az valutáris szempontból indifferens volna, akkor ő tulajdonképpen gondolatban elengedte nekünk külföldi tartozásainkat, mert ha nem így gondolkodik, akkor, felfogásom szerint, el kell ismernie, hogy a fináncpengő ellenében teljesített exportunkkal is csökkentettük külföldi tartozásainkat, tehát akkor éppen úgy deviza ellenében való exportnak számít ez a kivitel, ' mintha a valóságban devizát kaptunk volna. ; (Ügy van!) Azt hiszem, hogy ha tárgyilagosan figyel: jük meg azokat a tényeket, amelyek a külkeres! kedelem ilyetén alakulásából folynak, azok igazolni fogják azt, hogy a gazdasági válság | mélypontján túlvagyunk. Kétségtelen, hogy a munkanélküliség némileg enyhült az ország: ban, hogy nem egy olyan fogyasztási cikk van, ! amelyben ha nem is lehet a belföldi fogyasztás lényeges emelkedéséről beszélni, a fogyasztás< ban a kezdeti javulásnak bizonyos jelei mutatj koznak. Hogy ez mit jelent, azt hiszem, csak 1 akkor tudjuk kellőképpen értékelni, ha tekintetbe vesszük, hogy a depresszió után a gazdasági folyamatoknak legminimálisabb megindulása kedvező irányban, mint biztató kezdet, csak később fejlődhetik ki, mert amiképpen annakidején, a gazdasági romlás idejében sem egyik napról a másikra mutatkozott a dekonjunktúra katasztrofális hatása, úgy balgaság volna azt gondolni, hogy a konjunktúra vagy gazdasági javulás robbanásszerűen jöhet. Itt igen lényegesnek tartom annak megállapítását, hogy bizonyos bíztató kezdetet látunk és nem kevésbbé lényeges, hogy ez ä bízi tató kezdet olyan intézkedésekre vezethető vissza, amelyek a kormánytól származnak. (Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy gazdaságpolitikai szempontból nézve ezt a kérdést, — általános politikai szempontokról most nem akarok beszélni — azok a számok, amelyeket az előbbiekben bátor voltam előadni, nagy és objektív elismerését kell hogy jelentsék a kormány céltudatos működésének (Ügy van! jobbfelől.) és bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy mi igenis, a kormány vezetése alatt gazdaságpolitikai szempontból helyes úton haladunk. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház ! Egyesek talán bizonyos fokig sajátságosnak fogják találni, ha a kereskedelmi tárca tárgyalásánál, és éppen én, azt állapítom meg, hogy jövendő politikánknak a mezőgazi dasági termelés megerősítésének jegyében kell lefolynia. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől.) Amikor ezt mondom, hozzáteszem azt is, hogy ne méltóztassék azt gondolni, -— magam az ipari termelésben érdekeltek állásfoglalását és nézőpontjait, azt hiszem, kellő-