Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

400 Az országgyűlés képviselőházának , a bürokratizmust kikapcsolni, de, sajnos, nem talált ez a 'helyesen inaugurált szellem mindenütt megértésre. Arra akarom tehát kérni a miniszter^ urat és a kormányt, hassanak oda, hogy az ő szellemük érvényesüljön az egész állami apparátuson. Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két példával illusztráljam azt, hogy egy-egy felülről helyesen inaugurált szellem alsóbb helyeken nem talál megértésre. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik dolog a Dunántúl déli részében történt, ahol minden héten háromszor ment egy gyűjtő tehervonat Postumiára, ahova marhaszállítmányokat vitt. Most hétfő helyett kedden, csütörtökön és szombaton vagy fordítva, denikve úgy változtatták meg, hogy a marhának egy napig ott a határállomáson kellett lenni és nem tudtak segíteni magukon. Igaz, hogy a Máv. elnökigazgatójának hála jár azért, hogy amikor telefonon megtudta a dolgot, félóra alatt el is intézte. Lent azonban nem értették meg, hogy nemcsak a gazdának egyéni érdeke az, hogy továbbszállítsák a marhát, hanem nemzetgazdasági érdek is, hogy az állat ne álljon, ne romoljék 24 óráig a határon. Egy másik példa a telefonszaknévsor kérdése. A telefonszaknévsor, amely tulajdonképpen magánvállalkozás, ma a postajóléti alapítvány hirdetési irodájának kiadványa. Azt kell állítanom, hogy ezt a monopolisztikus üzemet teljesen üzleti szellem hiányával csinálták meg a következőképpen; Eddig az első beiktatás ingyenes volt. Most az első beiktatás egy bizonyos adott keretben például 12 pengő. Ha azonban valaki olyan hallatlanul merész, hogy többször akar hirdetni, akkor a másodikért már nem 12 pengőt, hanem 24 pengőt kell fizetnie. (Felkiáltások a középen: Megbüntetik!) Megbüntetik tehát azért, mert másodszor akar hirdetni. Nagyon jól tudom, hogy ebből az államnak is van jövedelme, nevezetesen egy fixösszeg és azután egy fixösszegen felüli bevétel ismét az államé, de úgylátszik, ott nem ismerik még a kisszakasz-politikát. Nem látták, nem tapasztalták az urak, hogy amikor olcsóbbá teszünk valamit, akkor az bőven megtérül. Ma azonban lehetetlen azt mondani egy kiskereskedőnek, aki be akarja tétetni a nevét, hogy fizessen 12 pengőt, ha mégegyszer be akarja tétetni, akkor 24 pengőt, ha pedig harmadszor is, akkor már 60 pengőt kell neki összesen fizetnie, ö bele is menne ebbe, de három részletben akarja ezt megfizetni. Ezt nem engedik meg. Azt mondják, szombatig le kell fizetnie, vagy pedig nem veszik be a nevét. Kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék ott — bár ez jóléti intézmény, de azért kell, hogy odáig elnyúljon a miniszter úr keze — rendet csinálni. Egy másik ilyen kérdés az, hogy le akarnak építeni bizonyos adóhivatalokat. Rendben van, ezt megértem, mert egyszerűsíteni kell. A pilisvörösvári adóhivatal is valószínűleg azok közé fog kerülni, amelyeket leépítenek. De hogy ezt a forgalmi adóhivatalt Szentendrére tegyék azért, hogy aki Szentivánról, Vörösvárról, stb. oda akar menni, annak először be kelljen jönnie Budapestre, itt újra felülni a vasútra és azután kimenni Szentendrére, ez felesleges. Nem volna talán egyszerűbb a szentendrei és a vörösvári adóhivatalt is Óbudára tenni? Ez csak — legyen szabad ezt mondanom — a polgárság felesleges szekatúrája, ez semmi haszonnal nem jár az államra nézve, sőt ellenkezőleg bizonyos felesleges ellenszenvet vált ki. Itt van egy másik példa. Németországban kimondották most azt, hogy az új autótulajdonosok, akik új rendszámot kérnek, egy vagy egy éven felüli időre mentesülnek az útadó és 76. ülése 19

SJf május lU~én, hétfőn. az egyéb adó alól. Ezzel szemben nálunk egy kérés feküdt a pénzügyminiszter úr előtt, amely azt tartalmazza, hogy aki most a vásáron új autót vesz, annak adjanak kedvezményt, vagy legalább az idén mentesíttessék a közúti adó alól; hiszen eddig úgy sem fizetett, csak új adóalanyról van tehát szó. A legmerevebb visszautasításban részesült. Végül volna még itt egy kis kérésem. Van két kis község, amelyeknek közös vasúti állomásuk van, — ez csak kiragadott példa, mert , hiszen több ilyen eset is van — mégpedig Üröm és Borosjenő. Borosjenő község azt kérte, hogy az ürömi állomás legyen az övé is. Kérte tehát, hogy írják fel az állomásra: Üröm-Borosjenő. Ezt nem lehetett megcsinálni, azért — amint itt írásban áll: — a kérés nem volt teljesíthető azért, mert az Országos Községi Törzskönyvbizottság ezt megellenezte. Nincs szerencsém ismerhetni ezt a törzskönyvi bizottságot, mégis tisztelettel kérdem, kinek ártanak azzal, ha a menetrendben ez a másik község is szerepelne? Miért legyenek ők megbüntetve azért, mert a törzskönyvbizottság nem akarja ezt a megoldást, pedig az egész község könyörög érte? Ezek azok a kérdések, amelyekbe — nézetem szerint — Gömbös miniszterelnök úr és egész kormányának a szelleme még nem hatolt be, amelynek azonban még mindenüvé be kellene hatolnia. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a tárcánál még általánosságban megemlítsem, hogy rendkívül nagyszerű az a reorganizáció, amely a Máv.-nál és általában a közlekedés terén történik. Fel kell itt említenem a Máv. reorganizációja kapcsán a motorosokat. Hallatlan új szellem vonult be a Máv.-hoz és azt az együttműködést, amelyről évek óta azt hittük, hogy lehetetlen, tudniillik a Máv.-nak a teherautóval való együttműködését, lehetővé tette. íme megalakult a Mateosz. Teleki gróf vezetése alatt és azt látjuk, hogy a Máv. elnöke és a Mateosz. vezetője a legteljesebb harmóniában úgy oldja meg a dolgot, hogy — amint a legutóbbi statisztikából láttam — mindkettő jól jár. (Ügy van! a balközépen.) Jól jár a Máv is, meg a Mateosz is. Külön is hálát kell tehát itt mondanom azért, hogy végre ebben az én nézetem szerint is egyedül helyes formában méltóztatott a kérdést megoldani. Az ifjúság elhelyezése tekintetében sok történt, bár — és ezt nagyon sajnálom — a már annakidején, Kenéz miniszter úr által is -kilátásba helyezett járási mérnöki intézményt még nem lehetett megvalósítani. Ha pedig már itt tartunk az ifjúság elhelyezésének kérdésénél, szeretnék szembeszállni azzal a megállapítással, hogy Samarjay volt Máv.-elnöknek a Közlekedési Múzeum élére történt kinevezése álláshalmozás számiba megy. Engedelmet kérek, oda nem lehet állásnélküli diplomást tenni, akinek nincs semmi tapasztalata. Oda tapasztalt ember kell, nagy tudás, nagy tapasztalat kell annak a múzeumnak a vezetéséhez, viszont iha olyan embert küldenénnek oda, aki máshol nem működik, akinek tehát semmi nyugdíja sincs, ezt nem lehet megfizetni, úgyhogy szerintem is éppen ez a helyes megoldás, tudniillik csak helyeselni lehet, hogy ilyen kitűnő, kiszolgált tisztviselőt választottunk ki, aki azért az igazán csekély díjazásért, amely jóformán csak a költségeinek megtérítését jelenti, ezt a fontos tisztet ellátja. Minden ezzel szemben való beállítás — azt hiszem — hangulatkeltésre szolgál. Néhány mondattal leszek bátor még ki-