Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

400 Az országgyűlés képviselőházának , a bürokratizmust kikapcsolni, de, sajnos, nem talált ez a 'helyesen inaugurált szellem minde­nütt megértésre. Arra akarom tehát kérni a miniszter^ urat és a kormányt, hassanak oda, hogy az ő szellemük érvényesüljön az egész ál­lami apparátuson. Méltóztassanak megengedni, hogy egy-két példával illusztráljam azt, hogy egy-egy felülről helyesen inaugurált szellem alsóbb helyeken nem talál megértésre. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik dolog a Dunántúl déli ré­szében történt, ahol minden héten háromszor ment egy gyűjtő tehervonat Postumiára, ahova marhaszállítmányokat vitt. Most hétfő helyett kedden, csütörtökön és szombaton vagy for­dítva, denikve úgy változtatták meg, hogy a marhának egy napig ott a határállomáson kel­lett lenni és nem tudtak segíteni magukon. Igaz, hogy a Máv. elnökigazgatójának hála jár azért, hogy amikor telefonon megtudta a dol­got, félóra alatt el is intézte. Lent azonban nem értették meg, hogy nemcsak a gazdának egyéni érdeke az, hogy továbbszállítsák a marhát, ha­nem nemzetgazdasági érdek is, hogy az állat ne álljon, ne romoljék 24 óráig a határon. Egy másik példa a telefonszaknévsor kér­dése. A telefonszaknévsor, amely tulajdonkép­pen magánvállalkozás, ma a postajóléti alapít­vány hirdetési irodájának kiadványa. Azt kell állítanom, hogy ezt a monopolisztikus üzemet teljesen üzleti szellem hiányával csinálták meg a következőképpen; Eddig az első beiktatás in­gyenes volt. Most az első beiktatás egy bizo­nyos adott keretben például 12 pengő. Ha azon­ban valaki olyan hallatlanul merész, hogy több­ször akar hirdetni, akkor a másodikért már nem 12 pengőt, hanem 24 pengőt kell fizetnie. (Fel­kiáltások a középen: Megbüntetik!) Megbünte­tik tehát azért, mert másodszor akar hirdetni. Nagyon jól tudom, hogy ebből az államnak is van jövedelme, nevezetesen egy fixösszeg és az­után egy fixösszegen felüli bevétel ismét az ál­lamé, de úgylátszik, ott nem ismerik még a kis­szakasz-politikát. Nem látták, nem tapasztalták az urak, hogy amikor olcsóbbá teszünk valamit, akkor az bőven megtérül. Ma azonban lehetet­len azt mondani egy kiskereskedőnek, aki be akarja tétetni a nevét, hogy fizessen 12 pengőt, ha mégegyszer be akarja tétetni, akkor 24 pen­gőt, ha pedig harmadszor is, akkor már 60 pen­gőt kell neki összesen fizetnie, ö bele is menne ebbe, de három részletben akarja ezt megfizetni. Ezt nem engedik meg. Azt mondják, szombatig le kell fizetnie, vagy pedig nem veszik be a ne­vét. Kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék ott — bár ez jóléti intézmény, de azért kell, hogy odáig elnyúljon a miniszter úr keze — rendet csinálni. Egy másik ilyen kérdés az, hogy le akar­nak építeni bizonyos adóhivatalokat. Rendben van, ezt megértem, mert egyszerűsíteni kell. A pilisvörösvári adóhivatal is valószínűleg azok közé fog kerülni, amelyeket leépítenek. De hogy ezt a forgalmi adóhivatalt Szentendrére tegyék azért, hogy aki Szentivánról, Vörös­várról, stb. oda akar menni, annak először be kelljen jönnie Budapestre, itt újra felülni a vasútra és azután kimenni Szentendrére, ez fe­lesleges. Nem volna talán egyszerűbb a szent­endrei és a vörösvári adóhivatalt is Óbudára tenni? Ez csak — legyen szabad ezt mondanom — a polgárság felesleges szekatúrája, ez semmi haszonnal nem jár az államra nézve, sőt ellen­kezőleg bizonyos felesleges ellenszenvet vált ki. Itt van egy másik példa. Németországban kimondották most azt, hogy az új autótulajdo­nosok, akik új rendszámot kérnek, egy vagy egy éven felüli időre mentesülnek az útadó és 76. ülése 19 SJf május lU~én, hétfőn. az egyéb adó alól. Ezzel szemben nálunk egy kérés feküdt a pénzügyminiszter úr előtt, amely azt tartalmazza, hogy aki most a vásáron új autót vesz, annak adjanak kedvezményt, vagy legalább az idén mentesíttessék a közúti adó alól; hiszen eddig úgy sem fizetett, csak új adó­alanyról van tehát szó. A legmerevebb vissza­utasításban részesült. Végül volna még itt egy kis kérésem. Van két kis község, amelyeknek közös vasúti állo­másuk van, — ez csak kiragadott példa, mert , hiszen több ilyen eset is van — mégpedig Üröm és Borosjenő. Borosjenő község azt kérte, hogy az ürömi állomás legyen az övé is. Kérte tehát, hogy írják fel az állomásra: Üröm-Bo­rosjenő. Ezt nem lehetett megcsinálni, azért — amint itt írásban áll: — a kérés nem volt tel­jesíthető azért, mert az Országos Községi Törzs­könyvbizottság ezt megellenezte. Nincs szeren­csém ismerhetni ezt a törzskönyvi bizottságot, mégis tisztelettel kérdem, kinek ártanak azzal, ha a menetrendben ez a másik község is szere­pelne? Miért legyenek ők megbüntetve azért, mert a törzskönyvbizottság nem akarja ezt a megoldást, pedig az egész község könyörög érte? Ezek azok a kérdések, amelyekbe — néze­tem szerint — Gömbös miniszterelnök úr és egész kormányának a szelleme még nem hatolt be, amelynek azonban még mindenüvé be kel­lene hatolnia. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a tárcánál még általánosságban megemlítsem, hogy rendkívül nagyszerű az a reorganizáció, amely a Máv.-nál és általában a közlekedés terén történik. Fel kell itt említenem a Máv. reorganizációja kapcsán a motorosokat. Hallat­lan új szellem vonult be a Máv.-hoz és azt az együttműködést, amelyről évek óta azt hittük, hogy lehetetlen, tudniillik a Máv.-nak a teher­autóval való együttműködését, lehetővé tette. íme megalakult a Mateosz. Teleki gróf vezetése alatt és azt látjuk, hogy a Máv. elnöke és a Mateosz. vezetője a legteljesebb harmóniában úgy oldja meg a dolgot, hogy — amint a leg­utóbbi statisztikából láttam — mindkettő jól jár. (Ügy van! a balközépen.) Jól jár a Máv is, meg a Mateosz is. Külön is hálát kell tehát itt mondanom azért, hogy végre ebben az én néze­tem szerint is egyedül helyes formában méltóz­tatott a kérdést megoldani. Az ifjúság elhelyezése tekintetében sok történt, bár — és ezt nagyon sajnálom — a már annakidején, Kenéz miniszter úr által is -kilátásba helyezett járási mérnöki intézményt még nem lehetett megvalósítani. Ha pedig már itt tartunk az ifjúság elhelyezésének kérdésé­nél, szeretnék szembeszállni azzal a megálla­pítással, hogy Samarjay volt Máv.-elnöknek a Közlekedési Múzeum élére történt kinevezése álláshalmozás számiba megy. Engedelmet ké­rek, oda nem lehet állásnélküli diplomást tenni, akinek nincs semmi tapasztalata. Oda tapasztalt ember kell, nagy tudás, nagy ta­pasztalat kell annak a múzeumnak a vezetésé­hez, viszont iha olyan embert küldenénnek oda, aki máshol nem működik, akinek tehát semmi nyugdíja sincs, ezt nem lehet megfizetni, úgy­hogy szerintem is éppen ez a helyes megoldás, tudniillik csak helyeselni lehet, hogy ilyen ki­tűnő, kiszolgált tisztviselőt választottunk ki, aki azért az igazán csekély díjazásért, amely jóformán csak a költségeinek megtérítését je­lenti, ezt a fontos tisztet ellátja. Minden ezzel szemben való beállítás — azt hiszem — han­gulatkeltésre szolgál. Néhány mondattal leszek bátor még ki-

Next

/
Thumbnails
Contents