Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 2 hogy tudniillik mit jelent a munkanélküliség szempontjából az autók számának csökkenése, akkor azt látjuk, hogy a Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1933-ban az ország gépjárműállománya 17.269 darab volt — a Statisztikai Hivatal már 39%-ot jelent, mint visszaadott rendszámot — és az összes foglalkoztatott munkások száma a budapesti járműipartársulat szerint 5700 volt, gépjárművezetők száma 30.000 és a kereskedelemben 5000. Ha összesíteni a munkanélkülieket, a járműipartársulat, a gépjárművezetők és az automobilkereskedők adatait Összevéve, akkor azt kell látnunk, hogy a munkanélküliek száma 28.000. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a gép járóműveket előállító gyárak, üzemanyag-gyárak, garázsok, javítóműhelyek és szállítók elbocsátott munkásai vannak ebben a számban ha ezekhez a szállítókat még hozzáveszem, akkor 35.000 emberre tehető azoknak a száma, akik munkanélküliekké váltak az autóforgalom rettenetes lecsökkenése folytán. Erre vonatkozólag én azt a tiszteletteljes javaslatot tenném, hogy mivel személyautógyártás az országban nincs ... (Müller Antal: Behozatal meg nincs!) Ma az történik, hogy az ittlevő ócska autókat cserélgetik egymás között az emberek, ami talán nemzetgazdasági szempontból sem egészen helyes, mert hiszen ezek az ócska autók sokkal több benzint fogyasztanak, amit viszont külföldről kell behozni. Mondom, meg kellene engedni azt, hogy személyautókat hozzanak be, •— nem bánom, akár vámmentesen is, — ha az illető gyár kontingensen felüli lisztet vásárolna itt és vinne ki. így vagyunk egyáltalában a luxuscikkekkel. JNem engedünk be francia parfőmöt, s nincs az a mennyiség, amelyet francia parfőmből be ne lehetne szerezni, csak ismerni kell a titkos helyeket. Most az államnak ezekből a dugárú-behozatalokból semmi haszna nincs, ha azonban megengedné a behozatalt exkontingens-liszt ellenében, akkor a lisztiparnak is haszna volna belőle, s az állam is jól járna. Ehhez még hozzá kellene járulnia annak, hogy az igen t. kormány ugyanakkor bevezesse a benzinadót, amely nem jelentene megterhelést; meggyőződésem szerint ugyanis a benzinadó bevezetése esetén sokkal többen tartanának autót, mert akkor az autó után csak akkor kellene adót fizetni, amikor effektive használom és benzint veszek hozzá. (Helyeslés. — Görgey István előadó: Nagyon helyes!) Ez igazságosabb is. Ma télen mindenki leállítja autóját, a benzinadó esetén pedig otthon tartanák, és ha jön egy szép tavaszi, vagy téli nap, vennének egy kis benzint és kirándulást tennének; többet használnák az autót, mint most. Ha tehát, mondom, ugyanakkor a benzinadót is bevezetné a kormány, ha továbbbá az igen t. kormány utasítást adna ki arra, hogy szűnjék meg az, hogy az ember adózási ívére ráírják azt: Autót tart! — felkiáltójellel — amikor vannak foglalkozási ágak, amelyeknél az autó éppen olyan fontos kellók, mint másnál az írógép, — akkor meg vagyok győződve róla, hogy 5000, sőt talán 6000 ilyen kisautó is gazdára találna egy évben. (Görgey István előadó: Sokkal több!) Én csak szerényen számolok. Ha vámmentesen engednők be ezeket az autókat s ezek —• mondjuk — 3000 pengőjével találnának itt vevőre, akkor ezek ellenében már 15 millió pengő értékű liszt mehetne ki. A kereskedelem majd megtalálná annak mód*6. ülése 103Í május U-én, hétfőn, 399 ját, hogy ezt a lisztet hogyan helyezze el odakint. Az autókérdéssel azonban kapcsolatos az útkérdés is. Itt teljesen helyeslem és száz százalékig magamévá teszem azt, amit a pénzügyminiszter úr s egy más alkalommal a kereskedelemügyi miniszter úr mondott, azt tudniillik, hogy úthálózatunk kérdésében az a felfogásuk, hogy elsősorban meg kell csinálni a bekötő utakat, azután a transzverzális utakat, mondjuk a turizmus útjait, harmadszor a Máv. felépítményeit és a vizihálózatot. Éppolyan helyes az a megállapítás is, hogy a bekötőutak építésénél meg kell nyilatkozni a községek részéről az áldozatkészségnek és a saját kezdeményezésnek, mert sokszor egészen kis költséggel megépíthetők ezek a bekötő-utak. Bátor vagyok tisztelettel felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy soks&or megtörténik az, hogy kiépítenek egy nagy transzverzális autóutat — példa rá a balatoni út — és azután hagynak egy kis szakaszt, amely rossz. Méltóztassanak tisztában lenni azzal, hogy akkor em az út az autóturizmus szempontjából teljesen értéktelen. (Ügy van! Ügy van!) Itt van a Félegyháza—Szeged közötti út, amely most már munkában van, vagy például itt van a Székesfehérvár—pettendi része a balatoni útnak. Egészen gyönyörű út az is, amely Pomázra vezet, — köziben van egy másfélkilométeres szakasz, amely most már ugyan építés alatt áll — de ez lehetetlenné tette a végigkövezett út használatát (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Itt az volna a tiszteletteljes javaslatom, hogy inkább építsünk egy utat, de végig, ne osztogassunk a jóból itt is egy keveset, ott is, a végén pedig sem ezt, sem azit nem lehet használni. Az úthálózattal kapcsolatos az idegenforgalom. Itt meg kell haj.tanom a teljes elismerés zászlaját a miniszter úr előtt, mert ahogy Ő — ha szabad itt megmondanom — első munkatársával, Tormay államtitkár úrral egyetemben kézbevette az idegenforgalmat, hallatlan sokat produkált azzal, hogy minden bürokratizmust félretett, mindent sürgősen elintéz, nincs instanciázás.; tartja az értekezleteket. megbeszéli a dolgokat és az ember jóformán észre sem veszi, máris a valóságba ülteti át. Ennek látjuk az eredményeit is, hála Istennek, láttuk, hogy mi volt húsvétkor és látjuk, hogy jóformán már most sem lehet szobát kapni pünkösdre. Méltóztassanak megengedni, ez is ipar és< kereskedelem. (Egy hang jobbfelöl: De mennyire!) Ez nagy bevételi forrása az országnak és ezért külön köszönetet kell mondani a miniszter úrnak. Legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívni még egy nagy kérésére Budapest fürdővárosnak vagy Budapest idegenforgalmi centrumnak, ez pedig: a Duna kérdése. Egyrészt szükséges a Dunán a budapesti helyi forgalomnak valahogy való lebonyolítása, másrészt a teherhajóforgalom kitelepítése a város központjából, mert az mégsem járja, hogy a nagy szállodák előtt petróleumosnordókat és szenet rakjanak ki éjjel-nappal. Itt-van azután a Duna-korzó kiépítétsére vonatkozóan nemrég felvetett zseniális. gondolat, hogy a villamos onnan elkerüljön és ott valami gyönyörű sétány keletkezzék. Azt hiszem, olyan idegenforgalmi vonzóereje volna ennek, amely hallatlanul erősen emelné az idegenforgalmat. A kormány, mint mondottam, mindezeket az intézkedéseket bölcsen megtette, igyekszik