Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

398 Az országgyűlés képviselőházának különben hivatkozhatom a kereskedelemügyi miniszter úrnak arra a kijelentésére is, amelyben azt mondotta, hogy az ő meggyőződése szerint is a krízis túl van már a mélyponton. Szerény meggyőződésem az, hogy ez tényleg így van, hiszen a gazdasági javulásnak számtalan jelét látjuk már itt is, ott is feltűnni. Igaz, hogy erre azt lehetne mondani, hogy ez világjelenség, hiszen ez nemcsak nálunk van így, hanem más országokban is. Itt lehet utalni Angliára, ahol ez a nagy fellendülés nem régen állott be.. (Propper Sándor: Ismerjük azt a drága jö kis kifogást!) Én most nem kifogásokkal akarok élni, hiszen ha debattálni akartam volna előttem felszólalt képviselőtársammal, nem tudtam volna elmondani azokat, amiket én akarok elmondani. Lesz módja képviselőtársamnak utánam ezekre reflektálni, ha akar. (Propper Sándor: Azt sajnálom, hogy a saját pártja sem hallgatja meg!) Hogy a javulásnak ezeket a tüneteit kihasználjuk, ehhez kellő, bölcs és óvatos intézkedések kellenek. Itt legyen szabad hivatkoznom egy pártonkívüli képviselőtársunk nyilatkozatára, aki talán két vagy három nappal ezelőtt azt mondotta, hogy neki, mint pártonkívülinek is meg kell állapítania, hogy a kormánynak igen nagy érdeme, hogy megteremtette azt a nyugodt atmoszférát, amely lehetővé teszi a viszonyok javulását. (Propper Sándor: A Sipka-szoros csendje!) Hivatkozom Éber Antal képviselőtársunk beszédére. (Propper Sándor: A Sipka-szoros csendje!) Nézetem szerint mindent el kell követni, hogy akkor, amikor a viszonyok általában, hacsak kezdő mértékben is, javulnak, (Propper Sándor: Mire mindenki éhenhal, minden rendben lesz!) megtegyünk mindent, hogy lehetőleg kihasználjuk a javulásnak ezt a bekövetkezését. Hiszen legyünk tisztában azzal, hogy a gazda, az iparos, a kereskedő, a tisztviselő egyaránt kivette részét a szenvedésekből, mondhatnám mindegyik önfeláldozásig vette ki a részét és ezért kötelességünk, hogy minél hamarabb le vegyük vállukról azokat a borzasztó terheket, amelyek még ma is reájuk nehezednek. Méltóztassanak megengedni, hogy néhány olyan javaslatot tegyek, (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) illetőleg az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánljak egypár olyan dolgot, amely, nézetem szerint, hozzájárulna az -előbb említett javulás elősegítéséhez. Tisztelettel bátorkodom sürgetni annak a részleges adókedvezménynek megadását, amelyet a pénzügyminiszter úr expozéjában az építési iparral kapcsolatban kilátásba helyezett. Hiszen tudjuk, hogy az építési iparnak, amely 37-féle ipart visz magával, nagy iseüksége van erre. Az építkezések száma borzasztóan lecsökkent. Itt emlékeztetek arra, hogy május derekán vagyunk ós az építkezési időnek egy nagy része már amúgy is elveszett. (Müller Antal: Ez a szomorú megállapítás!) Arra kérem tehát a miniszter urat, hasson oda, hogy minél előbb jöjjön ki az erre vonatkozó javaslat. Egészen biztos vagyok benne, hogy ha részleges is ez, de azokon a részeken, amelyeken az adókedvezményt megadja, meg fog indulni az építkezés. Második javaslatom a tatarozási hitelre vonatkozik. Ma az a helyzet, hogy tatarozási hitelt csak első helyre való betáblázásra adnak. Igen ám, de a háztulajdonnak legnagyobb része már meg van terhelve első helyen. Felvetem tehát

r azt a gondolatat^ nem lehetne-e a kérdést úgy megoldani, hogy adok kölcsönt olyannak is, akinek első helyen már van betáblá276, ülése 19SU május lk-én, hétfőn. zása, ennek azonban a teljes adót kell tovább is rendesen fizetnie és azután azi állam a kölcsönadónak a teljesen fizetett adóból teljesíti a részletfizetéseket. En ezt a dolgot pénzügyi szakemberekkel is megbeszéltem, nem tartják lehetetlennek és biztosra veszem, hogy ez a tatarozásoknak sokkal erősebb megindítását vonná maga után. Egy harmadik ilyen javaslat, amelyet voltam bátor a főváros valamelyik tanácsülésén is megtenni, arra vonatkozik, hogy a pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy 12.000 lakás áll Pesten üresen. Nem lehetne-e megtenni, hogy olyan új házasul óknak, akik egy ilyen üres lakást kivesznek, az állam a háztulajdonoson keresztül az első évi házadót elengedi? Ez azt jelenti, hogy körülbelül feláron kapják meg az első évben a lakást. (Görgey István előadó: Nagyon helyes!) Mert nagyon el tudom képzelni, hogy valakinek van elég jövedelme, hogy házasuljon és családot tartson el. Igen ám, de nem akar adósságba keveredni, amikor berendezkedik. Ha tehát most egy 1000 pengős lakást kivesz és az első évben 500 pengőért kapja, akkor azon az 500 pengőn be tud rendezkedni! (Görgey István előadó: Helyes! — Müller Antal; Az előadó úr is elfogadja!) Juttatunk valamit az iparnak, juttatunk valamit a háztulajdonosnak és nem veszít semmit az állam, mert egy üres lakás, talált bérbevevőre és egy év múlva új adóalanyt teremt magának. (Helyeslés.) Negyedszer bátor volnék áttérni az autókérdésre és itt elsősoriban rendkívül szomorú számadatokkal vagyok bátor terhelni a Ház figyelmét. Méltóztatnak-e tudni, hogy az autóállomány 38%-át, 9242 kocsit vontak ki a forgalomból 1932-ben? Vagy méltóztassanak megnézni ezt a -másik statisztikát, amely azt mondja, hogy Magyarországon a forgalomba helyezett új járművek száma 1932-ben — az 1933-as statisztika még nem kész — összesen 602 darab. Ebben a SEámban a motorkerékpárok, a személy- és teherautók együtt szerepelnek. Ugyanakkor, Ihogy csak egy másik számot említsek, ez a szám 1928-ban 6965 volt. De itt vannak más országokra vonatkozó számok. Ezzel demonstrálni akarom, hogy mennyire elvész itt tulajdonképpen az autóforgalom. Angliában például a gépjárműállomány szaporodása 1933 első felében személyautóban 100.000 darab volt, de még Ausztriában is közel 1000, nálunk 200. Teherautóban Angliában 30.000 a szaporulat, Ansztriában is 283, nálunk 48. Es ha figyelembe vesszük, hogy például az 1931/32-es években az ország évenként megismétlődő bevételei az autóforgalomból, tehát a közúti adó, az ásvány olajadó, a kincstári részesedés, a Pneumatik-vám, a pneumatik forgalmi- és fényűzési adó, a kövezetvám is, az átírási bevételek együtt 22 millió pengőt tettek ki, akkor méltóztassék ebből deriválni, hogy az autók számának ilyen borzasztó csökkenése az államháztartásban is érezhető lesz. De ha például azt mondom,^ hogy Magyarországon e mellett az állam gépjárművenkénti bevétele az összes államok közt a legnagyobb, tudniillik svájci frankban vannak átszámítva az adatok összehasonlítás végett, Magyarországon egy darab autó után az állam évenkénti bevétele 1205 frank átlagban f ez a szám például Ausztriában 578, és például Angliában 677. Ebből méltóztatik látni azt is, hogy az autó mennyire meg van terhelve. Ha végül a szociális számokat vesszük,