Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

394 Az országgyűlés képviselőházának ter úr ebben a kenyérkérdésben valamit tenni akar, és ha az árszabályozást ebben a kérdésben fenn akarja tartani, akkor az egyetlen álláspont, amelyet szociális és közgazdasági szempontból képviselni lehet, az, hogy a legolcsóbb kenyérnek, amely valóban a nép tápláléka kellene, hogy legyen, s amelyet ma 18 és 20 fillérért árulnak, tehát a tiszta rozskenyérnek, illetve a 7-es liszttel fehérített rozskenyérnek az árát méltóztassék megállapítani. Mert akinek ezek a kenyérféleségek nem elég jók, aki megengedheti magának azt a fényűzést, hogy ennél drágább kenyeret akar enni, — én évek óta csak ezeket eszem — az szerezze be a szabad piacon a kenyeret úgy, ahogy tudja. Ha a legszegényebb embereket akarjuk megvédeni, akkor méltóztassanak a legszegényebb igényeknek megfelelő kenyér árát szabályozni, de akkor sem fix összegben, hanem a nyersanyagok által okozott költség labilissá tételével az üzemi, illetve nyereségi koefficiensnek a fixirozásával. De azt az álláspontot, hogy konstatáljuk, hogy a kisipar tragikus helyzetben van, hogy a kisipar strukturális és konjunkturális okokból ezer sebből vérzik &* akkor ilyen iparágra ráfeküdni és ezt a népszerűség érdekében úgy megrendszabályozni, hogy még tökéletesebben elpusztulnak, mint ahogy máris el vannak pusztulva: sem közgazdaságilag helyesnek, sem pedig szociálisan igazságosnak nem tartom. (Gr. Somssieh Antal: Nem indokolt a kenyérdrágítás!) Nincs szó kenyérdrágításról. De bocsánatot kérek, igen t. képviselőtársam, azt kívánni, hogy a búza ára emelkedjék, azt kívánni, hogy a liszt ára emelkedjék . . . (Gr. Somssich Antal: Ezt csak kívánjuk, sajnos!) — bocsánatot kérek, az utóbbi hónapokban emelkedett 15—20 százalékkal a búza és a liszt ára — azt kívánni, hogy viszont a kenyérár maradjon változatlanul: teljes lehetetlenség. Ez nem kenyérdrágítás és hogy ezt, amit mi kenyérdrágításnak nevezünk . . . (Sándor Pál: Töröljék el az őrlési adót!) Hogy mi mindent kellene eltörölni és hogy mit tesz ez ki, errevonatkozólag egy kenyérsütő a következő részletes számítást végezte. Ha a gazda ajándékba adja búzáját, ha azt a malom ingyen őrli meg és éppen csak a maga költségeit számítja fel, akkor a 28 filléres kenyér 20 fillérbe kerül. Vagyis, ha ajándékba adnák a nyersanyagot, akkor is 20 fillérbe kerülne a kenyér az adók, a szállítás és a különféle rátapasztott költségek folytán. Pontosan éppen a pékipart, pontosan azt a szegény kis péket tesszük felelőssé a kenyérdrágaságért, mintha ő lenne legfontosabb tényezője az egész kérdésnek? Itt vannak az üzemek. A kereskedelemügyi miniszter úr az előbb közbeszólva olyan megjegyzést tett, amelyből azt kell következtetnem, hogy félig-meddig mégis meg \an elégedve e téren kifejtett működésével. Nagyon jól tudom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, ha kizárólag tőle függött volna, sokkal, de sokkal többet tett volna ezen a téren, mint amennyit tett, de mégis azt kell mondanom, hogy olyan minimumnál tartunk ezen a téren, amely minimumnak kimagasló példája éppen a községi kenyérgyár. Amikor itt van ez a nivelláló, ez az árszabályozó üzem, akkor eltűrni azt, hogy a miniszter úr által szabályozott kenyér termelését éppen ez az üzem iszünteti meg, ellenben kisembereknek nekimenni: sem nem igazságos, sem pedig ilyen nagyon passzív üzemi politika mellett nem képzelhető. Itt még egyet akarok elmondani, egy kedvenc üzemről, a Eicóról, (Derültség) amelyet 276. ülése 193& május U-én, hétfőn. szintén fenntartandónak ítélt annakidején a kormányzat. Ezt azért mondom el, mert Schandl Károly t. képviselőtársam «\z általános vitában a nélkül, hogy abban a vitában én a hatósági üzemekről egy szót is szóltam volna, egyenesen provokáló módon reám hivatkozva, szóba hozta ezt a kérdést és azt mondotta, hogy a szociális haladás, a modern gazdaságpolitikai haladás szervei a hatósági üzemek és aki ezek ellen hadakozik, azt méltán lehet gazdaságpolitikai téren reakciósnak nevezni. En vagyok tehát a reakciós, ezt állapítja meg Schandl Károly t. képviselőtársam, akinek pedig egy hitelpolitikai közüzem nyugodt fészkében igazán ismernie kellene, hogy a közüzemek milyen szerepet töltenek be a közgazdasági életben. A Ricóval összefüggésben csak egyet akarok elmondani. A Rico legújabban beadott egy kérvényt, amelyben ópiumüzem engedélyezését kérte és ez véleményezés tárgya volt különféle hatóságok előtt. Most pedig hivatalos aktából idézek. A székesfőváros tisztifőorvosi hivatala a következőket közölte (olvassa): »Folyamodó ellen — folyamodó a Rico — a kerületi elöljáróság egyízben, nevezetesen helytelen adatokat tartalmazó félévi kábítószerelszámolása miatt megtorló eljárást tett folyamatba.« Azért hoztam ezt fel, mert tudjuk, a Rico a kedvenc, a Rico az, amelyet már három miniszter megszüntetett, de amely nyugodtan folytatja tovább működését, a Rico az, amely az erkölcsiséget képviseli a gyógyárukereskedőkkel és a kötszerkereskedőkkel szemben és amelyről iminát a székesfőváros tisztifőorvosi hivatala állapítja meg, hogy kábítószerelszámolás miatt megtorló eljárás tétetett ellene folyamatba. (Tauf

fer Gábor: Ez a legkisebb bűne!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: Rögtön befejezem. Méltóztassék elképzelni, ha ezt a bűnt kisiparosok, vagy kiskereskedők követték volna el, akkor milyen nagy hadjárat indult volna meg a közüzemek érdekében, amelyek az ő magas erkölcsi piedesztáljukon ilyen visszaélésekre képtelenek. Befejezem beszédemet a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett azzal a kéréssel, hogy — úgy, amint meg vagyok győződve, az ő érzéseinek és meggyőződéseinek is megfelel — ne törődjék népszerűségi szempontokkal, hanem valóban a végső romlás szélén álló kisiparos osztály érdekében tegyen olyan intézkedéseket, amelyek ebben a rettenetesen nehéz helyzetben némi enyhülést hozhatnak és adja fel azt a politikát, amely jelszavak és ilye» népszerűségi szempontok kedvéért ezzel a rettenetes helyzetben lévő osztállyal szemben olyan igazságtalanságokat statuál, mint amilyen a legutóbbi időben a pékekkel szemben történt. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Elnök: (Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! A kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalása különösen alkalmas* arra, hogy rávilágítson olyan dialektikus ellentétekre, amelyek a kormány kebelében kétségtelenül megvannak. A miniszterelnök úr képviseli a .tézist, a nemzeti szolidaritás tézisét, a kormány elnöke hirdeti, hogy sorsközösség van állítólag szegények és gazdagok, kartellek haszonélvezői és nincstelenek között, képviseli és hirdeti azt, hogy nem szabad az osztályok között ellentéteket szítani és hogy az osztályok közötti szolidaritás békés szálait kell fonni az ural-