Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1934 május 14.-én, hétfőn. 389 hogy meggyőződésem szerint volt már a magyar gazdasági életnek a válság ideje alatt is olyan időszaka, amikor megfelelő alátámasztással el lehetett volna érni, hogy hasznos beruházások céljaira egy nem túlnagy keretű, de a legszükségesebb munkák elvégzésére elegendő belső kölcsönt fel lehetett volna fektetni. Nagyon érzem, hogy ma, amikor mindannyian szorongva gondolunk arra, hogy a sors szeszélyéből a természet kiszámíthatatlansága azzal fenyeget bennnüket, hogy a magyar föld nem fogja abban a mértékben jutalmazni fiainak verejtékes munkáját, mint ahogyan arra számítottunk, nagyon nehéz egy belső kölcsön érdekében gazdasági optimizmust hirdetni. De egyrészt még ez a kérdés nincs véglegesen eldöntve, másrészt pedig minél fenyegetőbb az a veszély, hogy a rossz termés következtében azok a kiviteli lehetőségek, amelyeket előkészítettünk, nem fognak érvényesülhetni, annál fontosabb, hogy a gazdasági élet más területén megélénkítvén a munkát, megfelelő munkaalkalmakat biztosítsunk, megfelelő kereseti lehetőségeket adjunk. Éppen azért elengedhetetlenül szükségesnek tartanám, hogy a felhatalmazási törvényjavaslat keretében a kormány a Ház hozzájárulását kérje ahhoz, hogy a költségvetési év folyamán, amint erre megfelelő belső gazdasági helyzet adódik, egy kizárólagos hasznos beruházási célokra szolgáló belső kölcsönt felfektethessen. (Helyeslés a baloldalon.) T. Képviselőház! Amikor ezek után magával a kereskedelemügyi tárcával foglalkozom, elsősorban azt a negatívumot kell reklamálnom, ami nincs meg ebben a tárcában, ez pedig a külkereskedelem kérdése. Minden viszonyok közt, de a mai időkben fokozottan nagyjelentőségű, hogy megfelelő kereskedelmi szerződések biztosítsák a gazdasági élet teljes erőkifejtését. Készséggel elismerem, hogy ennek jelentőségét a kormány felfogta és elismerem azt is, hogy tevékenységének igen jelentős idejét foglalja le ez a probléma, mégis kifogásolnom kell, hogy a külkereskedelmi kérdések fontos ügye nem a kereskedelemügyi minisztérium ügykörébe tartozik. Egyáltalán nem nyugtat me^ ebből a szempontból a miniszterelnök úrnak az az álláspontja, hogy mivel ez a kérdés .több tárca hatáskörét érinti, magának kellett a döntést ebben az ügyben fenntartania. A gazdasági és társadalmi életnek számos területe van, ahol több tárca van érdekelve és mégis az illetékes szakminisztérium intézi ezeket az ügyeket, az illetékes szakminisztérium előterjesztése alapján ott van a minisztertanács, annak keretén belül a miniszterelnök úr döntő saava, hogy valójában ne egyoldalú tárcaérdekek, hanem az ország átfogó gazdasági érdekei érvényesüljenek ezeknek a kérdéseknek elintézésénél. Ha azonban a mai rendszer helyett ezt a reklamált rendszert vezetnék he, nem fordulna elő, amire az utóbbi időben több ízben adódott példa, hogy a külkereskedelmi tárgyalásoknál a velünk tárgyaló külföldi államok megbizottainak helyzetét rendkívül megkönnyíti az, hogy a magyar kiküldöttek nincsenek ugyanazon a véleményen, úgyhogy egymás álláspontjának szembeállításával végeredményben a magyar szempontot gyöngítik és elősegítik az egyöntetűen fellépő külföldi delegátusok sikerét. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) T. Képviselőház! Ebből a szempontból igen óvatosan szólok hozzá a még nem publikált magyar-olasizhosztrák szerződés ügyéhez. Tartózkodom attól, hogy akár félhivatalos helyről, akar a beavatottnak látszó helyről kapott értesülések alapján ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Mégis szóivá kell tennem ezt a kérdést. Hiszen éppen ezeknek a .tárgyalásoknak nyomán láttuk, hogy milyen egészségtelen az itt kialakult atmoszféra az iparral szemben, amikor a miniszterelnök úr itt a Házban bejelentette azt, hogy a magyar mezőgazdaság részére eler.t kétségtelenül fontos és számottevő előnyök ellenében a magyar iparnak keilett áldozatokat hozni, — amely áldozatok jelentőseget leszek bátor később néhány szóban yaziolni — itt az volt a bejelentésnek a visszhangja, hogy ez nem baj. Ez tévedés, ,t Képviselőház! A magyar ipar baja az egész magyar gazdasági életnek a baja. (Bródy Ernő: ügy van!) és azok az áldozatok, amelyeket ezeknek a megállapodásoknak kapcsán kénytelen volt a magyar ipar meghozni, az egész ország gazdasági életét érintik. Amikor a magyar ipar részéről hozott ezekkel az áldozatok.kal foglalkozunk, nagyon kérem t. képviselőtársaimat, ne gondoljunk arra a néhány, a képviselők személyes érintkezése folytán talán kialakult ellenszenvet kiváltó ipari vezérre, hanem gondoljunk a munkásságnak arra a sok ezrére akiket ez az ipar ebben a pillanatban itoglalkoztat es arra, hogy ezeknek az áldozatoknak nyomán elsősorban attól kell .tartani, hogy a munkások százai, ezrei válnak munkátlanná. Én a magyar-olasz-osztrák szerződés szempontjából mindenekelőtt örvendetes tényként szögezem le azt, hogy az egész világ gazdasági közvéleménye előtt jó benyomást kell, hogy keltsen az a körülmény, hogy Magyarország azok közé a (kezdeményező államok közé tartozott, amelyek a kereskedelmi megállapodások céljául a kereskedelmi forgalom, az áruforgalom élénkítését tűzték ki, tanújelét adván ezzel annak, hogy igenis, Magyarország: őszintén gondolja az Európa gazdasági egészségesülésének útjában álló autarkia leépítését. Fontos ez azért, mert, sajnos, nemcsak odakint, hanem akárhányszor itt ebben a Házban is hangzottak el olyan felfogások, mintha a gazdasági elzárkózásra vezetett gazdasági politikának Magyarország lett volna egyik kezdeményezője De ezen túlmenően, bármilyen nagyjelentőségűnek is tartjuk azt, hogy a létesült megállapodások preferenoiális rendszere lehetővé teszi, hogy a magyar búza mag-asabb árat érjen el, végig kell gondolnunk a preferenciáüs rendszernek azt a kihatását, amely végered menyben a magyar ipar szempontjából nem azt jelenti, amire általában gondolni szoktak, hogy alacsonyaíbh vámtételek állapíttatván meg, itt az 'alacsonyabb vámtételek mellett kell a versenyt a külföldi államokkal felvennünk. A preferenciáknak általában az a gyakorlati értékük, hogy az^ egymással szorosabb gazdasági kapcsolatot létesíteni akaró országok között harmadik országokkal szemben kedvezőbb versenylehetőséget biztosítanak és hogy a kereskedelmi forgalom szabályozó erején keresztül mindegyik érdekelt országot elsősorban abba az irányba terelik, hogy termelőéletét arra rendezze be, amihez termelési feltételei legjobban megvannak. Ahol tehát ezek a preferenciák olyan árukra biztosíttatnak, amelyeket mi nem tenmelünk, etekintetben nem lehet észrevételt tenni. De gondoljunk arra, hogy ilyen preferenciák biztosíttatnak olyan árukra is, amelyek tekintetélben Magyarország ma már nemcsak idehaza, hanem külföldi viszonylatban is versenyképes. Előállhat az iá helyzet, 65*