Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

384 Az országgyűlés képviselőházának ezeket az üzleteket mostanában a földmívelés­ügyi miniszter köti. Érthetetlen az, hogy a ke­reskedelemügyi miniszter úr presztízsét oda­adja, amikor, mióta Magyarország áll, keres­kedelmi szerződéseket sohasem kötött más, mint a kereskedelemügyi miniszter, hiszen az ő hi­vatása ezeket megkötni. Itt azonban új nizus keletkezett. A földmívelésügyi miniszter barátja a kötött forgalomnak és felállított egy tervet, a tervgazdálkodást, amely a mostani esőtlenség miatt úgy össze fog omlani egy pillanat alatt, hogy arról önöknek fogalmuk sincs. (Simon András: Az előbb kárhoztatta a jóslást és most sajátmaga is jósol!) A fölmívelésügyi minisz­ter úr a kötött forgalmat alkalmazza. Amikor Walkó Lajos volt a külügyminiszter, akkor is volt egy ilyen 800.000 métermázsás szállítás, de akkor a kereskedők panasza következtében megszüntették és szabaddá tették. Most azonban az állam privilégiumokat ad egyes cégeknek a kivitelre, (Rassay Károly: Itt van az árdifferencia oka!) prémiumokat ad a Futurának és két banknak, a többiek pedig csak borravalókat kapnak, a többieknek nem marad más hátra, mint egyszerűen megvenni azt a mennyiséget, amelyet mások kicsikartak vagy ajándékba kaptak a földmívelésügyi mi­nisztertől. Ennek már tőzsdei ára van. Erkölcs­telenség, hogy elfogadhatnak ilyen szerződése­ket és így egy kézbe kerülnek ezek a szerződé­sek. A legnagyobb erkölcstelenség ez a két ár. Ajándékokat kapnak a kivitelre, úgy imint a háborúban, prémiumot kap az illető keres­kedő. Ez erkölcsös! Ha már ezt akarják, akkor csináljanak aukciót ezekből a kiviteli engedé­lyekből, kontingensekből és amit kapnak ebből az aukcióból, használják fel gazdasági célokra, de ne akarják azt, hogy itt esetleg még politi­kai előnyökkel is kapnak egyesek egy-egy kis kvantumot, hogy mondják, hogy adhattak. Kezdetben csak hat cég csinálta ezt az üzletet, azután a nyomás révén a földmívelésügyi mi­niszter kénytelen volt 80 cégre kiterjeszteni. Én azonban nem vagyok ennek barátja. Ez le­hetetlenség. Az állam, mint kereskedő nem áll­hat be a kereskedelmi forgalomba. Ez lehet egy háborús intézmény, de más nem. A t. föld­mívelésügyi miniszter úrnak főelve az, hogy kötött forgalmat akar, a kötött forgalmat fa­vorizálja. En pedig azt állítom, hogy az or­szág érdekéit aláássa ezzel a kötött forgalom­mal, így keletkezik a két ár: az egyik azok számára, akiknek joguk van kivívni és a másik ár azok számára, akik nem vihetnék ki. A gazda tehát kétféle áron adhatja el a gaboná­ját. Akinek befolyása van, az drágább áron adhatja, akinek nincs ibefolyása, az csak ol­csóbb áron. Aki a kormánypárthoz tartozik, az drágább áron, aki az ellenzékhez tartozik, az olcsóbb áron. (Simon András: Szó sincs róla! — Zaj és derültség a jobboldalon.) Bocsá­natot kérek, ezt csak allegorikusán értem, nem állítom, de így van körülbelül, hogy akinek befolyása van, az előnyhöz juthat, akinek nincs befolyása, az csak olcsóbban adhat el. (Rassay Károly: Ez minden kötött gazdálko­dásnál így van!) Önök ezt itt tagadhatják, amíg jólesik, én azonban, aki az életben ott­hon vagyok, ezt így látom. (Schmidt Miklós: Csak szeretném megtalálni a módját, hogy miként lehetne drágábban eladni?!) Nem adha­tok egy címet t. képviselőtársamnak, de állí­tom, nogy lehetetlenség, hogy egy országban két ár lehessen. Ez az, ami a tőzsdét aláássa. (Rassay Károly: Világos!) Ez olyan világos, 276. ülése 193 V, május lh-én, hétfőn. hogy ehhez nem kell sok kommentár. Ha élne Gaal Gaston, akkor könnyebben beszélhetnék. ö a múltban is megtette, amikor a boletta el­len fordult és a szabad forgalmat akarta, hogy nyíltan megmondta: csak ez az egy szolgálja a gazdák érdekét! Ha élne, akkor könnyebben beszélhetnék, mert rólam mondhatják, hogy merkantilista vagyok, de Gaal Gastonról nem állíthatnák ezt. Addig % amíg az állam gráciájából lehet csak drágán eladni a külföldnek, amíg csak kiviteli engedélyekkel lehet eladni, addig itt Magyarországon nem lehet rendes forgalom. Nem állítom, hogy nincsenek eseteik, amikor igen szűk egy zárt forgalom, vannak olyan esetek, hogy ezt meg kell csinálnia az állam­nak, de ezt csak a legritkább esetekben, lehet példának venni s nem lehet általában úgy gon­dolkozni, hogy tervgazdaság lesz, az állam le«? a kereskedő, az állam fogja megváltani. Ha önök — amint sokat beszélték — megcsinálják az állami monopóliumot a búzában, ami a leg­nagyobb őrültség volna, mert Kanada erre a célra 500 millió dollárt adott és ez egy félév alatt elúszott, — képzeljék el tehát a kis Ma­gyarországot kevés pénzével — akkor ez az ál­lami monopólium csak búzát fog termelni, mert bizonyára drága árban fogják beváltani a bú­zát, úgy, amint beváltották a dohányt, amely több évig ott feküdt és nem tudták eladni. (Rassay Károly: 20 milliót fizettünk rá évente!) Éppen úgy fognak járni ezzel is. Nem mon­dóim, hogy csinálják meg, ellenkezőleg, bűn volna, ha megcsinálnák. De a kontingens­gazdálkodás, a kiviteli jogok adása, ajándéko­zása erkölcstelen dolog és ebbe az államnak nem szabad belemennie, (Rassay Károly: A korrupció forrása!) csak aJbban az egy esetben, ha ezeket a^ kiviteli engedélyeket egy aukción eladják az állam javára; másképp nem szabad ezt megcsinálni. Nagyon jól tudom, hogy ez a felfogásom nem fog tetszeni kereskedő­társaimnak, de miután az ország érdekében van, mégis megmondom, hogy ezt nem szabad megcsinálni, ilyen ajándékokat nem kell sen­kinek sem adni és senkinek sem szabad elfo­gadni. (Rassay Károly: Privilégiumok!) T- Ház! Még egy dolgot óhajtanék mos­tani felszólalásomban érinteni. Nagyon sokat nallottam arról, hogy a gazdatársadalomnak nincs hitele. (Rassay Károly: Moratórium és hitel?) Önök csodálkoznak ezen? Azt képzelik önök, hogy ahol a moratóriumok egymás­utánja következik, ahol a védett birtokok in­tézményét látjuk magunk előtt, ahol sem házra, sem földre nem lehet ma pénzt kapni, ott fog­nak a gazdáknak pénzt adni arra a veszélyre, hogy holnap jön egy új rendelet, amely egy­szerűen azt mondja: ne fizess, nem kell fizet­ned! Magyarországon vannak még olyan gaz­dák is, akiknek van hitelük, van pénzük és birtokuk. Nálunk, (hála Istennek, kisebbségben van­nak azok, akik nem tudnak fizetni. Szabad ne­künk ezek hitelét lerontani? (Schmidt Miklós: Nincs lerontva, egész nyugodtan kapnak hi­telt! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbalolda­lon: Hol kapnak? — Rassay Károly: Most mi kérjük a címet! — Schmidt Miklós: Tudok ada­tokat szolgáltatni!) T. képviselőtársam, nekem nyolc házam van, tessék nekem ezekre 100.000 pengő kölcsönt szerezni, kuláns kamattal. (Rassay Károly: Kérjük a címeket! — Simon András: De Schmidt Miklós képviselőtársam gazdákról beszélt! — Schmidt Miklós: Pesten nem tudom, hogy van, de a kisgazdák kapnák

Next

/
Thumbnails
Contents