Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-276
Az országgyűlés képviselőházának 276 kölcsönt. Én tényekről beszélek! — Zaj. '— Elnök csenget.) Kérem, t. képviselőtársam, a múltkor az Omke. elnökhelyettese lent volt egy vidéki városban, ahol a polgármester a diszebéden felállt és a toasztban a következőket mondta: A vidéki kisgazdáknak egyetlen barátja van, a kreizler, mert nála kapnak még hitelt. (.Kassa y Károly: Az utolsó forrás!) A kreizlernek — így mondotta toasztjában szó szerint — szobrot kellene állítani! Ha ez a polgármester azt mondja, hogy a kisgazda a kreizlernél kap hitelt, akkor bátran merem állítani t. képviselőtársammal szemben, hogy nem lehet hitelt kapni. (Schmidt Miklós: Én nem állítom, hogy lehet! A kisgazdának lehet! Tessék a pécsi takarékot megkérdezni! — Kóródi Katona János: Szobrot azoknak, akik meggazdagodtak! — Zaj. — Elnök csenget.) Én nem beszélek azokról, akik meggazdagodtak. Akik tisztességgel meggazdagodtak, azok előtt leemelem a kalapomat, akik pedig uzsorás módon gazdagodtak meg, azokat fel az akasztófára! Ebben teljesen egy véleményen vagyunk. Abban, hogy valaki meggazdagodott, még nincs baj, ha vagyonát becsületesen a maga munkájával és eszével szerezte. (Reisinger Ferenc: És önök nem gazdagodtak meg az ország szomorúságán, nyomorán a háború alatt? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Reisinger képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Sándor Pál: Én csak azt kérdezem, hogy kinek legyen bátorsága hitelt adni, ha attól I kell félnie, hogy a kormány a következő napon ismét azt mondja egy rendeletében, hogy nem kell fizetni. Csak ezt az egyet kérdezem: érdekében áll-e ez annak a gazdatársadalomnak, amely magát jónak, primának tartja és amely megérdemli a hitelt? Ezt csak kétségbevonja t. képviselőtársam is. (Schmidt Miklós: Amíg a pénznek megvan a nagy értéke és a földnek nincs értéke, nem!) Elnök: Csendet kérek, Schmidt képviselő úr! (Reisinger Ferenc közbeszól.) Csendet kérek, Reisinger képviselő úr. (Reisinger Ferenc: Amíg nincs szaga, maguk is szívesen zsebredugják, ha lehet! Akár földbirtokosok, akár kereskedők. — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Reisinger Ferenc: Provokált!) Sándor Pál: T. képviselőtársam, én nem akartam elárulni, de kijelentem képviselőtársamnak, — és talán tudja, hogy én mindig igazat mondottam, sokszor be is verték érte a fejemet — hogy számtalan kollégája, gazdatársa fordult hozzám, hogy hogyan és miképpen tudna magának 2000 pengő kölcsönt szerezni a munkások fizetésére? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Azt is elárulom, hogy volt eset, amikor igen nehezen, saját befolyásommal, személyi hitelt tudtam szerezni. (Rassay Károly: Ügy van! Hiszen ez a különbség!) Bocsánatot kérek, méltóztassék elhinni, hogy a gazdatársadalomnák sincs érdekében az, hogy minden pillanatban félni kelljen egy rendelettől. Valahol meg kell állani. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Schmidt Miklós: Az természetes, hogy meg kell állani! Ezt elismerem!) Meg kell állani, hogy ismét bizalmat keltsenek abban az irányban, hogy nem kell félni, hogy jön a guillotine, amely őket megrabolja attól a hitüktől, hogy saját hitelüket nem vesztik el, amivel ők maguk is fizetésképtelenek lennének. (Rassay Károly: Csak az érdemes embert lehet védeni!) Én a magam gyenge szavával '. ülése 1934 május- 14-én, hétfőn. 385 nem tudok mást tenni, csak óvom a gazdatársadalmat, hogy ne engedjék ezt a dolgot tovább ezen az úton haladni. A hitelnek ismét helyre kell állíttatnia, a helyreállítás pedig abban rejlik, hogy aki pénzt ad, biztosan számíthasson arra, hogy valamikor azt vissza is kapja. (Rassay Károly: Likvidálni a mai helyzetet! Nem lehet másképpen!) Én, aki — azt hiszem — ismerem az életet, nem tudok más utat. Ez volt ' az, ami szívemen feküdt s amit a kereskedelmi tárcánál el kellett mondanom. Hogy, — nagyon sajnálom — de a tételt nem fogadhatom el, ennek a következő az oka. Bevallom, hogy mint már az általános vita során tartott beszédemben is megjegyeztem, az egész vonalon látok jóindulatot, látok jóakaratot és tartom is magamat ahhoz a latin közmondáshoz: in magnis et voluisse sat est. Nem akarok erős kritikát gyakorolni, higyjék el nekem, ezt a kritikát egészen más formában is elmondhattam volna. Mi hozzá akarunk járulni ahhoz az intencióhoz, amelyet a miniszterelnök úr hangoztatott. Látják ezt pártunk egész magatartásából, minden tekintetben. Ezt a kritikát azonban nem lehet elhallgatni, mert nem a mi 'érdekünk, hanem az ország érdeke az, amit én követelek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Követelem azt is, t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy legyen nekünk tényleg is egy kereskedelemügyi miniszterünk, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) aki, ha már nem csinálja is a kereskedelmi szerződéseket, legalább kontrollálja azokat és az ilyen visszaéléseket, — a visszaéléseket abban az értelemben véve, hogy esztelenül csináltuk az egészet — at. kereskedelemügyi miniszter úr, miután kell hogy értse ezeket a dolgokat, akadályozza meg. Ha a földmíyelésügyi miniszternek és Mecsér t. képviselőtársamnak van elég esze és tudása, legyen a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak kevesebb tudása, de hívjon be szakértőket. Neki alkalma van a minisztertanácsban meggátolni az olyan szerződéseket, amelyek csak azt jelentik, hogy: nesze semmi, fogd meg jól. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Körmendy Mátyás! Körmendy Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt Sándor Pál képviselő úr beszédével ne foglalkozzam, arra majd Simon András t. képviselőtársam fog válaszolni, (Simon András: Ha rámkerül a sor!) A kereskedelmi tárca általános vitájánál annak a társadalmi rétegnek érdekében akarok felszólalni, amely a legkétségíbeejtőbb helyzetben van, ez pedig a kézművesiparosság. A kézművesiparosság ahhoz a társadalmi réteghez tartozik, amelyre az állam mindig és mindenkoron számíthatott, 'mert mindig hazáját szerető, hazafias polgára volt az országnak. Ez az iparosság meg tudta érteni az ország nehéz helyzetét, tudott tűrni, tudott nélkülözni és tudja viselni azokat a súlyos terheket, amelyeket az állam érdekében a vállaira raktak. Ma azonban már odajutott a kézműiparosság, hogy a terhek alatt roskadozik és én a kereskedelemügyi miniszter úron keresztül kérem álkormányt, siessen ennek a mindenképpen érdemes társadalmi rétegnek segítségére.. Nemcsak én, de velem együtt az ország 250.000 kézművesiparosa elismeri, hogy Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter úr a kézművesiparosság iránt meleg szeretettel viseltetik és tudjuk azt is, hogy ő többet, de
