Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-276
360 Az országgyűlés képviselőházának ban 16 "2 millió pengő volt az állami gépgyárak bevétele a múlt évben előirányzott 12 millió pengővel szemben, tehát a 17 millió pengőt előreláthatólag már a folyó évben is el fogja érni az állami gépgyár. Ezzel az öt millió pengő bevételi többlettel szemben természetes, hogy a kiadásoknál is látunk emelkedést a nagyobb foglalkoztatottság, a fokozottabb üzem folytán, a kiadásoknál azonban az 5 milliós bevételi emelkedéssel szemben azt látjuk, hogy csak 4*1 millió pengővel nagyobb Összeg van beállítva kiadásként, vagyis ez azt jelenti, hogy 900.000 pengővel javult a gépgyárak aktivitása; Még sokkal kedvezőbb a kép, ha a gépgyárak tartozásait vesszük figyelembe. Amíg az elmúlt évben 44*8 millió pengő volt még a gépgyárak tartozása — ez volt különböző adósságainak összege — ez a tartozás a folyó évben 35*3 millió pengőre csökkent le, vagyis 9*5 millió pengővel apadt. (Sándor Pál: Még mindig nagyon sok!) Ebből az összegből 5*2 millió pengő tényleges törlesztés folytán előállott apadás, 4*3 millió pengő apadás pedig a dollár és az angol font-kötvények árfolyamcsökkenése folytán keletkezett, azonban ez is kétségtelenül ennyivel kedvezőbbé teszi a gépgyárak helyzetét. A kölcsöntőke tehát — mint említettem — ma már csak 35'3 millió pengőt tesz ki, a költségvetésben erre a célra 5*2 millió pengő van beállítva kamat és kölcsöntörlesztés céljaira. Az állami gépgyárak nyugdíjterhe éppen olyan jelentős terhet jelent, mint a többi állami üzemek nyugdíjterhe. Itt, az állami gépgyáraknál, százalékban kifejezve azonban még lényegesebb a differencia, mint a többi állami üzemeknél, amennyiben az állami gépgyáraknak jelenleg csak 413 tényleges alkalmazottja van, nyugdíjasa pedig 967, tehát minden tényleges alkalmazottra több, mint két nyugdíjas esikAz állami gépgyárak foglalkoztatása tehát — mint említettem — örvendetes fejlődést mutat, a gépgyárak ma is rendszeresen foglalkoztatva vannak és így remélhető, hogy a gazdasági viszonyok javulásával az állami gépgyáraknak is sikerülniök fog nagy veszteségeiket lassan letörleszteni. Ezekben voltam bátor a kereskedelemügyi tárca és az alája tartozó üzemek költségvetését röviden ismertetni. Kérem a t. Házat, méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Éljenzés jobb felől és középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? ' Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Megvallom egészen őszintén, azért hallgattam örömmel Görgey István •igen t. barátomnak, az előadó úrnak felszólalását, mert én szeretem az optimistákat. Szeretem az optimistákat, de amikor egy országnak az életéről van szó és amikor egy országnak a jövendőjéről van szó, akkor felfogásom szerint úgy a kereskedelemügyi tárcának, mint egyéb tárcáknak költségvetésénél nem felfogásokból és nem véleményekből, hanem realitásokból kell kiindulni. Az én igen t képviselőtársam sok másokkal egyetemben optimista, hiszen beszéde elején hangsúlyozta, hogy mindenki mondja, hogy a gazdasági helyzet javul. Azok, akik t. képviselőtársamnak azt mondják, hogy a gazdasági helyzet javul, úgylátszik, annak az állás276. üléée 1934 május 14-én, hétfőn. pontnak alapján állanak, hogy addig kell mondani, hogy valami lesz, amíg az tényleg meglesz. Megvallom azonban egész őszintén, én ismerem a társadalom különféle rétegeit, de néhány kivétellel még nem láttam olyan embereket, akik azt mondanák nekem, hogy az ő gazdasági helyzetük javul. A gazdasági helyzet pedig az egyedek gazdasági helyzete roszszabbodik, akkor nem lehetséges, hogy az egész társadalom gazdasági helyzete javuljon. Miért, t. Képviselőház? Az én szerény felfogásom szerint Európa és az egész világ gazdasági helyzetére vonatkozólag ez a lényeges: nem javulhat a világ és nem javulhat ezzel kapcsolatosan Magyarország gazdasági helyzete azért, mert az egész világra rászakadt az autarchiák szerencsétlensége. Ameddig autarchia van, ameddig a világkereskedelemben a gazdasági liberalizmus helyébe az autarchiák léptek, addig tarthat mindenki olyan beszédeket, amilyen beszédeket éppen tartani akar, a gazdasági liberalizmus eltemetésével, a gazdasági liberalizmussal szemben folytatott harcokkal az emberi jólét is eltemettetett, mert a XIX. század jóléte, a XIX. század gazdagsága, a XIX. század haladása és nagyszerű vívmányai az individualizmus, az egyéni tehetség, az egyéni arravalóság, az egyéni képesség előtérbe tolásával vannak kapcsolatban. Mihelyt az egyén háttérbe tolatik, és a gazdasági liberalizmussal szemben a világpolitikában a vámhatárok lépnek és lépnek azok a határok, amelyek az egyén működését állandóan korlátozzák, a jólét megszűnik. Ameddig nem jön vissza a gazdasági liberalizmus világa, addig nem jön vissza a XIX. század jóléte. Ameddig az egyén, ameddig az államok korlátoztatnak tevékenységükben, amíg minden egyes ország határán lángpallossal ott áll az autarchia a finánc képében és a különféle törvények és rendeletek képében, addig mondhatnak bármit, Európában és az egész világon a gazdasági helyzet javulni nem fog. T. képviselőtársam abból indult ki, hogy nálunk már az autarchiával szemben egy gorlicei áttörés történt, — nem ezt a kifejezést használta t. képviselőtársam, de megengedi, hogy helyette használjam ezt a kifejezést — a római megállapodásokkal. Elsősorban nem tudom, melyek ezek a római megállapodások. A római megállapodásokból, amelyeket mindenütt az egész országban a legnagyobb dicséret, -d legnagyobb elismerés és elragadtatás hangján említenek, egyelőre csak annyit tudunk, hogy Magyarországnak Olaszországba való marhabevitelét kontingentálták 50.000 darabban és egyszersmind megállapították, hogy a marha beviteli vámja Olaszországba annyival emeltetett kilogrammonként, hogy csak a vámemelésben Olaszországgal szemben a magyar gazdák évenként 5 millió pengőt veszítenek. T. Képviselőház! Nem látom, miben csökkent most az autarchia. Az osztrák, olasz és magyar megállapodásokat nem ismerem. Ezeknek a megállapodásoknak egyelőre azt a részét, amely jó, nem látom, arról nem hallok, nem tudok semmit. Ami rossz ezekben a megállapodásokban, Magyarországgal szemben a marhavámok felemelése, azt már tudjuk. Mi történik akkor, ha Olaszország, miután a búzacsatát végigküzdötte, most egy marhacsatát akar végigküzdeni és ennélfogva saját hústermelését védelmezi meg velünk szemben, amikor az
