Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-276

Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 19 SU május 14-én, hétfőn. 361 osztrák szerződéssel kapcsolatban sem látom, hogy Magyarország bevitele Ausztria felé akármilyen módon könnyebbé tétetett volna, csak hallok valamit arról, hogy Ausztria majd egy millió métermázsa, Olaszország pedig 4 millió métermázsa búzát fog átvenni métermázsánként 15 pengőért. Sajnos, nem tudom, módunkban lesz-e Ausztriának és Olaszországnak ebben az esztendőben búzát kiszállítanunk. Remélem, sikerülni fog és remélem, hogy esni fog az eső, mert hiszen ez a fontos kérdés. (Ügy van! Ügy van!) Ha azonban Isten mentsen. nem esnék Magyarországon eső, abban az esetben ránk nézve a szerződésnek velünk ismertetett szakaszaiiból kifolyólag csak a rossz következnék be. Nem tudom, hogy az olasz szerződés egyes intézkedéseit a kormány miért fedi el előlünk egy Saisi lepellel, de egyet '.biztosan tudok: nincs még meg. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Most írják alá!) Elhiszem, t. miniszter úr, hogy most írják alá, mindenesetre az a szituáció, hogy amíg nem tudjuk, mi van benne, addig az ország gazdasági helyzetének javulására vonatkozóan csak hieroglifák'ból lehet következtetni, ne méltóztassék tehát az előadói székből azt hangoztatni, hogy az olasz szerződéssel kapcsolatban, a mi országunk gazdasági helyzete meg fog javulni. Ismét aláhúzom, sem az olasz szerződésben, sem az osztrák szerződésben nem látok semmi egyebet, mint belső vonatkozásokban valamilyen irányban talán az autarchia szörnyűséges bilincseinek megeresztéset, de nem ezeknek a bilincseknek letörését. Ismételten hangsúlyozom ennél a pontnál, hogy nekem beszélhet Magyarországon és az egész világon is minden konjunktúrakutató-intézet és minden konjunktúrakutató politikus a saját szájaízének megfelelően arról, hogy javul a gazdasági helyzet; addig, amíg ezek a gazdasági határok, gazdasági rendszabályok fenn fognak állani, Európában a gazdasági helyzet javulásáról beszélni nem lehet. Méltóztassanak megengedni, hogy most egy másik témáról beszéljek, amely felszólalásom egyik tárgya; az utak kérdéséről. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy az utak terén ezek és ezek történtek. Elismerem, hogy történtek az utak terén beruházások, javítottunk utakat, csak egyet nem birok megérteni, azt, hogy miként van az, hogy ha Magyarországon megépítünk egy utat, egy esztendő múlva az az út rossz lesz. Tisztelt miniszter úr, rögtön meg fogom mondani. Itt van Magyarországon az egyik fővonal, amely ugyan nem világ jelentőségű, a budapest—székesfehérvári, budapest—balatoni vonal. Az utóbbi időben autón mentem a budapest—székesfehérvári vonalon és azt tapasztaltam, hogy Székesfehérvár és Martonvásár között az utolsó 20 kilométer már olyan állapotban van, mintha azt az utat Nóé apánk idejében építették volná meg, nem pedig az utóbbi időben. (Fabinyi Tihamér kereskedelmügyi miniszter: Nem építették meg! Ez volt a baj! Ezt a részt nem építették meg.) Lehet, hogy csak ezt az útrészt nem építették meg. Nem tudom, hogy a másik részét megépítették-e, mert nem voltam arra az utóbbi időben, de éppen a mai nap olvastam valamelyik újságban, hogy a Siófoktól felfelé eső részben — nem tudom, melyik újságban olvastam, amely emiatt panaszkodik — a közlekedés életveszélyes. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Rosszul méltóztatik emlékezni! A Győr feletti bécsi útszakaszra vonatkozik, nem a balatoni útra!) Bocsánatot kérek, miniszter úr, én akkor más • újságot olvastam, mint a miniszter úr. Űgylátszik, ez is rossz, meg az is rossz. En határozottan a siófoki útról olvastam, még az van a lapban, hogy Siófok a Balaton gyöngye, nem valószínű tehát, hogy a panasz a Győr feletti bécsi útszakaszra vonatkoznék. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ezt a részt panaszolja.) Lehetséges, de akkor mindenesetre az a szituáció, hogy ez olyan útvonal, amelyen szintén a Balatonhoz lehet jutni. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Azért rossz, mert nem építették meg!) A múlt esztendőben, tavasszal, a fővárosnak a Svábhegy felé vezető útja éppen akkor volt elzárva, az út javítása miatt, amikor a publikum már kimegy a Svábhegyre. Most megint el van zárva. Ez nem tartozik a miniszter úrra, mert a főváros felelős érte, de miért akkor építik meg, amikor már kimennének az emberek a Svábhegyre? Hiszen erre alkalmas lett volna az ősz is. Miért nem akkor zárják el az utat? ősszel is meg lehetett volna építeni. Arról, hogy a jó vidéken milyenek az utak, amelyek nem vétettek bele eddig az úgynevezett állami úthálózatba, kár beszélni, mert ez tényleg tragédia és tényleg katasztrófa. Hogy Magyarországon nem minden út mentén lakó mezőgazda tüdővészes, az bizonyára csak azért van, mert a jó Isten szeret minketHa végigmegyünk egy olyan falun, amelyik nem közvetlenül a fővonal mellett fekszik, akkor sajnálattal kell látnunk, hogy azoknak az embereknek, akik azokban a házakban laknak, amelyek az utak mentén húzódnak el, örökkön örökké port kell nyelniök. Nem mondom, hogy ezért ez a rezsim felelős, amely ma uralmon van, csak azt mondom, hogy ez a szituáció. Az országutak jelentősége világviszonylatban ma már megint olyan magasra emelkedett, mint a rómaiak idejében volt, amikor még nemvolt vasút és repülőgép, mert ma az egész világon, amerre csak járunk, mindenütt országutakat építenek, nemcsak hadászati szempontból, hanem azért is, mert egy-egy. országnak idegenforgalmi szempontból legfőbb vonzóereje az az út, amelyen jár az az idegen publikum, amely odaviszi pénzét; hiszen a publikum, ha csak teheti, ma már nem vonaton akar utazni, hanem a népet közvetlenül látni, megismerni akarván, autón vagy autóbuszon teszi meg a maga kisebb vagy nagyobb útjait. Az utaknak ez a jelentősége parancsolólag követeli meg, hogy a hibákon valami úton módon segítsünk. T. képviselőtársam beszélt a vasútról, A miniszter úr tudja és t. képviselőtársaim is tudják, hogy ma Magyarországnak nem egyes vidékein, hanem majdnem azt mondhatnám, minden egyes vidékén nemcsak kis távolságokra, hanem nagy távolságra is a tengelyen való szállítás jött divatba. Az emberek ma már 30 kilométeren belül, sőt 30 kilométeren túl is összeállanak és együtt mennek el a heti vásárra, vagy együtt mennek be a járásbíróságra, a főszolgabíróságra, még pedig nem vasúton, hanem tengelyen. Ugyanígy van a szállítás is. Tessék megnézni, Budapest határában 80 kilométerről meg 100 kilométerről tengelyen szállítják ide az árukat. Valamelyik nap láttam Budapest határában egy leszerelt teherautót, elébe fogott négy lóval; amikor megkérdeztem honnan jönnek, azt felelték, hogy 110 kilométerről. Ekkora távolságról hozták be az árut négy lóval és a leszerelt teher-