Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. ülése 19SU május 9-én, szerdán. 349 tettek tönkre. Mezőhegyest, ahol a legalkalmasabb tenyeszanyagot tenyésztették ki és a legjobb maganméneseket is kirabolták, úgyhogy olyan helyzet volt itt a lótenyésztés szempontéból a megszállások után, hogy szinte azt hittük, hogy abból a helyzetből nem is tudunk kivergodni. Akkor szerencsére a lótenyésztési loosztaly elére egy olyan férfiú került, aki nagy szaktudásával, nagy szakértelmével és torhetetlen akaratával fogott hozzá az újraépítéshez és elértük ma már azt, hogyha számban nem is, de minőségben megközelítjük a regi állapotot. Mindamellett kevés ma is a tenyeszanyagunk. Nem tudjuk ellátni fedeztetés! állomásainkat. Es itt nagyon kérem az igen t. miniszter urat, akadályozzon meg minden olyan törekvést, már csírájában fojtsa el, hogy tenyészanyagunkat, amelyet pótolni nem tudunk, bár nagy pénzen külföldről is veszünk méneket, más célra átvegyék. Hiszen vettük ezelőtt két évvel a híres Santorpot, ha jól emlékszem, 320.000 pengőért. (Egy hang balfelől: Százhatvanezer ért!) Olyan jó vétel volt, hogy ma a kétszeresét (megadnák érte, olyan kitűnő volt.^Egy igazi tenyészállat megfizethetetlen. Tudják ezt az egész világon, tehát meglévő anyagunkat meg kell védenünk. Ismételve kérem az igen t. miniszter urat,

t akadályozza meg, hogy tenyészanyagunk más célra kivonassák a tenyésztésből. Megtörtént a múlt év júliusában már, hogy pólócélokra és azon a címen, hogy azt esetleg eladásra kiviszik, tíz kitűnő mént már kivontak a tenyésztésből. Ugyanilyen tendencia mutatkozott arra, hogy újból 40 tenyészállatunkat kivonják — vemhes kancákat, nagyon szép méneket, nagyrészben az állami ménesintézetek nevelését. Ezt azután sikerült megakadályozni és nem történt meg. Köszönetet mondok az igen t. miniszter úrnak, hogy ez nem történt meg, mert lehetetlen, hogy éppen a legjobb lovakat kivonjuk a tenyésztésből. Később azután jó irányba fordult ez a dolog, az illető kapott hét mustra-tenyészállatot. Örülök neki, de ismét hangsúlyozom, hogy a jó anyagot semmi pénzért, semmi áron kiengednünk nem szabad. Mint egy darab kenyérre, annyira szükség van tenyészállatokra. Ha tízszer annyi volna abból a jó tenyészanyagból, arra is szükség volna. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ügy van!) Nem is propaganda kivinni Amerikába. Bocsánatot kérek, 16 markos mént pólólónak kivinni és avval propagandát csinálni? Nem kell ahhoz lovasnak lenni, hogy valaki megértse, hogy ez lehetetlen. Vagy vemhes kancák ? Ha propagandát akarunk csinálni póló célra, tessék összevásárolni az erre való lovakat és kivinni. Bár úgy tudom, hogy a pólócélokra szánt lovakkal a szándékolt eredmény nem volt eddig megfelelő, de ha ezt teszi valaki, az ő dolga. Propagandát kell csinálni a magyar lónak, ezt azonban abban látnám, ha a külképviseletek tárgyaljanak az illető állam kormányával, amelynek szüksége van magyar lóra, katonalóra és vigyék keresztül, hogy ne lánckereskedelem útján vegyék meg a lovakat tőlünk, úgyhogy a tenyésztő csak negyedrészét kapja annak az árnak, amit rászánt az idegen kormány, viszont az mégsem kap jó lovat. Tegyék azt, amit sikerült próbaképpen hosszas kérésemre keresztülvinnem. Másodszor csináltam meg a^ lótenyésztési osztály vezetőjével, hogy a vármegyémben, melyben szerencsés vagyok a lótenyésztési bizottság elnöke lenni, azt mondotta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXII. a minisztérium, hogy hozzak össze egy lóvásárt, összehoztam egy lóvásárt Egyiptom kormányának. Az egyiptomi kormánynak kellett — ha jól emlékszem — 24—25 ló. Ott vette meg és kitűnő lovakat vett. Később nagy elismeréssel írták, hogy milyen nagyszerű lovakat kaptak. Ugyanakkor megkapta a tenyésztő a teljes árat, minden fillér levonás nélkül azt az árat, amelyet az egyiptomi kormány adott a lóért. És, hangsúlyozom, az egyiptomi kormány is kitűnő lovakat kapott. Nagyon fontos volna, hogy ezt általánossá lehessen tenni és hiszem is, hogy lehet, ha ezeket a fennálló nehézségeket áthidalják. Nagyon jó eszme, hogy a Tattersallban i» csináljanak mintaistálót. (Kállay Miklós földmíve« lésügyi miniszter: Meg fogom csinálni!) Nagyon hálásak leszünk a lótenyésztés érdekében, mert nagyon jó lesz, ha idegen vevők jönnek az országba, hogy tudják, hogy az ország melyik részében körülbelül milyen lovakat kapnák. A ló se egyforma, épp úgy, mint az aszszony, kinek ez tetszik, kinek az és bizony nagyon jó lenne, hogyha az idegenek irányítást kapnának arranézve, hogy hol, milyen lovat vehetnek. Azt hiszem, hogy a totalizatőr-alapfelhasználásának módosításával vagy más módon is meg lehetne ezt valósítani. (Kállay Miklós foldmívelésügyi miniszter: 25.000 pengőbe kerül.) Nagyon hálával veszem a t. miniszter úrtól, ha ezt meg fogja csinálni. A tenyésztők érdekében még azt is kérném a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter úrtól, hogy a tenyésztők kapják meg a ló igazi értékét, járjon közben a honvédelmi miniszter úrnál abban az irányban, hogy a hadsereg megfelelő pót-ló árat fizessen. A külföld is ehhez igazodik. A múlt esztendőben 3 éves csikóért 250 pengőt kapott a tenyésztő. Pedig ha jó lovat akar valaki nevelni, azt a csikót egy évig kell tömnie zabbal, s ez a csikó tehát egjr év alatt megeszi azt, amit a termelő kap érteÜgy látszik ebben az évben valami javulás állott be ezen a téren, de a csikóknál még nem, mert a csikóknál csak 250 pengőt adnak, 50 pengőt levonnak költségekre. Lehetetlen állapot, hogy a pót-ló árat 600 pengőnek számítják, a 3 éves csikóért pedig fizetnek 250 pengőt és 50 pengőt vásárlási költségre, a másik 300 pengőt pedig a csikótelepnek adják, azért, mert másfél évig tartja meg a csikót. (Mojzes János: A meklenburgi herceg többe kerül, mint száz csikó!) Erről már beszéltem, t. képviselőtársam akkor nem volt jelen. T. Ház! 250 pengőt adnak a tüzér hátaslóért. Ez nagy haladás. Mégegyszer kérem a t. foldmívelésügyi miniszter urat, hogy tartsa meg azt a szeretetet a ló iránt, amely beszédében megnyilvánult és vigye keresztül, hogy az ősi lótenyésztési kedv megmaradjon. Mivel a foldmívelésügyi tárca jelentőségéhez, fontosságához mérten dotálva nincs, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Téglássy Béla! Téglássy Béla: T. Képviselőház! A Budapesten 1933 december hó 16—17-én megtartott községek II. kongresszusán abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a »Magyar Falu Egészségügye« címén előadást tarthattam, ezen előadásommal kapcsolatban szóvátettem országos vonatkozásban a magyar gazdatársadalom szomorú egészségügyi helyzetét. Ezen a kongresszuson szóvátettem a tíz holdon aluli gazdáknak és a mezőgazdasági mun49