Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-269

Az országgyűlés képviselőházának dig 513.000 pengő. Ebből méltóztatnak megállapíthatni, milyen nagy fontossággal bír az, hogy feltétlenül figyelembe vegyék az ipart és a kereskedelmet azoknál a gazdasági szerződéseknél, amelyeket most a külföld felé meg fogunk kötni, nehogy itt olyan visszafejlődés következzék be, amely nem fog haszonnal járni magára az agrártársadalomra nézve sem, de feltétlenül kárral fog járni Budapestre és a többi városokra, vagy községekre, amelyek iparral és kereskedelemmel is foglalkoznak Nekünk tehát feltétlenül meg kell majd véde nünk a magunk iparát és kereskedelmét, amikor megkötjük ezeket a szerződéseket, bár bizonyos áldozatok hozására természetesen kész az ipar és a kereskedelem is. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem kell félteni!) Vigyázni kell erre különösen azért is, mert — mint látjuk — a beruházások — sajnos — visszaestek. Körülbelül 26 7 millió pengő az a beruházás, amelyet az állam az igazgatásba és az üzemekben ebben az esztendőben eszközölni akar. A fővárosnál körülbelül ezzel egyenlő arányban estek a beruházási költségek, az ipart tehát nem lehet ebből a forrásból erősebben táplálni. Már pedig ha igaz is az, hogy a magángazdaság valamennyire megmozdult és inkább van vállalkozási kedv is, ez mégseni olyan nagyarányú, hogy pótolni lehessen vele azt a kiesést, amely ebben a költségvetésben is, de a főváros költségvetésében is jelentkezik. Nekünk tehát feltétlenül arra kell törekednünk, hogy — amenynyire lehet — emeljük az ipart és a kereskedelmet is. Ezért vagyok bátor most különösen egy kérdéssel foglalkozni, a benzinadó kérdésével, amelytől várni lehet, hogy bizonyos emelkedés történik az ipar és kereskedelem javára, de az állam sem veszít vele. Mint bátor leszek kimutatni, a benzindaóra vonatkozólag azt kívánja az érdekeltség, hogy tessék ezt behozni és mázsánkint 9 pengőben állapítani meg, ami literenkint 7 fillért jelentene. A benzinhez 7 fillért számítson hozzá a kincstár és ekkor ezzel a közúti adó kérdése is el van intézve, közúti adót nem kell fizetni. (Élénk helyeslés.) Eddig az volt a helyzet, hogy fizetni kellett különféle adókat: kincstári részesedést, luxusadót, forgalmiadót, a pneumatikok után is adót, fázisadót, tehát horribilis adókat kellett fizetni, de ezek mellett még fizetni ezt a nagy közúti adót is. Nagyon sokan azért állították le kocsijukat, mert nem használták a kocsit egész éven át. legfeljebb három-négy hónapig. Nagyon sokan voltak például, akik télen leállították a maguk kocsiját, de kénytelenek voltak egrész évi adójukat megfizetni. Igaz, hogy később a kormány változtatott ezen a helyzeten és havonként kell most már ezt a közúti adót fizetni, azonban még így is sokaknak nem fizeti ki magát az, hogy üzemben tartsák a maguk autóját és így egyszerűen leállították azt. Ezen kellene most változtatni úgy, hogy a benzinadó jöjjön és., akkor a közúti adót el lehet engedni. Ebben az esetben az is megtalálja a maga számadását, aki kocsiját egy héten csak egy-két vagy három napig használja,^ viszont a kincstár is megtalálja a maga számítását. Hogy milyen rombolást okozott az, hogy ezt az útadót kivetette a kincstár, mutatja az, hogy a forgalomban lévő autók száma az 1932. évi 28.590-ről 1933-ban 22.000-re szállott le, tehát közel 6000-rel csökkent. Magyarországon tehát 6000-rel kevesebb autó futott, mint amennyinek kellett volna futnia és amennyi biztosan futott volna akkor, ha benzinadó lett volna, 269. ülése 193 U május 1-én, kedden. 27 sőt bizonyos, hogy még több is. Szükséges ennek behozatala, mert azt látjuk, hogy a közúti adó sem folyik be. Csomó kocsit kellett leállítani azért, mert nem fizették be pontosan az adót. Az elmúlt esztendőben leállítottak ezen a címen 6500 kocsit és körülbelül 500 kocsit azért nem tudtak leállítani, mert nem találták meg. ' Óriási kocsiszámról van tehát itt szó, amit azért kell itt reklamálnunk, mert ha nem vetettek volna ki útadót, akkor egészen biztos, hogy ezek a kocsik tovább futnak, így pedig az történt, hogy csomó kocsi nem futhatott, hanem! elfutott az adó elől. Kérném tehát, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni és azt megoldani, mert ha ez megoldást fog találni, akkor ettől azt reméli az ipar, hogy elsősorban a kocsik száma fog szaporodni, másodsorban pedig a most üzemen kívül helyezett kocsikat fogják ismét üzembe helyezni, ami 30.000 munkanélküli elhelyezését jelenti. 20.000 soff Őrről van szó és amint a járműgyártó ipartestület kimutatta, három évvel ezelőtt 375 önálló iparos foglalkozott ezzel a szakmával, akik foglalkoztattak körülbelül 5000 segédet és körülbelül 1000 tanoncot, a soffőrök száma pedig körülbelül 2O.000-et tett ki. Ezek ma mind munka nélkül vannak. A mull esztendőben az iparosok száma már lecsökkent 270-re, az alkalmazott segédek száma 300-ra, a tanoncok száima is 300-ra. Ez borzasztó visszaesést jelent. Éppen ezért, tekintettel arra, hogy miniszterelnök úr is kijelentette, feltétlenül mellette van, hogy az utakat is megcsinálják, hogy a külföldi autók zavartalanul jöhessenek ide, azt hiszem, erre' is gondolnunk kell, mert ha a benzinadót behozzuk, akkor a külföld is itt fog nekünk adózni, meg fogja külön fizetni azt, amit itt fogyaszt és ezzel együtt az adót is megfizetni. Ezért tartanám helyesnek és ezért kérem a kormányzatot, méltóztassék a benzinadó kérdésével foglalkozni s azt mihamarabb megvalósítani, mert nemcsak az iparnak és kereskedeleimnek fog vele használni, hanem használni fog magának az államnak is, mert akkor egy csomó embert is nélkülözhet, aki most ennek beszedésével van elfoglalva, s akkor a kincstári részesedéssel együtt be lehet szedni majd ezt a benzinadót is. Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy most még pár kérdéssel foglalkozzam, s ezek között elsősorban talán a tisztviselőkérdéssel. A nyugdíjtörvény abba a helyzetbe hozta a kormányt, hogy most egy csomó tisztviselőt elküldhet, aki nem megfelelő, aki nem tudja talán a maga feladatát úgy teljesíteni, mint ahogy az állam joggal elvárhatja. Igaz, bizonyos nyugdíjteheremelést jelent s fel fogja duzzasztani azt a terhet, amelyet az államnak vállalnia kell, így azt a.terhet is, amelyet az az egyes adófizető polgárok vállaira rak. Mégis azt kérném a kormánytól, hogy amikor módja van rá, emelje a tisztviselőknek a fizetését, mert szükség van az emelésre különösen ipari és kereskedelmi szempontból, miután ezek a nagy kiesések ártanak az iparnak és kereskedelemnek is és állítsa vissza a nyugdíjakat és lakbéreket is. A postánál most is van 7,300.000 pengő felesleg. Itt könnyebben lehetne segíteni ezen és talán már most is. A tisztviselői kérdéssel kapcsolatosan bátor vagyok a bírósági végrehajtók helyzetére is rámutatni és végtelenül örülök, hogy az igazságügyminiszter úr van éppen jelen. Az igazságügyminiszter úr igen nagy megértést 4*