Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 2 úgy az állattenyésztés terén, mint egyéb vonatkozásaiban. Midőn még egyszer kérem a miniszter urat, hogy ami a Tiszántúlra vonatkozik, azt lehetőleg a memorandum szellemében és egész terjedelmében valósítsa meg, a címet a miniszter úr iránt való teljes bizalomból elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Flandorffer Ignác! Flandorffer Ignác: T. Képviselőház! Az idő rövidsége okából méltóztassék megengedni, hogy két témával foglalkozzam. Az első téma, amelyről beszélni szeretnék, az okleveles gazdák, illetőleg a gazdatisztek ügye. Méltóztatik tudni, hogy amióta Darányi Ignác, a nagy földmívelésügyi miniszter annakidején megalkotta az 1900:XXVII. tc-et, a gazdatisztek ügyében abszolúte semmi sem történt. Az 1900. évi törvény csak a kötött forgalmú birtokokra írja elő okleveles gazdatisztek tartását, mivel pedig a kötött forgalmú birtokok szántó földterülete az ezer holdon felüli birtokoknak csak 44%-a, az ezek 56%-át kitevő szabadforgalmú birtokokon bárkit lehet gazdatisztnek alkalmazni. A magyar mezőgazdaság érdekében ezt a törvényt meg kellene változtatni. Nem mondom, hogy minden ezer holdon felüli birtokon okleveles gazdatisztet kellene alkalmazni, mert ha egy okleveles gazda-tulajdonos kezeli azt a birto

J kot, akkor nem kell ilyen gazdatisztet tartania, egyébként azonban olyan törvényt kellene hozni, amely legalábbis az ezer holdon felüli birtokokat arra kötelezze, hogy okleveles gazdatisztet tartsanak. Mert ha a^ gazdasági statisztikát nézzük, akkor, — a népszámlálás adatait véve alapul — a gazdasági tisztviselők közül csak 35-7% az okleveles gazdasági tisztviselő van alkalmazva, pedig hazánkban az ezer holdon felüli földbirtok ösz-" szesen 3,778.000 katasztrális holdat tesz ki, amely területen 4991 gazdasági tisztviselő működik. Ezek közül csak 1782-nek van diplomája. Látjuk .tehát ebből, hogy gazdatiszt elegendő számban van alkalmazva, az okleveles gazda azonban nagyon kevés. Tanulatlan botosispánok kezelnek igen nagy birtokokat. Ki kellene tehát mondania a törvénynek, hogy minden ezer katasztrális holdon felüli birtok, amelynek birtokosa vagy kezelője még nem okleveles gazdatiszt, okleveles gazdatisztet legyen köteles tartani. Egyébként, hogy külföldön mennyivel több gazdasági szakértőt alkalmaznak, azt mutatja Kenéz Béla t. képviselőtársam megállapítása, aki kimutatta, hogy amíg Magyarországon 993 hektárra jut egy szakember, addig Németországban 207 hektáronkint van egy-egy okleveles gazda. Természetesen ennyi okleveles gazda alkalmazása nálunk nem vihető keresztül ilyen mértékben, de azt hiszem, ha ezer holdon felül köteleznénk a birtokosokat gazdatisztek tartására, ez nem lenne sérelmes és akkor rengeteg okleveles gazda kapna így kenyeret. A földbirtokosok szempontjából sem volna ez hátrányos, mert hiszen a mai világban azért a pénzért, amelyért botos isnánt lehet kapni, feltétlenül lehetne kapni okleveles gazdatiszteket is. Ezeknek a gazdatiszteknek még két követelésük van, és nedig a nyugdíjbiztosításuknak valahogyan való megoldása és a gazdatiszti kamara felállítása. Én azt hiszem, hogy az előbbi követelésnek, tudniillik a gazdatisztek 75. ülése 1981t május 9-én, szerdám* 327 nyugdíjbiztosításának a megoldása sem volna a gazdákra olyan nagyon sérelmes, ^mert utóvégre fel lehetne állítani egy nyugdíjintézetet, amelybe minden gazdatiszt köteles volna belépni és így ők fizetnék be a nyugdíjalapra fizetésüknek bizonyos százalékát. A kérdés megoldása tehát valami nagyobb akadályba nem ütköznék. Másik kívánságukat pedig, hogy a gazdatiszti kamarát állítsák fel, szintén meg lehetne oldani az Országos Gazdasági Kamara keretében, amennyiben azt ennek szakosztályaképpen vagy külön is fel lehetne állítani anélkül, hogy ez bármely oldalon sérelmes lenne. Ennyit akartam erről a tárgyról elmondani. Volna még nagyon sok mondanivalóm, tekintettel azonban a rendelkezésemre álló idő rövidségére, csak egy-két dolgot szeretnék még megemlíteni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) » Pesthy Pál igen t. képviselőtársam nagyon jól mondotta itt beszédében, hogy ami az Alföldnek a búza, az a Dunántúlnak az állattenyésztés. Ez tényleg így van. Nálunk az állattenyésztés roppant jól virágzik, már régi idők óta, már az 1880-as, 90-es évek óta simmentáli marha tenyésztésével foglalkoznak a nagygazdák és a kisgazdák is egyaránt, állandóan szereztek be jó bikákat már annakidején is, úgyhogy nálunk az állatállomány tényleg elsőrangú. Nemcsak tenyészanyagot produkálnak tehát nálunk, hanem hizlalással is nagymértékben foglalkoznak a mi gazdáink és azt lehet mondani, hogy igazán elsőosztályú hízó marhákat is állítanak elő. Reánk, dunántúliakra nézve különösen fontos az, hogy az állatok ára, de különösképpen a hízómarha ára megfelelő színvonalra emelkedjék. Ezért várunk mi nagyon sokat ettől a bizonyos olasz-magyar-osztrák szerződéstől, főleg pedig azt, hogy az különösen az állatárak emelése és a megfelelő kontingens emelése tekintetében előnyösen fog végződni. A földmívelésügyi miniszter úr megnyugtatott tegnap a közbeszólásával, hogy ez a bizonyos vámfelemelés, amelyet most Olaszország csinált, már egy félévvel azelőtt el lett határozva, mielőtt ezek a tárgyalások megindultak, de mindennek ellenére roppant szomorú ránknézve és nagyon rontotta az olaszokkal való megegyezés! hatását az, hogy éppen most emelték [fel a vámokat ilyen nagy százalékkal. A kisgazdákra vonatkozólag azt a szisztémát, ahogyan a marhakontingens kiosztatik, kissé 'aggályoisinak tariom. Egészen a múlt esztendőig a kisgazdák maguk kaptak kiviteli engedélyeket és ennek birtokában óriási előnyben voltak, mert akinek megvolt a kiviteli engedélye, az feltétlenül magasabb áron tudta eladni a marháját. A kereskedők konkurráltak egymással és igyekeztek azt a jó marhát minél jobb áron megvenni. Most, amióta a Hangya kezébe ment át ez a közvetítés, — mert csak annak nevezhetem — azóta monopólium alakul ki, nincsen konkurreneia és bár a Hangya csak bizományba fogadja el a marhákat, de a valóságban úgy áll a dolog, hogy amióta ez a rendszer megvan, meglehetősen nagy fennakadások történnek a marhaexport tekintetében. Esetleg — bár én nem akarok senkit sem vádolni — mégis a protekcionizmusnak egy bizonyos foka érvényesül talán némelykor, mert azt látom, hogy az én kerületemben is, amelynek úgyszólván minden községében van hízómarha, nagyon sokszor 46*