Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

304 Az országgyűlés képviselőházának társam, így többek között Hoffer László t. képviselőtársam is foglalkozott a telepítés kérdésével. Mielőtt azonban tényleg hozzákezdenénk azoknak a telepítéséhez, akiknek birtokuk még nincs, tehát ahhoz a munkához, amelyről — mint Hoffer László képviselőtársam mondotta — már az úgynevezett vezérkari térképek és tervek elkészültek, legelőször is szükség van arra, hogy azt a kisbirtokos osztályunkat, amely még megvan, tényleg fenn is tudjuk tartani Nem akarok ezúttal hosszasabban foglalkozni a földteherrendezés kérdésével, mert ezzel a kérdéssel már többen foglalkoztak ebben a Házban. Elismerem, hogy a mostani kormány ezen a téren jelentős lépéseket tett a feladat megoldása felé. De más intézkedésre is szükség van, hogy azokat a kisbirtokosain"kat, akik ma még birtokban vannak, a birtokban tényleg meg is tudjuk tartani. Mindenekelőtt szükség van arra, hogy azok, akik a földreformeljárás során jutottak földhöz vagy házhelyhez, — szó van körülbelül 410.000 földhözjuttatottról, akik átlag körülbelül másfél katasztrális hold földet kaptak összesen 692.000 kat. hold területtel, azonkívül körülbelül 260.000 egyénről, akik házhelyhez jutottak — valóban meg is tudják tartani kis házhelyeiket, házaikat, illetőleg kis földbirtokaikat. Mindenki emlékezhetik arra, hogy annak idején a reformföldek és vagyonváltságföldek váltságárát a kataszteri tisztajövedelem hatvanszorosában állapították meg. Ez igen sok helyütt, ahol a kataszteri tiszta jövedelem magas, mint például az én vidékemen, Bácskában vagy Baranya megyében, katasztrális holdanként 1200—1500 pengős váltságárat jelent. Nem szükséges bővebben kitérnem arra, hogy ez az ár ma már anachronizmus, mert ma jó, ha a földek forgalmi értéke eléri a kataszteri tisztajövedelem huszonötszörösét. Az illetékkiszabás, továbbá a vagyonadó szempontjából úgyis ezt a kulcsot tartja a kincstár szem előtt, tehát semmi indoka sincs annak, hogy a jelenlegi viszonyok között is, amikor a földárak tényleg már a kataszteri tisztajövedelem huszonötszöröse alá is süllyedtek, fenntartsuk ezt a lehetetlenül magas váltságárat, a kataszteri tiszta jövedelemnek hatvanszorosát, amikor ma már minden ember körülbelül az árnak egyharmadáért tud szabad kézből földet venni. T. Ház! Erre azt a választ kaphatnám, hogy a váltságár törlesztésére ezek a földhözjuttatottak ima nem kötelesek fizetni. De én emlékezem arra, hogy akkor, amikor két év előtt átmeneti intézkedés történt ezen kérdés megoldására, hogy tudniillik a földhözjuttatottak csupán használati díjat tartoznak fizetni, de tőketörlesztést nem, akkor is úgy történt a használati díj megállapítása, hogy a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után egy pengő húsz fillért tartoznak fizetni a földhözjuttatottak. Ez is felmegy ma legtöbb esetben 24—28—30 pengőre. Ha ehhez hozzászámítjuk még az egyéb közterheket, amelyek az ilyen kisbirtokoknál katasztrális holdankint rendszerint 18—20 pengőig emelkednek, láthatjuk, hogy ezek a földhöz juttatott ak a mai viszonyok között nem képesek 40—50 pengőt megfizetni évente egy-egy katasztrális hold föld után a jelenlegi terményárak mellett, amikor a búzának és egyéb terményeknek ára a használati díj megállapítása óta a felére vagy még az alá csökkent. T. Képviselőház! Egy további intézkedés, amelyre feltétlenül sürgős szükség van, az, 275. ülése 193/f május 9-én, szerdán. hogy azok, akiket birtokaikból kimozdítottak a legutolsó években, amióta ez a gazdasági válság tart, birtokaikba ismét visszahelyezhetők legyenek. Mielőtt hozzá akarunk kezdeni egy telepítési politikához, ahhoz, hogy földhöz juttassunk olyan egyéneket, akik azelőtt földbirtokkal soha nem rendelkeztek, talán nem is értenek úgy a mezőgazdasági munkálatokhoz, mint azok, akik már generációkon keresztül ezzel foglalkoztak, legelőször is arra van szükség, hogy azokat az egyéneket, akiket a legutóbbi években — különösen a pénzintézetek — kimozdítottak birtokaikból, birtokaikba haladéktalanul visszahelyezzék. Tudjuk azt, hogy a földteherrendezést már 1931 tavaszán megígérték. Ezek a szerencsétlen emberek nem tehetnek arról, hogy annak ellenére, hogy itt megalkottuk a Fob.-ot, az ötös bizottságot, azonkívül a kormány időközben kiadott egy csomó rendeletet, nem tudtuk megakadályozni, hogy őket birtokaikból a mai lehetetlen gazdasági viszonyok mellett ki ne mozdíthassák. Ha a kormány gondoskodik legelőször is arról, hogy azok, akik ma birtokukban vannak, meg tudják tartani birtokukat, illetve, hogy azok, akiket a legutóbbi években kimozdítottak birtokukból, oda visszahelyeztessenek, — mert hiszen ez jóformán minden költség nélkül megoldható — csakis akkor lehet sor szerint is szó arról, hogy hozzákezdhetünk egy gyökeres földbirtokpolitikához, illetve telepítési politikához. i|*|<j Gyakran elhangzott már itt a Házban az a megállapítás, hogy a legutóbbi éveknek, illetőleg a háborúutáni időknek a gazdasági politikája tulajdonképpen azért volt elhibázott, mert a háború után a kormány itt egy mesterséges gyáripart létesített, illetve áttért egy gyáriparpártoló politikára. Meg kell állapítanunk azonban, hogy gyáriparra igenis szükség van, tehát intenció, hogy ipari szükségletünket ki tudjuk elégíteni az ország határain belül előállított produktumokból, föltétlenül helyes volt. Ellenben az volt a hiba ebben a gazdasági politikában, hogy mielőtt ezt a sokat támadott gyáriparosítási politikát bevezette volna a kormányzat, nem gondoskodott itt a fogyasztók számának szaporításáról, nem gondoskodott egy gyökeres földbirtokpolitikáról, mert csakis abban az esetben tudtunk volna mi gyáripart eredményesen létesíteni, ha legelőször is a fogyasztók számát szaporították volna. (Egy hang balfelől: Ez igaz!) Mi ma a helyzet? Matolcsy Mátyás, ha jól emlékszem, a múlt évben kiadott egy könyvet, amelynek címe: »A mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon«. Ebben a műben, amely a Magyar Gazdaságkutató Intézet kiadásában jelent meg, tehát már a kiadó intézet miatt is föltétlenül autentikusak az adatai, nagyon szomorú megállapítások vannak. Nevezetesen megállapítja Matolcsy Mátyás, hogy Magyarország agrárlakosságából, amely 4,863.000 lelket tesz ki, a gazdasági cselédek száma — és pedig a keresők száma — 255.000 főt tesz ki, az eltartottak száma 380.000 lélek, tehát a gazdasági cselédek száma, és pedig a keresőké és az eltartottaké együtt 635.000 főre tehető. Ezeknek a gazdasági cselédeknek — ennek a 635.000 embernek — a vásárlóképességét nem teszi többre 20—25 millió pengőnél. Egy másik nagy rétege a mezőgazdasággal foglalkozó népességnek a mezőgazdasági napszámosok. A mezőgazdasági napszámosok száma 1,474.000 kereső, 1,513.000 eltartott, ez