Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

Az országgyűlés képviselőházának 2 75. ülése 1931 május 9-én, szerdán. 305 együttvéve 2,987.000 ember. Ezeknek vásárlóképességét nem teszi többre 80—90 millió pen gőnél. 1930-ban, tehát a jelenleginél jóval magasabb terményárak és munkabérek alapján. Ha ezeket az adatokat tartjuk szem előtt, hogy ebben az országban a 4,863.000 lélekből, akik ma földmíveléssel foglalkoznak, 3,622.000 léleknek, vagyis a földnélküli gazdasági cselédeknek, azonkívül a napszámosoknak vásárlóképessége 1930-ban nem tett ki többet évi 100—110 millió pengőnél, akkor azt kérdezem: hol vannak tulajdonképpen ebben az országban fogyasztók? Mire lehet itt alapítani egy gyáripart, amely évente termel körülbelül IV2— 2 milliárd értéket? Mire lehet itt alapítani egy 750 millió pengős állami költségvetést, 404 millió pengős közüzemi költségvetést, 336 millió autonóm költségvetést, azonkívül — egyéb terhekkel együtt — mire lehet itt bazirozni egy 1740 millió pengős megterhelést? Ahol annyira nem gondoskodunk fogyasztókról, a fogyasztók számának, az önálló exisztenciák számának szaporításáról, ott abban az országban természetesen hiba volt a gazdaságpolitikai intézkedések sorrendjében, mert mielőtt áttértünk volna a gyáriparosítási politikára, legelőször is a földbirtokpolitikai feladatokat kellett volna megoldanunk. (Ügy van! half elől.) Mert hiszen a természetben ugrás nincs, s minden ugrás megbosszulja magát. Ennek a mulasztásnak természetesen az lett a következménye, hogy most itt van egy gyáripar fogyasztók nélkül, mert azokat a terheket, amelyek egy ilyen gyáriparosítással jártak, a meglevő csekélyszámú fogyasztóra hárították; ennek pedig nem lehetett más eredménye, mint hogy ezek a fogyasztók is tönkrementek,. vásárlóképtelenekké váltak. Tehát ma itt áll az állam adófizetők nélkül, a gyáripar meg fogyasztók nélkül. Ennek következménye az a nagymértékű gazdasági pangás, amely miatt államháztartásunk is kritikus helyzetbe jutott. Az idő rövidsége miatt nem tudok részletesebben kitérni arra, hogy ennek az éremnek mi van a másik oldalán. Magyarország 16,100.000 kat. holdat kitevő földjéből a statisztika még mindig 598 egyénnek a kezén van 4 millió kat. holdat meghaladó terület, illetőleg, ha azt nézzük, hogy mennyi az 50 holdon aluli kisbirtokok területe és mennyi az 1000 holdon felüli nagybirtokok területe, akkor rájövünk arra, hogy az a szomorú eredmény, amely a fogyasztóképesség csökkenésében bekövetkezett, feltétlenül az egészségtelen birtokmegoszlásnak a következménye. Ma az a helyzet Magyarországon, hogy ha csak azokat a birtokokat nézzük, amelyek meghaladják az ezer kat. holdat, 1233 birtokos kezén van csaknem ötmillió kat. hold terület, tehát az ország területének egyharmad része. Nem lehet itt addig szó a termelés átszervezéséről, sem ameddig ezt a birtokrendszerünket át nem alakítjuk. A t. előadó úr tegnapi beszédében rámutatott arra, hogy külkereskedelmi mérlegünk legjelentősebb tétele ma jóformán az állatkivitel. Ha azt nézzük, hogy az állatkivitelt f melyik birtokkategória szolgáltatja, akkor rájövünk arra, hogy Magyarországon az állatállomány túlnyomó része a kisbirtokról kerül ki, nevezetesen a szarvasmarhaállományok 76%-a, a sertésállománynak 85%, a lóállománynak 85%)-a,_a baromfiállománynak, amely a kivitelnek egyik legjelentősebb tétele, 92%-a kerül ki a kisbirtokról. Ha nézzük az értékeket, hogy mit termel a kisbirtok és mit termel a nagybirtok, akkor azt tapasztaljuk, hogy a mezőgazdasági termelés értékének 72%-át adja a kisbirtok és mindössze csak 28%-át a nagybirtok. Ez is a Magyar Gazdaságkutató Intézetnek a megállapítása. Rámutathatnék még egyéb adatokra is, amelyek azt világítják meg, hogy a mai viszonyok között a kisbirtokrendszer feltétlenül eredményesebb gazdasági szempontból, mint a nagybirtokrendszer, mert azokat a terményeket, amelyeket nehezen vagy csak alig tudunk külföldön értékesíteni, így például a búzát és egyéb olyan terményeket, amelyeket az extensiv gazdálkodás mellett termelnek, nagy részben a nagybirtok szolgáltatja. T. Ház! Az idő rövidsége miatt még csupán azokra a pénzügyi, illetőleg gazdaságpolitikai intézkedésekre kívánok röviden rámutatni, amelyek előidézték azt, hogy a mezőgazdaságban ma tényleg nagymérvű defláció van. Hiába hirdeti a pénzügyminiszter úr, hogy ez nem áll fenn, hogy ő a pengőt stabilizálta, a pengő értókét fenntartotta, illetőleg, hogy az értéke mezőgazdasági viszonylatban változatlan. Ez az állítás nem áll meg, mert mezőgazdasági viszonylatban igenis, nagymérvű deflációt tapasztalunk. Ha a pénzügyminiszter úr azt állítja, hogy fenntartotta a pengő vásárlóerejét, mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy az öt év előtti állapotokhoz képest ma bármilyen mezőgazdasági produktum értékét nézzük, akár a föld árát, akár a mezőgazdasági termények árát, akár a jószág árát, a pengő vásárlóereje körülbelül háromnégyszeresére emelkedett az öt-hat év előtti értékekkel szemben. Nem áll meg tehát az, hogy mezőgazdasági viszonylatban a pengő értéke stabil. A pengő vásárlóereje az öt-hat év előtti állapothoz képest három-négyszeresére emelkedett. Mi idézte ezt elő? Az a pénzügyi politika, amely a pénzt a mezőgazdaságból teljesen kiszivattyúzta. A nagymérvű pénzhiány az árak letörésére vezetett. Hogy csak főbb állomásaira mutassak rá ennek a káros politikának, itt van elsősorban a szerencsétlen vámtarifa. Ennek kettős lett a következménye. Egyrészt nem tudtuk kiszállítani mezőgazdasági terménj^einket azokba az országokba, ahol a legjobban tudtuk volna értékesíteni, tehát a szomszédos ipari államokba, hanem Rotterdamban voltunk kénytelenek eladni, ahová Kanada és Argentina sokkal olcsóbb fuvardíj mellett szállítja a búzát, mint Magyarország. A másik következménye pedig az úgynevezett agrárolló volt. Az agrárolló kérdésével sem kívánok bővebben foglalkozni. A második állomás az adóterhek. A negyedére lecsökkent terményárak mellett a mezőgazdaság adóterhei pénzösszegben is legalább másfélszeresére emelkedtek az öt-hat év előtti adóknak. A harmadik állomása volt ennek a szerencsétlen pénzügyi politikának a

> kamatpolitika. Tudjuk, hogy a mezőgazdaság jövedelmezősége nemcsak most nem áll arányban a már leredukált kamatokkal, hanem különösen nem állt arányban... Elnök: Képviselő úr, most már méltóztassék befejezni Mo jzes János : ... egy-két évvel ezelőtt, amikor 14—16%-os kamatot is kellett fizetni. Azonkívül pedig a kormány gazdasági politikája olyan volt, hogy a mellett a mezőgazdaság nem tudta terményeit megfelelő áron értékesíteni. Ennek egyik állomása volt a devizapolitika, amely abban nyilvánult meg, hogy a