Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-275

302 Az országgyűlés képviselőházának talán a legnagyobb vita tárgya, és ez a tejkérdés. Amint méltóztatnak tudni, a tejkérdés megoldása céljából még Purgly földmívelésügyi miniszter úr rezsimje alatt olyan elgondolás jött létre, amelynek alapja az volt, hogy a Budapestre irányított, illetőleg a Budapesten elfogyasztott, úgynevezett fogyasztási tej terhére emeljék az ipari tej árát és ezzel ki; egyenlítsék a Budapesten fogyasztásra kerülő és a vidéken maradó úgynevezett ipari tej ára közötti különbséget. Ezen elgondolás alapján jött létre az a rendelet, amelyet azután a jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr bizonyos tekintetben megváltoztatott. Nagyon örülök annak, hogy báró Inkey mélyen t. képviselőtársam, aki a Pesti Napló vasárnapi számában éppen ebben a tárgyban nagyon érdekes cikket írt, jelen van. Inkey báró igen t. képviselőtársam ebben a cikkben a szabadforgalmat jelöli meg, mint azt az utat, amely úton az ő elgondolása szerint a tejkérdést meg lehetne oldani és nyugvópontra lehetne hozni. Rámutat ebben a cikkben arra, hogy tulajdonképpen a tej rendeletnek nem teljes egészében való végrehajtása okozta azt, hogy ma egyik érdekeltség sincs ezzel a tejrendelettel megelégedve; rámutat az aszfalttehenészetek kérdésére, a milimári-kérdésre és azt a konklúziót vonja le, hogy csak a szabadforgalomra való áttéréssel lehetne ezt a kérdést nyugvópontra hozni. Elismerem, hogy a tejrendeletnek nem teljes egészében való végrehajtása mindenesetre megnehezítette a kérdés megoldását. Vizsgálat tárgyává kellene azonban tenni, hogy akkor, amikor véleményem szerint Budapesten elég magas a fogyasztási tej ára, ugyanakkor meg van-e a lehetőség politikai szempontból arra, hogy a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr a tejrendeletnek az aszfalttehenészetekre és a milimári-tehenészetekre vonatkozó rendelkezéseit teljes egészében végrehajtsa. Magam részéről teljes őszinteséggel elismerem, hogy politikai szemüvegen át nézve ezt a kérdést, a mi; niszter urat úgyszólván lehetetlen feladat elé állítottuk volna, ha követeltük volna, hogy az egész vonalon ezt a rendeletet így hajtsa végre. Legyen szabad azonban rámutatnom a szabadforgalomra való átmenet hátrányaira. Azt méltóztatik mondani, hogy a szabadforgalom mellett a tej ára nem fog esni. Engedelmet kérek, a tej ára a szabadforgalom mellett feltétlenül esni fog és itt van óriási tévedés, vagy — bocsánatot kérek —; felfogásbeli különbség közöttünk, hogy a mélyen t. képviselő úr és azok, akik a szabadforgalom mellett vannak, azt állítják, hogy ez a termelőközönségre nézve előnnyel fog járni. Ennek éppen az ellenkezőjét vagyok bátor állítani. Az úgynevezett ipari tehenészetek, amelyek az első rohamot itt ki fogják bírni, mert hiszen természetes, hogy ez a tejár-esés be fog következni, tőkeerősek lévén, nagyon jól fognak járni ennél a megoldásnál, mert amikor ezen az első nehézségen túl lesznek, méltóztassék nekem elhinni, nemcsak hogy tejdrágulás fog bekövetkezni, hanem ezek teljesen uralni is fogják a tejpiacot, ami szerény nézetem szerint, nem lehet gazdasági érdek. Hiszen, ha az egyetemes mezőgazdasági érdekeket tekintem, akkor szerén? felfogásom szerint, a tehenészeteknek elsősorban olyan gazdaságokban van helye, ahol azok a gazdaság kiegészítő részét képezik, (Ügy van! jobb felől.) ahol trágyaprodukálásra is vannak íiivatva és «íem arra, hogy kedvező vasúti relá2 75. ülése 19 BU május 9-én, szerdán. cióban, Budapest környékén jól fekvő egyes tehenészeteknek adjon privilégiumokat, amely privilégiumok mellett ők a budapesti piacot uralni tudják. Itt legyen szabad rámutatnom a szarvasmarhatenyésztő egyesületek óriási működésére is, azokra az eredményekre, amelyeket az idei kiállításon láttunk. Igenis, az én nézetem az, hogy e szarvasmarhatenyésztő egyesületek tagjainak volna hivatásuk, hogy Magyarország tejellátását kezükbe vegyék. Amikor arról beszélünk, .hogy Budapesten a fogyasztási tej ára milyen magas, méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem: ez is egyoldalúan van beállítva. Készséggel elismerem, hogy a 32 filléres tejár ma elég magas, azonban méltóztassék másrészt tekintetbe venni azt, hogy vajat 2.40 pengőért árusítják és így a fogyasztóközönség tulajdonképpen 8—10 filléres tejár alapján jut hozzá a vajhoz, egy kilogramm vajra 25 liter tejet számítva. Milyen következtetéseket akarok ebből levonni? Azt a következtetést, hogy meggyőződésem szerint a szabadforgalom még rosszabb helyzetet fog teremteni. Nem akarom a cikknek ezt a részét felolvasni éppen az idő rövidségénél fogva, de a mélyen t. képviselő úr végeredményben ugyanerre a konklúzióra jut, amennyiben azt méltóztatik mondani, hogy az árkiegészítést valamiképpen fenn kell tartani, valamiképpen ki kell egyenlíteni a fogyasztási és az ipari tej ára közötti differenciát. Ugyanazon az állásponton méltóztatik lenni tehát, mint mi, azzal a különbséggel, ,hogy szent meggyőződésem szerint az árkiegészítő alapot csak akkor tudjuk életbe léptetni és _ a tejet megfogni, ha a tejet centrálisán kezelik, ahogyan ez mindenütt . megvan, azokban a külföldi államokban, amelyek exportra vannak utalva. De ezenkívül legyen szabad rámutatnom arra is, hogy szabadforgalom mellett a tejnek az üzemeken való keresztülvitele szinte lehetetlen. Ha jól vagyok informálva — azt hiszem, a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr igazat fog nekem adni ebben — éppen a főváros vezetősége az, amely ragaszkodik a tej higiénikus kezeléséhez. Egy milliós fővárosban érthető is, hogy ezt követeli. Ha pedig ezt követeli, ezt máskép mint az üzemeken keresztülvinni nem lehet. Az én konklúzióm tehát az, hogy a tejfeleslegeket igenis a vaj segítségével ki kell vinni ebből az országból, meg kell szüntetni azt a differenciát, amely ma fennáll a fogyasztási tej és az ipari tej ára közt. Meg kell szüntetni azokat a bizonyos kiváltságokat is, amelyeket a kontingenssel bíró uradalmak ma tényleg élveznek, stabilizálni kell az ipari tej árát, hogy mégis legalább egy minimális ár biztosítva legyen. Ennek keretén belül biztosítani kell azt, hogy minden felesleges tejet átvegyenek és de facto ipari tejnek feldolgozzanak. Az árkiegészítő alapot feltétlenül fenn kell tartani, mert enélkül az egész tejkérdés nem oldható meg, sőt továbbmegyek: a vajat is be kell kapcsolni ebbe a problémába a vajmárkázás elrendelésével és ezzel kapcsolatosan az árkiegészítő alap dotálásval oda kell hatni, hogy ne annak a tejnek ára — amely ma Budapestre gravitál, és amely naponta körülbelül 300.000 litert tesz ki — legyen biztosítva elsősorban, hanem igenis biztosíttassák a perifériákon termelt tejnek minimálib ára, amely a termelési költségeket fedezi. Véget kell vetni annak a lehetetlen helyzetnek, hogy ma a so-