Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

2% Az országgyűlés képviselőházának Tovább folytatom ezt a fölsorolást- Egy vaseke, amely a földmívelésnek, mint ahogy itt most mindnyájan tudják, a legnélkülözhetetle­nebb cikke, békében belekerült 40 koronába. Ma ugyanez a vaseke 120 pengőbe kerül. Békében kellett adni egy vasekéért 330 kilogramm ro­zsot, ma ugyanez a vaseke 2000 kilogramm rozs árából szerezhető be. Ugyanezek az állapotok egyéb munkaeszközöknél, az ásónál, a kapánál, a kaszánál. Ugyanezek az állapotok nem csu­pán a gazdára, hanem a mezőgazdasági mun­kásra is elviselhetetlen terheket rónak, mert a mezőgazdasági munkabérek is többnyire a gabona árához szoktak arányítva lenni. Az az aratómunkás, aki békében az aratási munká­jával nemcsak az egész évi kenyérszükségle­tét szerezte be, de beszerezte családja részére a szükséges ruházati cikkek árát is, az ma a legnélkülözhetetlenebb cikkek árát sem tudja ennek a gabonának árából beszerezni. De nem­csak szociális érdekek, 'hanem fontos közgazda­sági érdekek is fűződnek ennek a kérdésnek elintézéséhez, mert hiszen a magyar mezőgaz­daság mindaddig nem lehet versenyképes, amig ezektől a terhektől megszabadulni nem tud. Hogyan állhatnánk ki mi a szomszédos mező­gazdasági államokkal versenyezni ugyanarra a piacra, amikor ők sokkal olcsóbban tudnak termelni. T. Ház! Nemcsak a magyar földmívelő népnek a fájó sebei ezek, hanem egész közgaz­dasági életünk rákfenéi, amelyeket a legsürgő­sebben kellene orvosolni. En sokkal sürgősebb­nek tartom ennek a kérdésnek az elintézését, mint az irányított gazdálkodásnak, vagy a te­lepítésnek a kérdését, mert addig hiába telepí­tünk, sem az irányított gazda sem a telepes ezekkel az akadályokkal nem tud megküzdeni. Végeredményben ' égbekiáltó igazságtalanság az, hogy a mezőgazdaság terményeinek az árával a világpiaci árakhoz igazodik ugyan­akkor a gyáripar, az ipari termelés, védelmet kap arra, hogy a világpiaci árnál jóval maga­sabb áron tudja a maga cikkeit értékesíteni. A földmívelésügyi kormányzat nagyon he­lyesen, nagy súlyt helyez a gyümölcstelepí­tésre. Ha a gyümölcstelepítést országosan ked­veltté akarja tenni a kormányzat, akkor ideje volna annak, hogy a gyümölcsvédő szerekkel való üzérkedésnek véget vessen. Meg e kellene szűnni annak, hogy egyes gyárak a vámvédel­mek következtében sokkal magasabb áron ér­tékesíthessék a maguk gyártmányait, a külföld­ről behozott gyártmányoknál. Állítom, hogy ezeknek a gyáraknak nincs is meg idebenn a létjogosultságuk. A gyümölcsvédő szereknek két nélkülözhetetlen alkatrésze van, az arzén és a réz. Ezek az itteni gyárak ugyanis a kül­földről behozott nyersanyagokból állítják össze legcifrább és legkülönbözőbb nevű, s a külföldi gyártmányoknál sokkal drágább gyártmányai­kat, s ahelyett, hogy mi a külföldi kész gyárt­mányokat beengednők, hatósági támogatásban részesítjük ezeket a veszedelmes kartellalaku­iatokat. A mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr­nak biztosan nincs tudomása róla, hogy ezek­nek a szereknek a legveszedelmesebb alakula­ta az Agro részvénytársaság, hatósági asszisz­tenciában részesül, sőt olyan színben látszik feltűnni, mintha a hatóság nyomást akarna gyakorolni a gyümölcstermelő népre, 'hogy csak az Agro részvénytársaság cikkeit használ­ják. Ismétlem, hogy ez az Agro, egyike a leg­veszedelmesebb ikartellalakulatoknak. így pl. a 274. ülése 1934 május 8-án, kedden. Kiskunhalason is a város polgármestere 'köz­ségi kézbesítővel, vétívvel bocsátott ki egy fel­hívást, amelyben felhívja a lakosságot, hogy ennyiszer és ennyiszer, — ahogyan az utasítás­ban elő van írva — permetezze meg a fáit, mert ha nem permetezi meg, meg fogja a hatóság őket büntetni, sőt a hatóság majd az illetők költségére fogja elvégeztetni a permetezést. Ez az Agro rt., amely ismétlem, a legveszedelme­sebb kartellalakulat^ azt csinálja, hogy a kül­földről behozott arzén és réz összekeveréséből állítja elő a sulfarolt és más kimondhatatlan nevű f iparcikkeket, ahelyett, hogy a hatóság felvilágosítaná a gyümölcstermelőket, hogy ezt a sok permetezést el lehet végezni egyszerű sveinfurti zöld és gálic keverékéből, ami alig kerül valamibe. E helyett azonban felhívja a lakosságot, hogy az ebben az utasításban fog­laltak szerint végeztesse el a permetezést. Az állategészségügy érdekei azt kívánják, hogy — amint az előbb is szó volt erről — a szérumárakat leszállítsák. Az az árleszállítás ugyanis, amelyet a földmívelésügyi kormány­zat eszkçzblt, r nagyon minimális. A sertés­pestisszérum árát — elismerem — a mélyen t. íoldmívelésügyi miniszter úr leszállította köb­centiméterenként 80-ról 68-ra. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Amióta miniszter vagyok, 105-ről 68-ra!) Mélyen t. földmívelés­ügyi miniszter úr, én elismerem, hogy leszállí­tották, és ha azt veszem, hogy 105-ről 68-ra szál­lították le, ez látszólag talán nagy leszállítás­nak tűnik fel. de ha azt vesszük, hogy künn az életben hogy érvényesül a legutóbbi leszállítás, amikor 80-ról 68-ra méltóztatott a sertéspestis­szérum árát leszállítani, azt látom, hogy ez sertésdarabonként csak pár fillért tesz ki, ami a gazdánál nem érezhető nagyon, nemi lénye­ges. Például a szimultánozáshoz használt vak­cinák ára 1 fillérrel — t. i. egy vakcina kell egy sertés beoltására — lett olcsóbb egy sertés­nél. Éppen az a baj, hogy az a plusz 15%, ame­lyet csomagolás és forgalmi adó címén felszá­mít a szérum termelő intézet, drágítja meg a szérumot és ezért olyan eredménytelen a le­szállítás. Ennél a minimális árleszállításnál sokkal többre becsülön a földmívelésügyi miniszter úr legutóbb kiadott rendeletét. Ez a 14.600. számú rendelet, amely a nyájőrző ebek beojtá­sáról intézkedik. Magának a rendeletnek ér­demi része is dicséretet és helyeslést érdemel. Ezt különben indokolni nem kell, mert itt az eredmények indokolják, hogy ez helyes és okos intézkedés volt. De magának a rendeletnek ki­viteli módjáért is elismeréssel adózunk a föld­mívelésügyi miniszter úrnak. Ennek a rende­letnek egy passzusában kimondotta a föld­mívelésügyi miniszter úr, hogy ezek az ojtások a birtokosok kívánságára az ebadó terhére fe­deztessenek. Gondolom, az 1918 : XIX. te intéz­kedik az ebadóról. Az ebadót a törvényható­ságok kapják. Most a törvényhatóságok nem a szorosan vett állategészségügyi célokra hasz­nálták fel ezt az ebadót, hanem építettek belőle vásártereket, vágóhidakat. Én végtelenül kívá­natosnak tartanám, ha a t. földmívelésügyi mi­niszter úr kényszerítené a- törvényhatóságokat arra, hogy abban az értelemben használják fel mindig az ebadót. ahogy azt a miniszter úr kí­vánatosnak tartotta. Ha ezen az úton, ame­lyet a földmívelésügyi miniszter úr megjelölt, tovább haladnának, elérhető lenne, ha szigo­rúbban ellenőriznék az ebadót, hogy a két da­rabból álló sertésállománnyal bíró kisgazdák

Next

/
Thumbnails
Contents