Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

274 Az országgyűlés képviselőházának gyilagos és (komoly kritika hangzik el. Ilyen volt ma Eckhart Tibor t. képviselőtársam beszéde is. ö elismerte azokat .az eredményeket, amelyeket a kormány különösen az értékesítés terén eléri Sajnálattal kell azonban konstatálnom, hogy a túloldalról az általános vita alkalmával egy-két olyan felszólalás is elhangzott, amely az objektivitást igazán teljes mértékben nélkülözte. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tiszteletem és baráti érzésem mellett is vitába kell hogy szálljak Farkasfalvi Farkas Géza t, képviselőtársammal, aki az egyik múltkori ülésen nagyon élesen bírálta a kormányt, — szerény véleményem szerint — teljesen igazságtalanul. Engedjék meg, t. képviselőtárisaicm, hogy ez alkalommal reflektáljak egy-két olyan kérdésire, amelyet ő beszéde folyamán érintett. Először is minden tárgyilagosságot .nélkülöz egy olyan felszólalás, amely a háború előtti magyar gazdasági helyzetet a mai helyzettel szembeállítja és nem vesz tudomást arról a különbségről, amely a háború előtti, a monarchia ideális gazdasági egységébe illeszkedő NagyMagyarország és a magáramaradt CsonkaMagyarország helyzete között van. Nem tárgyilagos az olyan bírálat, amely elfelejti azokat az eseményeket, melyek a világ gazdasági életében előfordultak és elfelejti az egész vonalon bekövetkezett súlyos változásokat. T. képviselőtársam felszólalásának erre a részére tehát nem is reflektálok, hanem mindenkinek a józan megítélésére bízom, hogy vájjon lojális és helyes-e ilyen szembeállítást csinálni. Arról is beszélt Farkasfalvi Farkas Géza t. képviselőtársam, hogy amióta a Gömböskormány hivatalba lépett, minden mezőgazdasági termény ára mélyen lezuhant. Két példát ragadott ki erre nézve, mert azt mondta, hogy ő nem szeret a részletekbe menni. Az egyik példa a búza, a másik a rozs. Ebben igaza van, ennek a két terménynek csökkent MZ M.

I'M, de ha figyelemmel kísérjük a statisztikai adatokból a búza hatalmas áresését a világpiacokon, akkor igenis meg kell állapítanunk, hogy nagy érdeme a kormánynak az, hogy a mi búzánk nem követte teljes mértékben ezt az árzuhanást és atínak ellenére,, hogy tavalyi feleslegünk kétszerese volt a rendes évi feleslegátlagnak, mégis sikerült a búzát igaz. hogy alacsony, de a mai viszonyokhoz képest aránylag tűrhető áron értékesíteni. (Gr. Serényi László: Romániában drágább a búza!) Méltóztassék utánanézni t. képviselőtársam; Komániának nincs kivitele. Ha nekünk nem volna kivitelünk, akkor 25 pengős búzaárat tudnánk itt csinálni. Nem lehet összehasonlítani egy országot, ahol 1 millió mázsa kivitel van, egy olyannal, amelynek 12 millió mázsa a kivitele. Mint mondottam, tehát megvan az oka annak, hogy e két terménynek miért süllyedt le az ára. De várjuk meg nyugodtan azt a néhány napot, amely elválaszt bennünket attól, hogy tudomást szerezzünk a római szerződés eredményéről, és reméljük mindnyájan, hogy ezen a téren is meg fogjuk látni a javulást. Elfelejtette r azonban Farkasfalvi Farkas Géza igen t. képviselőtársam felsorolni azoknak a mezőgazdasági cikkeknek az áralakulását, amelyeknél bizony igen jelentős áremelkedés tapasztalható. Beszélek itt elsősorban a marháról, tinóról, borjúról, üszőről, sovány sertésről, malacról, stb. Nem a budapesti vásári árakról beszélek, mert ezen a téren meglehetősen állandók az árak, de tessék elmenni egy vidéki vásárra, méltóztassék ott meg274. ülése 19 BU május 8-án, kedden. figyelni az árakat. Azt méltóztatnak ott látni, hogy a Dunántúlon a fiatal növendékmarhának és a tehénnek is nagyon felment az ára, az Alföldön pedig a sovány sertésnek és a malacnak, amely a legkisebb exisztenciákra nézve a legfontosabb s a juhnak, a gyapjúnak az ára. Itt van azután a ló ára és a bor ára, amely szintén jelentősen, nagymértékben emelkedett. Tehát igen t képviselőtársaim, nem tárgyilagos dolog azt állítani, hogy minden vonalon süllyedt a mezőgazdasági termékek ára. Farkasfalvi Farkas Géza igen t. képviselőtársam beszélt az osztrák szerződésről és kifogásolta azt. Azt mondotta, hogy az azelőtti helyzettel, a régi állapottal szemben visszaesést jelent. Mivel a Gömbös-kormány hivatalba lépése előtt szerződésen kívüli állapotban voltunk Ausztriával, a magam részéről nem értem, hogy miért jelentene ez a mostani szerződés a szerződésen kívüli állapothoz képest visszaesést. De ő azt is kifogásolta, hogy míg régebben kivitelünk és a behozatalunk aránya 2V

2

:1 volt, most iy

2

:l az arány. T. képviselőtársaim, ez nem mindig volt így, mert vegyük például az 1927. évet, akkor kivitelünk 278 millió pengő értékű volt, behozatalunk pedig 203 milliót tett ki. Az arány tehát 1-38:1. 1928-ban kivitelünk 298 millió, behozatalunk pedig 393 millió, az arány tehát 1-43:1. Igaz, hogy azután 1929-ben és később is ez az arány a mi javunkra megváltozott, de ne felejtsük el, hogy mi történt azóta. (Kállay Miklós földmi velés ügyi miniszter: Iparvédelem!) Úgy van; azonkívül azt is vegyük, hogy azóta Ausztria a mezőgazdasági ellátás terén, sajnos, — már a mi szempontunkból sajnos — igen nagy lépéseket tett. Hiszen tudjuk, hogy a bécsi piacokon vágómarhában is 30—40%-kai emelkedett az utóbbi években a belföldi, osztrák marhák felhajtása. De ne felejtsük el azt sem, hogy az osztrákoknál is csökkent a fogyasztóképesség, az elszegényedés jeleit ott is látjuk, ott is kisebb lett az idegenforgalom, sőt még egy dolgot, még egy körülményt említhetek: azelőtt az osztrákok is exportáltak tenyészmarhát, különösen nyugat felé és az exportjuk megszűnt. Hogy rávilágítsak arra, milyen nagy mértékben tudja Ausztria már is ellátni a saját piacait, felhozom azt, hogy az osztrák gazdák hetenként 50—60 ezer sertést jelentenek be a vásárra, bár nincs több engedélyezve, mint heti 14—15.000 darab. Én jól tudom, hogy ott nem zsírsertésről, hanem hússertésről van szó, de azért ne felejtsük el, hogy elvégre a hússertésnek is van zsírja és a zsírsertésnek is van húsa, bizonyos fokig tehát mégis csak konkurrenciát csinál ez a magyar zsírsertésnek. Mindezek ellenére megfelelő kontingenst mégis bevihetünk. A kontingentálási rendszert én sem helyeslem, — amint azt az előadó úr is volt szíves elmondani — de ne felejtsük el, hogy bár csak bizonyos kontingenst vihetünk be, de az osztrák kormány olyan árpolitikát folytat, hogy jelenleg magasabb árakat kapunk kiküldött állatainkért, mint amennyit szabad forgalommal el tudnánk érni. Farkas Géza t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy a kormány az osztrák fát vámmentesen engedi behozni az országba. Hát először is előzékenységgel tartozunk annak az Ausztriának, amely nagy mennyiségben veszi át a mi mezőgazdasági termeivényeinket. A magyar gazda érdeke, hogy behozzuk a fát, részben azért is, mert a fára szüksége van az építkezéshez. Nagyon csodálom, — mert hiszen a túloldalról mindig