Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának 274. ülése 1934 május 8-án, kedden. 269 amelyet a földmívelésügyi miniszter úr már osak azért is ismer, m>ert mint gyakorlati gazda, mint ennek a vidéknek volt főispánja és mint a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara volt elnöke, legjobban ismeri azokat a kérdéseket, amelyek a Tiszántúl speliális viszonyait foglalják magukban. Szükségtelen — hiszen ismétlés volna — rámutatnom ennek a vidéknek elesettségére, amely a trianoni béke bomlasztó^ hatásait gazdasági értelemben legjobban érzi, amely legjobban el van vágva az értékesítési lehetőségektől, amelynek piacai legrosszabbul vannak megszervezve, amely valóságos gyászéletet él azóta, mióta a trianoni határ súlya reánehezedett. Bizonyos vagyok abban, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a kormánynál is megértésre fog találni ebben a kérdésben s az ő erélyétől várom, hogy mindazok a vágyak, amelyek ennek a nagy problémának megoldásához fűződnek, az ő személyében méltó képviselőre találnak a kormányban. A telepítés kérdésével foglalkozik az egész magyar közvélemény. Ebből a jelenségből azt látom, hogy megérett a közvélemény arra, hogy egy birtokpolitikának folytatását sürgesse. A telepítés tudnillik nézetem szerint csak egy része a birtokpolitikáinak, de nem maga a birtokpolitika. A birtokpolitikai tevékenység sokféle tényezőből áll és még a telepítésen kívül is sokféle a teendő. Fel akarom hívni az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra. hogy tegyen meg bizonyos előintezkedéseket, amelyek a telepítési akciót bevezetik. Teszem pedig ezt azért, mert amíg egy birtokpolitikai akció helyesen befejezve nincs, addig egy másik birtokpolitikai akció sikeréhez nincs meg az ország közvéleményében a kellő bizalom. (Gr. Esterházy Móric: Ügy van!) Kérem a földmívelésügyi miniszter urat

; hasson oda, hogy az állaimot illető elővásárlási jog kiszélesíttessék és az elővásárlási jognak keretébe vonassék bele a birtoktalan földmívelőmunkás is, aki esak egy háztulajdonnal bír. mert eddig az államot illető elővásárlási jog az ily esetekre nem vonatkozott. Ha igaz az, hogy földhöz és a földdel termelési eszközhöz kell juttatni azokat a földmívelő rétegeket, a?kik számára a föld tulajdonképpen munkaalkalom, mert más úton nem tudnak munkához jutni, akkor az is igaz, hogy minden erőnkkel meg kell akadályoznunk, hogy kilakoltatások és kitelepítések történhessenek meg, (Ügy van! Ügy van! Helyeslés jobbfelől.) Figyelmébe ajánlom a t. földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy ahol magánkezdeményezés útján az előfeltételek fenforognak, a parcellázási lehetőségeket mozdítsa elő. Azonkívül figyelmébe ajánlom a földmívelésügyi miniszter úrnak az általam már sokszor felvetett azt a gondolatot, hogy a földbirtokpolitikához elsősorban föld kell, földje pedig a földmívelésügyi miniszter úrnak ebben a pillanatban nincs, sőt nézetem szerint pénze sincs, mert az a tízmilló, amely a 14.000. számú rendelettel kapcsolatosan erre a célra beállíttatott, tulajdonképpen ma még nem ezt a célt szolgálja, mert ezt valami törvényes intézkedéssel telepítési vagy birtokpolitikai célra át kell állítani. Nézetem szerint elsősorban földre van szükség a birtokpolitikához, a földet pedig igenis lehet az állam tulajdonába juttatni olyan módon is, amikor a földbirtokos maga is kívánja, hogy az állammal szemben fennálló tartozásait földben egyenlíthesse ki. (Helyeslés half elöl.) Ajánlom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe, hogy a nagyobb birtokosok mai forgalmi értékben róhassak le földben adóhátralékaikat úgy, hogy ezek a földek földbirtokpolitikai célokra fel legyenek használhatók. (Helyeslés jobbfelől.) A legvitálisabb előfeltétele azonban annak, hogy ilyen telepítési akció sikerülhessen, az, hogy — amint ezt már az általános vitában is hosszasan tárgyaltam — a földhözjuttatottak kérdése megoldást nyerjen. Szükségtelen visszamutatnom arra, hogy az 1920:XXXVL törvénycikk eredeti elgondolása az volt, hogy azok a földnélküli földmívelők, akik önerejükből nem tudtak földet szerezni, Magyarországon földhöz jussanak. A törvény eredeti intenciója az volt, hogy ezek olyan módon tudjanak gazdálkodni a maguk kis földjein, hogy ez tényleges anyagi segítséget jelentsen számukra, a családjuk és a maguk eltartására. Ettől a rendeltetéstől pedig az 1928:XLL törvénycikk életbelépése óta messze estünk. Nézetem szerint tehát vissza kell térnünk az eredeti jogállapothoz s a tőketörlesztő részleteket és használati díjakat, amelyek semmikép se állanak arányban a mai jövedelmezőségi viszonyokkal, ismét terményben kell megállapítani, úgy, ahogyan az az eredeti jogviszonynak megfelel. A mai kereseti viszonyok mellett képtelenek a juttatottak ezeknek a fizetési kötelezettségeknek eleget tenni. Rendkívül fontos, hogy az adósmorál helyreállíttassék, mert az adósmorált erkölcsi jogosultsággal csak ott lehet alkalmazni, ahol az adósmorál teljesítése nem ütközik a gazdasági lehetetlenülés törvényébe. A kötelmi jog elvei szerint sem lehet kötelezni az adóst arra, hogy önerején felül tegyen eleget fizetési kötelezettségeinek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erkölcsi jogosultsága van tehát e kérdés olyan elrendezésének, amely a föld mai forgalmi viszonyainak és a mezőgazdasági termelés mai jövedelmezőségi viszonyainak megfelel. A 3200-as számú miniszteri rendelet egy téves megállapításból indult ki. E rendelkezés kiadásainál az volt a feltevés, hogy a föld hozadéka 2%. Azért állapították meg akkor a használati díjat a 10 aranykoronás holdért 12 pengőben. Kérdem bármely szakértőtől; hol vagyunk mi attól, hogy még százalékban is meglehessen állapítani a föld jelenlegi hozadékát? Ez a rendelkezés tehát éppen azt a földmívelő réteget sújtaná, amely a legelesettebb és _ amely a gazdasági válság rombolását a legjobban érzi. Nem az adósmorál emelését, hanem a társadalmi feszültség kimélyülését, a ^tehetetlenség keserű érzületének kiváltását idéznék elő a magyar népben. Ha a helyes elrendezés elmaradna, ennek a feszültségnek elkerülése végett, megelőzése végett, sürgetem ennek a kérdésnek mielőbbi rendezését. Figyelmébe ajánlom az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak még azt is, hogy segítse elő, hogy azok a földhözjuttatottak, akik elég erősek arra, hogy a nekik juttatott földet megvásárolhatják, a mai forgalmi értékben válthassák meg földjeiket. Szükségtelen rámutatnom arra, hogy ez egyszersmind az államkincstár érdekében is áll, mert az államkincstárra nézve is előnyös, ha ezekért a juttatott földekért ne 47 év múlva, hanem # ma kapja meg a megfelelő forgalmi ellenértéket. Figyelmébe ajánlom még a földmívelésügyi miniszter úrnak, — miután az időm lejárt, egészen röviden — hogy a falusi kislakásépítőakciót, mint a falu egyik nagy szociális pro-