Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

270 Az országgyűlés képviselőházának blémáját vegye gondozása alá, hogy ez az akció meg ne szűnjön. Nincs rettenetesebb a falun, mint a lakók közötti torzsalkodás. A falusi lakó helyzete nem azonos a városi lakó helyzetével. A városi lakók idegenek egymásnak, de a falusi lakó benne él a maga családi életével a vele egy fedél alatt lakó életében. Egész nap vizslaszemmel figyelik egymást és fürkészik azokat a családi körülményeket, amelyek a kisemberek mindennapi életében előfordulnak és ebből a helyzetből gyakran lelki rombolások, veszekedés, torzsalkodás származik. A »my home is my castle« ideálja, hogy minden falusi embernek legyen egy kis háza, ami, ha mindenütt létesül, legnagyobb erőssége a magyar nemzeti életnek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Létay Ernő: Rögtön befejezem. Ha szabad egy kicsit szubjektívebben fordulnom a földmívelésügyi miniszter úr felé, bátor vagyok elmondani egy^ emléket, amely eszembe jutott és amely még Ferenc József korszaka idejében játszódott le, amikor Ferenc József Szabolcs vármegyét meglátogatta és amikor a földmívelésügyi miniszter úr Istenben boldogult, nagytekintetű édesapja volt Szabolcs vármegye főispánja. A király "azt kérdezte tőle, hogy hány év óta lakik ott? Ö pedig azt felelte, ezer éve felség! Mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, tudom, hogy ön, aki egy mezőgazdasági kamara elnöke volt, aki főispán volt, aki gyakorlati gazda s aki ennek az ezeresztendős szent hagyománynak terhét is hordja, mindazon lelki és szellemi tulajdonságokkal, amikkel az Úristen megáldotta, a nemzet javára fog élni. Erre kötelezi önt minden egyében kívül a nemzet mai sorsa, az az ezer esztendő és a jövő ezerév alapjainak lerakása. Minthogy a tárca költségvetéséből és a miniszter úr működéséből komoly reményeket látok a mezőgazdasági termelés számára, a költségvetést bizalommal elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Reisinger Ferenc! Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az előadó úr előadói beszédének végefelé felhívta a Képviselőház összes pártjait, de különösen az ellenzéki pártokat arra, hogy annak a másfélmillió mezőgazdasági munkásnak az érdekeit, akikről ő beszélt, meleg szeretettel karoljuk fel. Azt hiszem, ebben a kérdésben ellenzéki oldalról sok hiba nem történt idáig. Legyen szabad e tekintetben hivatkoznom már több költségvetési beszédemre és egyik-másik szakkérdésnél elmondott beszédemre. Ezeknek tengelye, magva az volt, hogy egyetlen termelési ágat sem lehet megnyomorítani, lesújtani a nélkül, hogy a többi termelési ágak meg ne éreznék annak bukását, pusztulását. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Természetes tehát, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók érdekeit minden tisztességesen gondolkodó embernek támogatnia kell, mert hiszen ez a legnagyobb termelési ág. Ha ez a termelési ág válságba jut, akkor következésképpen ezen keresztül az összes termelési ágak válságba jutnak. Ezzel az állításommal, ezzel a felismerésemmel fényes példáját adtam nézetem szerint annak, amire az előadó úr bennünket felhívott. T. Ház! Ezek után kénytelen vagyok megállapítani, hogy a mezőgazdaság érdekeivel foglalkozva, több olyan kérdést vetettem fel, amelyekről ma azt mondhatom, hogy végtelenül 27h. ülése 19 2 U május 8-án, kedden. meg vagyok elégedve, mert hiszen azok a meg állapítások, amelyeket én már évekkel ezelőtt voltam bátor tenni, az előadói székből úgyszólván mint kormányprogramm hangzottak el. Igazolva látom tehát azt, hogy ebben a kérdésben tökéletesen a helyes úton jártam. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak legelsősorban arra, hogy ha nem csalódom, már három évvel ezelőtt hívtam fel a Képviselőház figyelmét arra, hogy a magyar mezőgazdaság első nagy hibája onnan ered, hogy nem tudja, mi van a kezében, mi van a birtokában. Rámutattam arra, hogy Németországban talajvizsgáló állomások vannak. Ott az első dolog az, hogy megvizsgálják, mit tartalmaz a talaj kémiailag, milyen a föld biológiailag és ehhez irányítják, hogy mit termeljenek azon a földön. Legnagyobb örömömre ma az előadó úr is megállapította azt, amire már én is rámutattam s amit annakidején a túloldalról mosollyal kísértek, — ez volt a jobbik eset -— hogy tényleg igaz az, hogy a magyar mezőgazdaság eddig nem tudta, mi van a kezében, mert nem volt talajvizsgálat és csak most kezd gondoskodás történni arról, hogy a föld összetételét kémiailag és biológiailag vizsgálat tárgyává tegyék, hogy azután megállapítható legyen az okszerű mezőgazdasági termelés is. Amennyiben tehát a kormány tényleg rátért erre az útra, ^ örömmel veszem tudomásul, hogy a földmívelésügyi minisztérium végre felismerte ennek elsőrendű szükségességét és valami történt ebben a kérdésben. Annál szomorúbban kell megállapítanom, hogy bár az előadó úr .szintén leszögezte, hogy a szakoktatás terén a földmívelésügyi minisztérium szeretett volna messzebb menni az eddiginél és felismerte annak szükségességét, hogy a mezőgazdasági szakoktatás terén többet kell tenni, mint amennyit eddig tettünk, mégis a földmívelésügyi uiimiszter úr érdemeként könyveli el az előadó úr azt a iszomorú tényt, hogy sikerült a földmívelésügyi tárcánál megmenten] a helyzetet, hogy tudniillik csak 25.000 pengőt faragtak le a szakoktatásnál. Itt vagyunk a támogatással. Az én pártom, a szociáldemokratapárt testestől-lelfcestől hajlandó támogatni a földmívelésügyi miniszter urat. Állj on a földmívelésügyi miniszter úr a sarkára, ebben az elsőrangú nagy kérdésben ne hagyja magát leosepülni. Veigye tudomásul a földmívelésügyi miniszter úr, hogy nemcsak a saját pártja, hanem a baloldali pártok is teljes erkölcsi f erejükkel és szavazatukkal támogatni fogják a pénzügyminiszter úrral szemben, ha a földmívelésügyi miniszter úr nem csupán eiz,t a 25.000 pengőt óhajtja visz'szasizerezni a szakoktatás javára, hanem az eddigi összeget még meg is akarja fejelni. Ez olyan kérdés, amellyel, sajnos, most részletesein nem foglalkozhatom, csak röviden hivatkozom régebben elmondott beszédeimre, amelyekben beigazoltam, hogy a magyar mezőgazdaság nincs tisztában a trágyázás kérdésével és sok minden olyan kérdéssel, amely nélkül helyes mezőgazdasági kezelést el sem tudok képzelni. (Zaj ) Elnök: Csendet kérek. Reisinger Ferenc: Ezek a tények tehát teljesen igazolják, hogy a szakoktatásnak nálunk az eddiginél sokkal nagyobb mértékre kell kiterjednie és, — ahogy az előadó úr volt szíves megemlíteni — ha Mohamed nem. megy a hegyhez», akkor a hegynek kell elmennie Mohamedhez: a mezőgazdasági oktatást, úgy, amint azt már évekkel ezelőtt indítványoztam,