Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

268 Az országgyűlés képviselőházának í emelése, a sokat vitatott tejkérdés, ahol az állattenyésztés előmozdítása és különösen a kistermelők számára való kontingensek juttatása úgy éretett el, hogy a fogyasztás mellett a mezőgazdasági termelés érdekei teljes mértékben megóvattak a földmívelésügyi miniszter úr tervszerű és célirányos intézkedései által. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sorolhatnám tovább a teljesen leromlott bortermelés érdekében tett segítő lépéseket. Sokan elfelejtkeznek arról, hogy néhány esztendővel ezelőtt milyen mélyre süllyedt a borértékesítési lehetőség és ma már a bortermelés hasznothajtó termelési ág. Sorra vehetem azután a gyümölcstermelést, a baromfitenyésztést. Ezek mind azt mutatják, hogy a kormánynak nemcsak intenciói, hanem cselekedetekben megnyilvánuló intézkedései váltották ki azokat az eredményeket, amelyek a mezőgazdasági érdekek fejlesztésében nyilvánulnak. De ide könyvelhetjük el azokat a pénzügyi és védelmi intézkedéseket is, amelyeket a kormány a gazdaadósságok rendezése érdekében tett. Ezeknek lehetnek hibái, kétségtelen tény azonban, hogy lényeges teherkönnyítést eredményeztek a mezőgazdasági adósok számára. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha van egy nagy probléma, amelyet meg kell oldani, az a mezőgazdasági hitel újrakeltésének problémája, amely egyedül lesz alkalmas arra, hogy a gazdaadósságok kérdését a végleges kibontakozás útjára terelje. Ennél a pontnál meg kell állanom, mert nekem vannak olyan kívánságaim, amelyeket nagyon szeretném, ha az igen t. földmívelésügyi miniszter úr magáévá téve, a kormányban hathatós szavával képviselné. Először is kívánom azt, hogy a közfelügyeleti szerv, amelynek szerepe alig érvényesül teherrendezési eljárásban, nagyobb hatáskörhöz jusson és a bíróságok által hallgattassák meg, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mielőtt a védettség megszüntetése tekintetében döntés történik. (Helyeslés jobbfelől.) Azonkívül két kardinális résznek az életbe* léptetését sürgetem, amely a 14.000. számú rendeletben foglaltatik. Az egyik a 10 holdon aluli, de harmincszorosnál nagyobb mértékben megterhelt kisbirtokosok adósságának az állam által való átvállalására vonatkozó rendelet, a másik pedig a 40-szeresnél nagyobb mértékben megterhelt 10 holdon felüli adós gazdákra a magánegyességi lehetőségére vonatkozó intézkedés életbeléptetése. Én ugyanis abban a véleményben vagyok, hogy az a konstrukció, amelyben a magyar kormány ezeket^ az adósvédelmi intézkedéseket életbeléptettè, szerves egészet alkot, és ha egyes részek rendezetlenül maradnak, az érdekelt adósok elesnek azoktól a védelmi előnyöktől, amelyeket az alaprendelet stipulait. Ha tehát ezek a rendeletek későn jelennek meg, akkor a már eddig a védettségből törölt gazdák tulajdonképpen elesnek azon kedvezmények egy tetemes részétől, amelyeket az adós és védett gazdák érdekében alkotott. (Igaz! — Ügy van! jobbfelől. — Br. Urbán Gáspár: Tökéletesen így van!) Amíg a magánegyességre vonatkozó részt és a 10 holdasokra vonatkozó teherátvállalási kormányintézkedés részletesen szabályozva nincs, addig a védettséget szerintem még törölni sem lehetne, mert a védett gazdák önhibájukon kívül esnek el attól, hogy az őket jog szerint megillető védelmi előnyöket kiaknázhassák. Látok azonban más hibaforrást is, amely. 7.4. ülése 19 3 U május 8-án, kedden. a védettség kérdésével kapcsolatos. A kormányzati intézkedések értelmezésében tudniillik azt a hibát látom, hogy a pénzintézetek egy része tévesen fogta fel a kormány abbeli törekvéseit, hogy a megtorpant hitelélet megjavítása érdekében még átmenetileg sem nyúlt bele túlmélyen a magánjogi szabályozás fennálló rendszerébe. Azt észleljük ugyanis, hogy egyes pénzintézetek nemcsak rosszhiszemű esetekben törekszenek a hitelező jogának merev érvényesítésére, hanem olyan esetekben is, amikor jóhiszeműség áll feiin és az adós kímélete volna indokolt. Ez a kíméletlenség pedig valójában a tőkés termelési rendszer hiányosságát és antihumanus voltát fedi fel, tehát lényegében a jelenlegi polgári rend és társadalmi béke fenntartása ellen irányul. Nekünk, a nemzet törvényhozóinak az a kötelességünk, hogy minden jelenséggel szemben, amely a gazdasági lehetetlenülés folytán keletkezett indokolt elégületlenség kiváltására alkalmas, szavunkat felemeljük. Erről a helyről szólítom fel tehát a Pénzintézeti Központot, hasson oda tagintézeteinél, hogy ezen a téren több megértést, az eddig észleltnél nagyobb méltányosságot és kíméletességet tanúsítsanak, mert a habár jogszerű, de kíméletlen eljárás igen alkalmas arra, hogy széles néprétegekben növelje az amúgyis elharapódzott tőke- és bankellenes hangulatot. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha pedig azt észleinők, hogy a kormány intenciói kellő megértésre, komoly intelmeink pedig kellő megszívlelésre nem találnak, kénytelenek lennénk a politikai és társadalmi élet zavartalansága érdekében oly intézkedéseket sürgetni, amelyek magukra a tőkegyüjtő szervekre bénító hatást gyakorolnának. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nem célom, hogy a földmívelésügyi kormány egyes intézkedéseit részletezzem, sem azt nem akarom vizsgálat tárgyává tenni, hogy a segítségek tekintetében a mérték elég magas volt-e és helyesen volt-e alkalmazva. A jelenségek azt matatják, hogy jobb kor felé haladunk. A nemzetközi gazdasági helyzet, vagy a természet mostohasága hozhat ugyan ránk valami kárhozatot, de ha ezektől a veszedelmektől a magyar gazdasági élet megmenekül, egy biztosabb jövő eljövetelét várom. Bizonyos dolog, hogy számos a seb, minden sebet gyógyítani nem is lehet* a lényeg azonban az, hogy a földmívelésügyi kormánynak a mezőgazdaság minden sebén rajta van a szeme. Irányító tevékenységet fejt ki, és addig, ameddig a szabad mozgás tágabb teret nem nyerhet a nemzetközi helyzet megváltozása révén, ezt az irányító tevékenységet a földmívelésügyi kormánynak gyakorolnia kell az előnyös mezőgazdasági termelés érdekében. T. Képviselőház! Vágyakat lehetne a költségvetésbe beállítani, ha volna reá fedezet, azonban úgy tudom, a kormány lelkében is éppúgy élnek a mezőgazdasági termelés fokozását, a mezőgazda rentabilitásának, helyesebb és jobb megoldását célzó törekvéseinek, ezek az ő lelkében is éppúgy megértésre, éppúgy meleg lélekre találnak, mint a mienkben. Azonban sajnos, a földmívelésügyi miniszter úrnak is be kellett illeszkednie abba a keretbe, amelyet a takarékossági rendszabályok az állami élet minden vonalán előírnak, a földmívelésügyi miniszter úr sem lehetett ebben a tekintetben kivétel. T. Ház! Vannak olyan kérdések, amelyekben a földmívelésügyi miniszter úr hathatós segítségét kérem. Ilyen az Alföld problémája;