Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
Az országgyűlés képviselőházának 2 eddig jobb szerződést a németekkel nem lehetett kötni, a gazdaközönség nincs arra kényszerítve, hogy lenmagot termeljen, ha azonban termel, akkor csakis azon keretek között termelhet, mint aminőket a németekkel kötött szerződés megenged. . Aki a mezőgazdaság helyzetét vizsgálni óhajtja, annak a kellő tárgyilagossággal figyelembe kell vennie azokat a termelésben, a pénzügyi és gazdasági világelrendezésben beállt változásokat, amelyeket a múlt esztendőkben, különösen a háború óta az egész, világ termelési rendjében tapasztalunk. A multévi nagy termés éppen azért nem hozhatott különösebb eredményeket, mert az árszínvonal csökkenése folytán ezek az eredmények nem érvényesülhettek megfelelő módon. Ha tárgyilagos bírálatot akarunk gyakorol a kormány működése felett, ezeket a cselekvést nehezítő körülményeket, a devizakorlátozásokra vonatkozó és kereskedelem szabad folyását akadályozó, .azt megbontó nemzetközi elrendezéseket mind figyelembe kell vennünk, mert csak így juthatunk el .a tárgyilagos bírálat színvonalára. (Éber Antal: Amennyire lehet, azért fenn kellene tartani a kereskedelmi szabadságot!) Erre azt vagyok bátor Eber Antal t. barátomnak válaszolni, hogy tessék ezt azoknak mondani, odaadresszálni, (Eber Antal: A kereskedelem szabadságról beszélek, nem a szabadkereskedelemrőil!) ahol autarchikus berendezésekkel, a kereskedelem szabadságának megkötöttségével ezt a szegény, izolált, ezer sebből vérző országot odakényszerítik, hogy olyan intézkedéseket tegyen, amelyek konformisak a többi ország intézkedéseivel, (Eber Antal: En a kereskedelem szabadságáról heszélek, az semmi összefüggésben nincs ezzel!) mert a kormány nem jókedvéből, hanem a gazdasági helyzetből folyó kényszer hatása alatt tesz olyan intézkedéseket, amelyek & r szabad kereskedelmi forgalmat akadályozzák. Minthogy a kormánynak általános politikája az, hogy az összes gazdasági érdekek istápolása mellett a legfőbb alátámasztás a mezőgazdasági termelésnek jusson, elsősorban azt a kérdést kell vizsgálat tárgyává tennünk, vájjon sikerült-e a földmívelésügyi kormányzatnak összes erőinket olyan irányban mozgósítani, hogy a mezőgazdasági termelés irányadó szempontjai a gazdasági érdekek megvédelmezésének homlokterébe kerüljenek. Erre a kérdésre az igen t. előadó úr igen értékes, nagystílű és a tőle megszokott nagy tudásra és elokvenciára valló előadói beszédében, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) már rámutatott Rámutatott azokra a konkrétumokra, amelyek azt igazolják, hogy a kormány tényleg eredményekre hivatkozhatik abból a szempontból, hogy sikerült a mezőgazdasági érdekeket a gazdasági érdekek homlokterébe állítani. (Egy hang a baloldalon: Természetesen!) Ha figyelembe vesszük azokat a hallatlan erőfeszítéseket, amelyeket a kormány a külkereskedelmi szerződések megkötése tekintetében (Eber Antal: Ez így van!) a termés értékesítése tekintetében tett, ha figyelembe vesszük azokat az intézkedéseket, amelyekkel devizapolitikánkat a mezőgazdasági kivitel oldalára állította, ha figyelembe vesszük azokat az árucsereegyezményeket, a kereskedelmi szerződések ama rendszerét, amelyben vezetőszerephez juttatta mindenkor a mezőgazdasági érdekeket, akkor azt hiszem, hogy erre a kérdésre általánosságban már válaszoltam. Aki józan 7.4. ülése 19 3 U május 8-mi, kedden. 267 tárgyilagossággal figyeli a mezőgazdaság elért eredményeit, annak ezeket az eredményeket kétségbevonni, vagy lekicsinyelnie nem lehet. (Ügy van! Ügy van! — Éber Antal: Csak a kereskedelmet nem veszik semmibe!) Arról a magyar kormány nem tehet, hogy a világgazdasági helyzet úgy alakult, hogy a kormánynak minden intézkedése az autarchiák rendszerébe ütközik. A magyar kormánynak nem áll módjában megváltoztatni a világgazdasági rendszert, amelyet más államok a maguk életében bevezettek, a magyar kormányt azonban dicséret illeti azért, hogy a kezdeményezés szempontjából is tett lépéseket ezen a síkon is. Amennyire egy ilyen ezer sebből vérző ország kormányának lehetséges volt kezdeményező lépéseket tenni abban az irányban, hogy az autarchikus állami berendezkedések ledőljenek, annyira a kormány külső intézkedésekkel odahatott, hogy a lépéseket ebben az irányban is megtehesse. Példa erre a római egyezmény, amelyet a Mécs ér András t. barátom által missmachernek nevezett magyar közvélemény, mielőtt bármiféle eredményt tudott volna, annyira lebecsült és amelyet, mindnyájunk igaz örömére, a miniszterelnök úr tegnapi beszédében az igazságnak megfelelőn ismertetett. (Lang Lénárd: Miért emelték fel az olaszok az állatvámokat 1) Ezt az olaszokkal méltóztassék elintézni, még nem érkeztünk el a végállomásra. A kormány azonban nemcsak külső, hanem belső segítő eszközöket is vett igénybe, amikre azért volt szükség, mert a belföldön lévő termelési ágak jövedelmezőségében olyan aránytalanság állott elő, amelynek megszüntetése a mezőgazdaság javára feltétlenül szükséges volt. A kormány valóságos vérátömlesztési operációt vitt véghez ezen a területen, mégpedig olyan szakavatottan és olyan gondos körültekintéssel, hogy most már — miután két év után láthatjuk a tett intézkedések hatásait — elismerhetjük, hogy a gazdasági élet minden megdermedése nélkül úgy vitte véghez ezt a vérátömlesztési folyamatot, hogy a gazdasági életben sehol embolia nem keletkezett. Hanem keletkezett azon oldalon, amelynek érdekében ezen intézkedések történtek: a mezőgazdasági termelésnél egy felfrissülés. A másik irányadó szempont, amelyből a földmívelésügyi kormány politikáját vizsgálat tárgyává tehetem, az, hogy szolgálta-e termelési politikájával azokat a rentabilitási célokat, hogy a mezőgazdasági termelés eddigi önköltségi áron való termelését megfelelő intézkedések útján hasznothajtó termelési ággá változtassa át. Már rámutattam arra a külkereskedelmi tevékenységre, amellyel a kormány nemcsak nagy igyekezetet fejtett ki, de jelentős eredményeket is ért el, amikor régi piacok megtartására, kiszélesítésére és új piacok megteremtésére törekedett. A devizarendszernek a mezőgazdasági termelés oldalára való állítása, a gabonajegy rendszerének fenntartása, a szállítási tarifapolitika milliós számokban fejezik ki a kormány intézkedéseinek eredményeit, amelyeket a mezőgazdaság javára könyvelhetünk el és amely eredményekre a kormány joggal hivatkozhat is. Mert ha részletekben vizsgáljuk a kérdést, a kenyérmagvak árszintjének a világpiaci árhoz viszonyítva majdnem kétszeresre való emelése, az állatértékesítés olyan fejlesztése, hogy ma már jobb lehetőségek kínálkoznak az állatértékesítés terén, a gyapjú árának 38*
