Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

264 Az országgyűlés képviselőházánali hollandi forinttal számíthattam, ma azonban ez már 7-5 hollandi forint — 1610 pengőt, ehhez hozzávéve még 1-15 pengőt: összesen 17-25 pengőt jelent a hamburgi kikötőig. A gazdákat felszólították ennek a 'mennyiségnek a termelésére. Adtak nekik egy szerződést, amely itt van nálam s amely tíz nyomtatott kvart oldalon súlyos kötelezettséget tartalmaz. Nagyon természetes, hogy nem 50.000 holdra írták alá-, hanem összesen csak 10.000 holdra s örömmel látom ebben az esetben, hogy már a gazdáknak is megjön az eszük és papíron ceruzával kiszámítják ^maguknak, hogy mennyit hozhat nekik az egész dolog. Ha ugyanis önök kiszámítják, hogy három vagy három és fél métermázsa termés... (Holitscher Károly: Több az átlagtermés!) Itt van nálam a hivatalos kimutatás. Má<st »nem hihetek el t. képviselőtársamnak sem. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Tessék szakértőt megkérdezni!) Ha a t. miniszter úrnak a saját hivatalos statisztikája nem mérvadó, akkor nem tudom, hogy mi mérvadó. (Ügy van! a baloldalon.) Bocsánatot kérek, nem indulhatok el másképpen, mint a hivatalos statisztika alapján. A hivatalos statisztika pedig — at. miniszter úr nem tagadhatja, hiszen itt van nálam, mindenkinek rendelkezésére áll — azt mondja, hogy csak két évben volt három métermázsán felüli termés, egyszer 3-4, egyszer 3-7 métermázsa, a többi években pedig 3 métermázsa alatt volt. Itt van t. miniszter úr, szívesen fogom rendelkezésére bocsátani. De, bocsánatot kérek, én továibb megyek argumentációmban. Benne van a szerződésben az is, hogy a gazdának garantálnia kell az árunak a nyugati kikötőig való megérkezéséig 98% tisztaságot és 38% olajtartalmat, ki van véve a szerződésben az esetleges hajómelegség. Ha pedig ebben a tekintetben nem felel meg, aláveti magát a londoni Oil Seed Association határozatainak. Ügy látszik, hogy azok, akikkel tanácskoztak, nem tudták, hogy ez voltaképpen egy vésztörvényszék, innen ered a legkeményebb ítélet, amely általában létezik; nem tudták, hogy ennek csak a legsúlyosabb esetekben^ veti magát alá egy kereskedj, de ki van zárva, hogy ott javára döntsenek. Ezt még tetőzi az a vakság, hogy nem vették figyelembe, hogy itt van egy társaság, magkereskedők társasága, az európai államokra kiterjedő internacionális társaság, az úgynevezett Federation Internationale des Semences, — röviden »Fis.«-nek hívják — amely statútumként kimondotta, hogy amenynyiben azoknak a szokásoknak alapján, amelyek náluk megvannak, kötnek le ilyen szerződést, akkor mindig az illető eladó ország bírósága a hivatott arra, hogy differenciák esetében döntsön, tehát ebben az esetben az Áru- és Értéktőzsde bírósága volna hivatva meghatározni, hogy mennyivel kevesebbet ér ez az áru. Mecsér András t. képviselőtársam, aki ennek a szerződésnek, mint ő maga mondja egy cikkében, értelmi szerzője, — és én nem tagadom, hogy a lelkesedés vezette őt arra, hogy ezt a szerződést megkösse, sajnos, nem értett hozzá — azt mondja ebben a cikkében, hogy: »készakarva kötöttük ki ezt a bíróságot, mert meg akartuk mutatni, hogy milyen príma áruja van Magyarországnak«. Ez nem volt eddig sem kétes, hiszen mindenkor 10%-kai többet ért a mi lenmagunk, mint akármelyik ország lenmagja. Nem lett volna azonban jobb, ; 27Â. ülése 193 í május 8-án, kedden. ha t. képviselőtársam kikötötte volna, hogy nem a La Plata lenmag szerint kell nekik a magyar lenmagot számítani, hanem ennél legalább 10%-kal magasabb áron? A mi szerződésünkben pedig az van, hogy mindenkor a nyugati kikötőben notirozott lenmag árát kell felszámítani, (vitéz Mecsér András: A rotterdamit!) A rotterdami árat kell felszámítani, ez van nálunk kikötve. A mi lenmagunk azonban mindenkor 10%-kal töblbet ér. Ezt ,a t. képviselő úr, . úgylátszik, elfelejtette, (viték Mecsér András: Nem!) Mondom, én, csak azt sajnálom, hogy ez velünk megtörténhetett. Mert t. Ház, a mi lenmagunk rendes útja nem megy Hamburgon át. Mert vegyünk itt egy példát. Ha Debrecenből szállítanak lenmagot, előbb el kell vinni Szolnokra. (Holitscher Károly: Ha nem veszik meg máshol!) Legyen kegyes meghallgatni és a végén tessék ítéletet formálni arról, hogy mit beszélek. Szívesen alávetem magamat a bírálatnak, ha egyetlenegy ember nem ad nekem igazat abban, amit elmondok, ha ugyan időm lesz ezt a témát bevégezni. El kell tehát vinni Debrecenből Szolnokra, Szolnokon be kell rakni hajóra. Kendesen csak kis hajók állnak rendelkezésre és így át kell rakni még egy nagy dunai hajóra, amely lemegy Brailába. Brailában ismét át keH rakni egy tengeri hajóra és csak Brailából veheti útját egészen a nyugati kikötőig. Milyen furcsa dolog, hogy nekünk — akik eddig mindig Passaun keresztül vittük a lenmagot Németországba és ha Csehországba vittük, akkor Pozsonyba vittük és onnan Lauben keresztül vittük ismét az Elbán — most csak fuvardíj gyanánt 6-15 pengőt kell fizetnünk, hogy 17 pengős árban eladhassuk ezt a magot. Méltóztassék elgondolni, hogy ehhez még hozzájön a következő. A kormány körülbelül 7 pengővel járul hozzá ehhez az árhoz financiális pengőben, tehát körülbelül 50%-kai járul hozzá. Méltóztassanak elképzelni, mi lett volna, ha a kormány megadta volna ezt például a máknak, amelyből még ma is itt van 150—250 vágón. Most az összes mák kimehetne. De a mák nem mehet ki, mert annak ezt nem adják meg. Nincs az a kereskedő és nincs senki sem, aki valamikor 45—50%-os hozzájárulást kapott volna. Tessék hozzászámítani azt, hogy a Futura azt a vetőmagot, amelyet az egyes gazdáknak 33'50 pengőért adott, 30 pengőért vette. A kereskedő sohasem nyert ezen 3 pengő 50 fillért. Ha számítjuk, hogy a 3—4 métermázsa lentermés felosztva, szintén 4—5 pengőt tesz ki, és hozzávesszük azt a 26 pengős lenmagot, amelyet az olajgyárak átvesznek és amelyet a közönség fizet meg, — mert mindent a közönség fizet meg — akkor ebből kitűnik az, hogy ebből a 17 pengős árból nem marad egy fillér sem az országnak. Szabad egy szerződést ilyenformán megkötnie Teljesen megérteném azt, hogy ilyen szerződéseket kötnek, azonban nem a szerződés ellen van nekem kifogásom. Nem a kereskedők csinálták azt, amit Mecsér t. képviselőtársam mondott, aki igen erősen, méltánytalanul megtámadta a kereskedőket cikkében, (vitéz Mecsér András: ők kezdték!) Nem a kereskedők tartották vissza a mezőgazdákat attól, ihogy termeljenek, hanem maga az a tény, hogy 17 pengős ár nem megfelelő. Ha vesszük azt, hogy egy holdon terem négy métermázsa, — ami a statisztikából nem jön ki — és ezt a négy métermázsát megszorozzuk a mai árral, akkor sem kapnak a gazdák 100 pengőt egy hold föld