Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
Az országgyűlés képviselőházának 2'< terméséért. Pedig- a gazdáknak nem érdemes termelniök, ha legalább 100 pengőt nem kapnak. Bocsánatot kérek, kis gondolkozással, utánjárással mindezeket a hibákat ki lehetett volna kerülni. De például igen furcsa, hogy Antwerpent is bevették a nyugati kikötők közé. Antwerpen esete megint azt mutatja, hogy a németek arra gondolnak, hogy ha ezek nekik tényleg 1 szállítanak, akkor megint úgy tesznek, mint a mi búzánkkal: tovább adják és a saját lenmagjuknak csinálnak versenyt. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Szükségletük 7%-át tőlünk szerzik he!) Tudom nagyon jól, de hogy Antwerpenben 6—7%-ra van szükség, ezt is nagyon jól tudom. Ha önök irányított, vagy tervgazdálkodást akarnak csinálni, akkor önöknek érdekük, — amint itt az előbb az előadó úr mondotta — hogy úgy a gyógynövényeknél, mint az olajmagoknál előre meghatározzák azoknak az árát. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: A világpiaci árat nem határozhatjuk meg külön!) Ha meghatároztuk volna az árát, akkor egészen más volna a helyzet. (Ëber Antal: Legjobb lenne, ha a piac határozná meg az árakat!) De t. miniszter, úr, önök ennek alapján két társaságot kreáltak: az egyik társaság a német, a másik társaság a magyar, (vitéz Mecsér András: A németek kreálták!) A Farbenindustrie kreálta. Az egész a Farbenindustrie érdekében történt. Azért történt az egész, hogy a Farbenindustrie kivitesse innen az ő pengőjét, ha éppen tudja akarja t. képviselőtársam. A Farbenindustrie egyszerűen előnyt adott az ő cikkeinek és sokkal magasabb áron adja el azokat itt Magyarországon, ahol jóformán monopóliumot élvez, és így kaszírozza be az egyik oldalon azt, amit a másik oldalon ad. így áll az egész dolog, t. képviselőtársam, De hogy a szerződéseket ilyen alapon csinálják. ezt nem lehet helyeselni. Nagyon jól tudom, hogy igen t. képviselőtársam azzal a kukoricával, amelyet odahaza termel, igen jól csinálta a dolgát Németországban. Elismerem, nagyon szépen. Megjegyzem, én már 25—30 év előtt termeltem azt a kukoricát. (Vitéz Mecsér András: Lehetetlen! Csak tíz év óta vagyok gazda!) Nem Ön, én! (Vitéz Mecsér András: Az a kukorica nem létezett! Én vagyok apja is, meg anyja is! — Meskó Zoltán: Hagyjuk ezeket a pikáns dolgokat!) T. képviselőtársam, én be fogom ezt önnek bizonyítani s bebizonyíthatom azt is, hogy én magam termeltem azt a még ma is híres Sándor Pál-dinnyét, amelynek még ma is keresik a magját. De én rosszul csináltam, elvesztettem rajta a pénzemet, mert nem értettem hozzá. De én saját pénzemet vesztettem el, ön pedig, képviselő úr, az állam pénzét adta oda ebben a szerződésben. Ez a különbség a kettő között. (Gr. Somssich Antal: Hát mi ő? Nem államtitkár vagy miniszter! Hogyan jut hozzá?!) Érdekes, t. Ház, hogyan nyilatkozik ennek a szövetkezetnek igazgatója nyilvánosan. Azt mondja, hogy miután gazdák nem jelentkeztek 60.000 holdra, hanem csak 20.000-re, ennélfogva azoknak, akik 26 pengőt kapnak az olajgyáraktól, a másik 10.000 olcsóbban lesz, ennélfogva az a 10.000 sokkal jobban jön ki. (Vitéz Mecsér András: Ezt nem én mondtam!) Méltóztatik ezt megérteni 1 ? 60.000 holdra kellett volna, s miután csak 20.000-re jelentkeztek, 10.000 sokkal többet fog kapni. Én egyre vagyok kíváncsi, t. miniszter úr: legyen olyan kegyes megmondani ezek után, hogyan lesz a jövőben? Fennmarad ez a szövetkezet? Mi történik majd azokkal a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X?ÍIT. y Jf. ülése 1934 május 8-án, kedden. 265 gazdákkal, akik nem jelentették be termésüket? (Vitéz Mecsér András: Azok kevesebbet kapnak!) Mi történik azokkal a gazdákkal, akik értékesíteni akarják az áruikat Passaun keresztül? Meg fogják önök adni a kiviteli engedélyt nekik, s meg fogják adni önök ugyanazokat az előnyöket, amelyeket ennek a társaságnak adtak, azoknak a kereskedőknek is, akik kivisznek? (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ha olcsóbban nem vesznek és nem kínálnak kifelé, mint ez a szerződés!) Itt csak drágább árról lehet szó. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Akkor igen!) A t. miniszter úr tehát leszögezi azt, hogy nekik is megadja azt az 50%-os kompenzációs hasznot, amelyet itt kaptak? (Vitéz Mecsér András: Ezt nem lehet! Ezt nem az állam adja!) Bocsánatot kérek, ki .adja? Az állam adja! (Vitéz Mecsér András: A németek!) A kínai miniszter vagy a kínai pápa adja? Ki adja? Csak az állam adja azt a 45—50.000-et! Nem tudtam, hogy ennyire nincs tájékozva a t. képviselő úr. (Vitéz Mecsér András: Jöjjön hozzám iskolába a képviselő úr, ha nem tudja! Ez nagy tévedés!) Ezt az állam adja. Megadja ezt a miniszter úr a kereskedőknek is? Megadja ezt majd mindenkinek? Meg fogja engedni, hogy a kereskedelem kivigye azt az árut Passaun keresztül? Figyelmeztetem a t. miniszter urat, mivel a csehekkel tárgyalásokban van, hogy az a terület, amelyre a mi lenmagtermésünk legnagyobb része mindig ment: Csehország; például 1930-ban 67.000 métermázsa ment Csehországba. Méltóztassék a szerződéseknél figyelembe venni azt, hogy a legközelebbi állam, ahova kiviszünk, Csehország. A kérdés tehát az, amely tekintetében a t. miniszter úrnak itt rendelkeznie kell, hogy mi legyen a jövőben, mert én kötve hiszem, hogy ezeket az árukat mi Hamburgba ki fogjuk szállítani. Az az egy kikötés látszik a mezőgazdaság előnyére, hogy ha a lenmag ára Hamburgban 97-5 pengő felett volna, akkor meg kell felezni ezt az összeget. T. miniszter úr, ma — gondolom — 67-5 pengő az ár. Ha az előbb említett ár eléretik, akkor csak annak révén érhető el, hogy nincs termés a világon. Csak akkor lesz meg ez a hausse, ha nem lesz áru, különben nem emelkednék 50%kal ennek az árunak !Ia pedig ez megvan, akkor minek felezik meg önök ezt a németekkel. Hiszen akkor önök a mi lenmagunkat olcsóbban akarják odaadni a németeknek, mint a sokkal rosszabb minőségű La Plata lenmagot. Hol van itt a ráció, hol van itt a gondolkodás. Ez egy szerencsétlen elgondolás, itt tévedés van az egész vonalon, amelyben egyetlenegy megnyugtató momentum van, és ez az, hogy mi nem vagyunk kötelezve szállítani,^ ők pedig kötelesek átvenni. Ez az egy biztosíték van, amely számunkra jó. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) De miért kellett megalapítani ezt a két társaságot? A társaság 3 pengővel drágábban adja a vetőmagot, mint ahogy veszi. Ez a társaság vestz> 60 vágón vetőmagot, .amely most Triesztben fekszik, és amelyre nincs szükségünk. Hát hogy lehet akkor elzárni az utat és a kivitelt megtiltani, amikor a kereskedők kezében van az áru? Hát ez eljárás? Hol van hiztonság akkor ebben az országban, hol lehet egyenes úton valamit csinálni, valamit az országból kivinni? Hibákat lehet csinálni, de mulasztásokat nem szabad elkövetni. Ha csak egyetlenegy szakértőt vettek volna oda, a szer38
