Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
Az országgyűlés képviselőházának 274: ütése 1934 május: 8-án, kedden. 263 akkor egy kéréssel is fordulok ismét a földmívelésügyi miniszter úrhoz ebben a vonatkozásban. Ezeknek a kérdéseknek elintézésénél mindig prédominait, mindig első sorban állott a búzakrédés; nagyon helyesen. En azonban, mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, arra kérem a kormány és az egész Ház becses figyelmét, hogy igen-igen fontos kérdés és igen-igen fontos tétele ennek a megegyezésnek az állatértékesítés kérdése is. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Különösen hangsúlyoznom kell ezt a Dunántúl szempontjából, (Ügy van! a jobboldalon.) mert amilyen fontos ennél a kérdésnél a Tiszántúlnak az ő búzája, éppen olyan fontos a Dunántúlnak az ő állattenyésztése és az állati termékek értékesítése. (Ügy pan! a jobboldalon.) En bizonyos aggállyal látom most a legutóbbi napokban, hogy az olasz vámkezelésben bizonyos átformálás történt ebben a kérdésben. (Petro Kálmán: Szép átformálás.) Tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr mindezeket a dolgokat a szívén viseli, mégis csak hangot akartam adni annak, hogy bizonyos fájdalommal és aggodalommal nézzük, ezeket a dolgokat. Ha egyéb gazdasági érdekek szempontjából nem lenne ez a kérdés Olaszországgal szemben megoldható, kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy azzal a szerintem is sikerült német kereskedelmi szerződéssel kapcsolatban történjék gondoskodás arról, hogy a mi állatproduktumaink csökkenő árak nélkül, az eddigi árnívót tartva, éppúgy értékesíthetők legyenek, mint ahogyan eddig értékesíthetők voltak. Beszédidőm lejárt, nem kívánom tovább untatni az igen t. Képviselőházat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mindezekből a tényekből, amelyeket felsoroltam, azt Látom, hogy a kormány igazi atyai gondoskodással kezeli az agrárérdekeket, nemcsak szóban, hanem cselekedetben is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezek a tények, ezek a kormánycselekedetek engem bizalomra hangolnak. Ezt a bizalmat erősíti az az egyéni bizalom, amellyel a földmívelésügyi miniszter úr .személye iránt mindig viseltettem. Ebből a bizalomból kifolyólag tehát én a földmívelésügyi kormány költségvetését elismeréssel és köszönettel elfogadom. (Éljenzés és taps a, jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! Abban a veszélyben vagyok, hogy esetleg politikai gyanú fog terhelni, ha hozzájárulok előttem szólott t. képviselőtársamnak ahhoz a megjegyzéséhez, hogy igenis elismerés illeti a kormányt, mint a miniszterelnök urat, mint a földmívelésügyi miniszter urat, azért a hallatlan erőfeszítésért, amelyet a múltban a magyar mezőgazdasági termékek értékesítése tekintetében kifejtettek. Ehhez teljes egészében hozzájárulok, bár lesz még alkalmam ezzel kapcsolatban a kereskedelmi budget tárgyalása alkalmával — ami a kereskedőket illeti — bizonyos kritikával élni. Mindamellett kritikát kell gyakorolnom. Bár voltaképpen egész gazdaságunk tekintetében bagatellről van szó, de — mondom — kritikát kell gyakorolnom arról, hogyan és miképpen kezeli a kormány azt a kérdést, hogy szakértőket vonjon be az egyes szerződések megkötésébe. Ha visszaemlékszünk a cukorkonvencióra, akkor azt láttuk, hogy néhai Hatvany-Deutsch Sándort elvitték Brüsszelbe, mert ő ezt a kérdést ex asse értette. Aki nagy dolgokat csinál, az hibát elkövethet, de mulasztásokat nem szabad elkövetni, már pedig mulasztás az, ha nem vonnak be ilyen tárgyalásokba olyan férfiakat, akik azt a mesterséget, amelyről az illető szerződésekben szó van, évtizedek óta űzik. Még egyszer külön köszönöm a miniszterelnök úrnak, hogy jóformán mint ágens lépett fel a mezőgazdaság érdekében, de nagyon kérem őt, hogy a jövőben, ha ilyen szerződések köttetnek, amelyeknek ő csinálta az útját, a tárgyalásokba olyan emberek vonassak be, akik az illető cikkekkel kapcsolatban leg jobban értik a szerződéskötést. A legnagyobb szerződést hozom fel erre mintának, a lenszerződést, mert ez tipikus mutatója annak a hozzá nem értésnek, amellyel szerződést kötni nem szabad. Könnyelműen kötötték meg ezt a szerződést, hiányosan, szánalmasan kötötték meg és ezáltal ez az egész szerződés értéktelen. Ez nem is szerződés, hanem egy ígérvény, amelyet a gazdáknak tesznek, amelynek azonban én semmiféle értékét sem tudom felfedezni. Ez a tervgazdaság első gyümölcse. Magában az, amit ezzel el akartak érni, igen értékes, mert hiszen itt olyan növényt akartak termelni, amelyet egy idegen állam átvesz. Ha nem tévedek, akkor ez összefüggésben van Papén alkancellár itteni látogatásával, aki azt mondotta, hogy ők búzát nem vehetnek át, de például olajtermékeket szívesen át fognak venni. (Reisinger Ferenc: Ricinust! Hashajtóra van szükségük, mert a fasizmus megterhelte a gyomrukat!) Elnök: Csendet kérek, Reisinger képviselő úr! Sándor Pál: Erről a kérdésről azonban sajnos, nem sokat beszélhetek, mert csak félóra időm van ennek taglalására Ennélfogva jóformán sürgönystílushan fogom elmondani önöknek ennek a szerződésnek tartalmát és konzekvenciáit. Kötöttek egy olyan szerződést az olajgyárakkal, amelyben egy 26 pengős, tehát igen magas árban tízezer hold termésének átvételét stipulálták. Már itt is kitűnik az, hogy az olajgyárak becsapták a t. miniszter urat, mert a szerződésben 6760 tonnának, azaz 67.000» métermázsának átvételét határozták ugyan meg, de expressis verbis kimondták, hogy csak 10.000 hold termését veszik át. Miután pedig az utóbbi tíz évben csak kétszer volt 3 méterimázsán felüli termés holdanként, egyszer 3*4, egyszer pedig 3-7 métermázsa, a többi évben pedig 3 métermázsa alatt volt a termés, ennélfogva legjobb esetben csak 30.000 métermázsát fognak átvenni. Már itt kitűnik az, hogy ha egy szakértő is jelen van a szerződés megkötésénél, az rögtön megmondja, hogy 6—7 métermázsáit nem teremhet egy hold Magyarországon és így a szerződés egészen hamis számítás alapján jött létre. Amíg tehát az egyik oldalon kikötötték, hogy az olajgyáraknak 10.000 holdból kell átvenni a termést, addig a másik oldalon már meghatározott számú 'métermázsákról van szó. Ott ki van mondva, hogy 250.000—275.000 métermázsa lent vesznek át a németek Hamburg, Antwerpen vagy Amsterdam kikötőjében egy bizonyos áron, amelyről később fogok beszélni. Mi azonban nem vagyunk kötelesek ezt szállítani. Nekünk hórnaponkint fel kell ajánlanunk 400 vagont^ azaz 40.000 métermázsát, tehát hatszor vagy hétszer 40.000 métermázsát kell felajánlanunk. Ez a kötelezettség pedig, ha a mai árat veszem, — amely már 7-5 hollandi forint; én még csak 7
