Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának t7 ját január l-ére tűzte ki. Magam is elismerem, ez nem szerencsés határnap, de ki kell jelentenem, hogy a kormány mindent megtett atekintetben, hogy ennek a nem szerenesés határnapnak súlyos következményeit elhárítsa a gazdatársadalomról. Itt van a kezemben a Budapesti Közlönynek, a hivatalos lapnak mai száma, amelyben megjelent a kormány 4150. számú rendelete. Ez a rendelet intézkedést tartalmaz atekintetben, hogy a védettség megszüntetése esetében a védettség megszüntetése felfüggesztessék egészen az új termésig, augusztus 31-éig, de messzemenő rendelkezéseket tartalmaz ez a rendelet a gazdaérdekek képviseletében egyébként is. Nem a gondos gazda, rendelkezése és gondolata az, amikor ez a rendelet akként rendelkezik, hogy a védett birtoknak lefoglalt ingóságai közül azok, amelyeknek értékesítése a gazdaság rendes vitelénez szükséges, igenis, feloldandók. Tovább megyek. Nem kellő gondoskodás-e az, amikor ennek a rendeletnek 4. Vában a kormány kimondja azt, hogy ha a hitelező és a védett adós között vita támad atekintetben, vájjon a védett adós teljesítette-e kötelezettségét, a bíróság határoz annak megállapítása tekintetében, hogy a kötelezettség teljesíttetett-e és amíg ez a határozat meg nem történt, addig a felfüggesztés kérdésében a híróság dönteni nem jogosult Még továbbmenőleg — és most jön a lényeges — itt térek rá azokra a kérdésekre is, amelyekre előttem szólott igen t. képviselőtársam is rámutatott, hogy az 5. § azt mondja: 1934. évi augusztus 31. napjáig tartó hatállyal felfüggesztheti a bíróság a védettség megszüntetése iránti kérés eldöntését akkor, ha a gazda — a birtokállagra tekintet nélkül — rendkívül súlyos károsodás miatt jutott abba a helyzetbe, hogy kötelezettségeit teljesíteni nem tudja; felfüggesztheti a bíróság akkor is, ha a gazda a zárgondnoki kezelés folytán felmerült költségek miatt jutott abba a helyzetbe, hogy kötelezettségeit nem teljesítheti. Ez igen fontos és a legprominensebb rendelkezése ennek a rendeletnek, mert ez bizonyítja legjobban a kormány agrár voltát. A következő pontban pedig a kormány akként rendelkezik, hogy a bíróság felfüggesztheti a védettség megszüntetését akkor, ha azt olyan hitelező kéri, akinek telekkönyvi helyzetéből azt állapíthatja meg, hogy ha a védettség megszüntetésével kényszerértékesítésre kerülnek is az ingók, ő kielégítést fog kapni. Oly messzemenő gondoskodások ezek az eladósodott gazdatársadalomról, amelyek igazán csak odaadó agrárszívből fakadhattak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban azt mondotta, hogy a bankoknak nagyobb érdekük fűződik a gazdavédelmi rendeletekhez, mint az eladósodott gazdáknak és egyáltalán a gazdahitel kérdéséről is tett itt említést. Osz- tozom azokban az óhajokban és aggályokban, amelyeket ő a gazdahitel kérdésében hangoztatott és látom is a módját annak, hogyan lehetne paralizálni, hogyan lehetne egyensúlyozni azt a tényleges nagyhatalmat, — nem vádként mondom a bankok irányában — amely nagyhatalom a hitelezőt az adóssal szemben mindig megilleti és amely hatalom az adóssal szemben a hitelezőnek mindig a kezében van. (Éber Antal: Ügy, hop

1

^ ne csináljon adósságokat! •— Derültség. — Kóródi Katona János: Könnyű mondani annak, akinek tele van a zsebe!) Ez igaz! Békeidőben, amint méltóztatnak tudni, a .' ülése 1934- május 8-án, kedden. 261 gazdahitel kérdésének megvolt a saját külön szerve. (Sándor Pál: Az adósságcsinálás magyar virtus!) A nagybirtok számára ott volt a Földhitelintézet, a kisbirtoknak a Kisbirtokosok Földhitelintézete, a nagybirtokosoknak, illetőleg a vegyes adósoknak az Okh.-ban szintén megvolt a maguk hitelszerve. Milyen célt szolgáltak ezek a hitelszervek? Azt a célt szolgálták, hogy a szabad bankok, az önálló bankok kamatpolitikáját az állam irányításával, az állam tőkesegélyével nyújtott hitelek útján paralizálják, elszállítsák. (Éber Antal: Ellenkezőleg!) Való w, (hogy ezek a szervezetek ezidőszerint az anyagi erők hiányában kívánnivalókat hagy maga után, a megoldást tehát abban látom, ha ezeknek a hitelszervezeteknek akeióképességét valami módon fokozni lehetne. T. Ház! Ezekkel a kérdésekkel nem akarok tovább foglalkozni; méltóztassék megengedni, hogy áttérve a f öldmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatos kérdésekre, keressem én is, mint az előadó úr, annak okát, hogy a magyar földmívelés, a magyar mezőgazdaság milyen úton-módon jutott abba a helyzetbe, amelyben 1930-ban, 31-ben és 32-ben volt és hogyan áll a magyar mezőgazdaság ehhez a helyzethez viszonyítva 1934-ben? Kétségtelen, hogy az autarchiák, az elzárkózás és a kereskedelmi szerződések hiánya volt az, ami minket ebbe a nehéz helyzetbe juttatott. Kétségtelen az is, hogy súlyos és reménytelen volt a helyzet, de ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra is, hogy az 1931732-ben előállott helyzet nem minden tendencia s a külállamoknak és környező államoknak nem minden akciója nélkül következett be. Ez a helyzet igenis a külállamok ellenséges és minket térdreszorítani akaró politikájának következménye volt. (Ügy van! a jobboldalon.) A vezetők talán nem, de a nagy magyar gazdaközönség ösztönösen érezte azt, hogy ez nem békés kereskedelmi, mezőgazdasági és külkereskedelmi állapot, hanem harci kereskedelmi állapot. És tűrt, szenvedett, dolgozott, amint dolgoztak a katonák a lövészárokban, és én ma megállapíthatom, hogy azok a súlyos lövészárokharcok, az a súlyos és mozdulatlan állóharc, amely jellemezte mezőgazdaságunk helyzetét, immár megszűnt, megszűnt s szerintem elsősorban annak következtében, hogy ennek a gazdasági háborúnak a vezetője, a kormány, a piacok megszervezésével megteremtette a lövészárokból való kitörésnek azt a lehetőségét, amely azután — remélem és hiszem, és kérem az Istent — a front áttörésével hozza meg számára a teljes győzelmet. Mélyen t. Képviselőház! Ezekben a kérdésekben a piacok megszerzése, az értékesítés lehetőségének alátámasztása és a hely megteremtése volt az első feladat. E tekintetben különösen elismeréssel kell megemlékeznem a földmívelésügyi miniszter úr erélyes munkájáról, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) mert én ennek az állóharcnak mozgóharccá való átalakulásánál az első konkrétumot az osztrákokkal kötött kereskedelmi szerződésben látom. (Úgy van! a jobboldalon.) Nemrég történt, visszaemlékezhetünk rá és tudjuk, hogy ennek a kormánykoncepciónak megvalósítása a kivitelben annak a fáradhatatlan, odaadó és hozzáértő munkának a sikere volt, amelyet éppen a földmívelésügyi miniszter úr fejtett ki ebben az ügyben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tágul a lövés zárkon át támadt rés, mert íme ezen a kis résen eljutottunk egy nagyobb nyert háborús szakaszhoz a római szerződés-