Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.
Ülésnapok - 1931-274
Az országgyűlés képviselőházának 2 csak azoknak volt igazuk, akik rámutattak arra, hogy céltudatos munkával és erőfeszítéssel a legrövidebb időn belül a magyar búza minőségét igenis előbbre lehet vinni. Mi, sajnos, olyan náció vagyunk, hogy a magunk értekeit rendszerint magyar kezek szokták tönkretenni. Annak ecsetelésére, hogy mit ártott a magyar búzának a világpiacon az a kampány, amely abban az időben megindult a magyar búza ellen, innen hazulról, talán nincs is elég időm, de meg akarom állapítani, hogy ma már a magyar búza és a magyar liszt rehabilitálásának útján vagyunk és igenis, a legrövidebb időn belül a magyar ibúza és a magyar liszt régi dicsősége új ragyogásban fog megjelenni a világpiacon. Tengeri termésünk tekintetében ugyanezen az úton haladunk előre, ugyanazokat a szempontokat visszük keresztül, amelyeket a búzatermelés egységesítésénél követünk. A földmívelésügyi miniszter úr a Dunántúlon bizonyos akciót kezdett és pedig olyanképpen, hogy egyes kiváló tengeri terméssel rendelkező gazdákkal szerződést kötött és ezeknek utántermését főleg kisgazdák részére rendelkezésre bocsátja. Mi állattenyésztő ország vagyunk. Állattenyésztő^ országban a tengeri termelésnek megnemesítése, konformma tétele egyike a legnagyobb érdekeknek, ezért örömünket kell kifejezni a fölött, hogy a búza mellett a tengerikultúránk belső értéknövelésére is gondol a földmívelésügyi kormány. Ugyanezek a törekvések mutatkoznak a burgonyatermelés átalakításában. Meg szeretném állapítani, hogy azokkal a törekvésekkel szemben, amelyek néhány évvel ezelőtt arra figyelmeztettek bennünket, hogy külföldi burgonyával kell felfrissíteni a magyar burgonyát, eltudtuk érni azt, hogy az ország belsejében a burgonyatermelésben keresztülvitt vérfelfrissítési akció már eddig is sikeresnek mutatkozik. Utalnom kell az új burgonya termelése terén elért eredményeinkre is. Méltóztatik tudni, hogy a korábbi esztendőkben új burgonya igen nagy mennyiségben jött be külföldről. Ma ez teljesen feleslegessé vált, sőt az előtt állunk, hogy új burgonyát Magyarországról rövid időn belül exportálhatunk is. Ami az ipari és kereskedelmi növényeket illeti, elismerem, hogy ezen a téren is mindenekelőtt való szempont a minőség. Kereskedelmi és ipari növények terjedésének és elterjesztésének azonban van egy conditio sine qua non-ja, hogy érdemes és kifizető legyen ipari és kereskedelmi növényeket termelni. Ezért a földmívelésügyi miniszter úr nagyon helyesen fogta meg ezt a kérdést. -Nem előadásokkal, nem nagy propagandával és reklámmal próbálja belevinni a magyar népi köztudatba az ipari és kereskedelmi növények termelésének fontosságát, hanem azzal, hogy olyan konstrukciókkal, amelyek ma lehetségesek, elsősorban megfelelő árat próbál biztosítani az egyes kereskedelmi és ipari növények termelőinek. (Egy hang a baloldalon: A len!) A lenkóró-, kenderkóró-, rostkender szerződéseket — azt hiszem — a balodalról sem kifogásolhatják, mert a magyar közönség széles rétegeiben igenis megállapítást nyert, hogy ezek szerencsés és az áralakulás szempontjából hasznos konstrukciók. (Reisinger Ferenc: Nem is kifogásoljuk, csak keveset áldoznak rá, az a baj! — Mojzes János: A komlóval mi van 1 ?) A komlóról is fogunk majd beszélni. Azt hiszem, a földmívelésügyi miniszter úr fog erre a kérdésre rátérni. (Éber Antal: Nagyon érdekas kérdés! És a szövetkezet is érdekes!) . ülése 1934- május 8-á?i, kedden. 253 Előadásom során minden esztendőben különös gondot fordítottam arra, hogy a magyar gyümölcstermelés fontosságával foglalkozzam. Nemcsak azért, mintha hazabeszélnék, mert magamnak is előkelő gyümölcstermelő kerületem van, hanem azért, mert meggyőződésem az, hogy ez olyan termelési ág, amelynek céltudatos elobbrevitelével nagy közgazdasági hasznot tudunk az országnak biztosítani. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Természetesen a gyümölcstermelésnél is elsősorban a minőség és a nagymennyiségben való egyöntetűség az a követelmény, amelyre törekedni kell. Az eddigi eredmények a jövőt illetően a legjobb eredménnyel kecsegtetnek. Itt is számokra hivatkozom. Frissgyümölcs-kivitelünk az elmúlt esztendőben kereken 400.000 métermázsára emelkedett az előző évi 280.000 métermázsával szemben. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez valami karitatív kivitel, mert a külföldi piacok nagyon gondosan megválogatják a gyümölcsöt, amelyet megvesznek. Ebben az eredményben igenis része van annak a minőségi javulásnak, amelyet gyümölcstermelésünk elért. (Éber Antal: Csak ne irányítsák!) T. képviselőtársam, nekem az értékesítésnél kellett volna az irányításról is beszélnem, de talán két mondattal itt is belekapcsolódhatom. Azok a törekvések, amelyeket tervgazdálkodás, irányított gazdálkodás és hasonló név alatt ismerünk, meglehetősen ferde és hamis világításban állanak a közvélemény előtt. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Hála Istennek, csakhogy már így beszélünk!) Hála Istennek, néhány hónap alatt eljutottunk oda. hogy a józan közvélemény már teljesen másképpen látja a kérdést. (Ügy van! a baloldalon, — Sándor Pál: Hála Istennek!) Hangsúlyozom, hogy mi is alaposan belenéztünk ennek a kérdésnek lényegébe, (Sándor Pál: Későn jöttek rá!) Nem is kellett rájönnünk, t. képviselőtársam, (Mozgás jobb felől.) mert már az első pillanattól kezdve úgy fogtuk fel az egész dolgot, hogy tulajdonképpen nincs másról szó, mint az értékesítés organizálásáról. (Esztergályos János: De vájjon azonosítja-e magát Kuna-Mecsér ezzel?) Méltóztassék megengedni, ha az egyik oldalon látom, hogy a kereslet az egész vonalon a legnagyobb szervezettséggel lép fel, akkor jogosultnak ismerjem el azt a törekvést, hogy a kínálat is szervezkedjék. Legutóbb egy nagyon érdekes angol kö\nyvet olvastam, amelyben Elliot angol földmívelésügyi államtitkárnak idevonatkozó törekvései vannak leírva. Én azt hiszem, Elliotra nem lehet ráfogni azt, hogy a szabadkereskedelmi törekvéseknek, a liberális gazdasági rendszernek ellensége volna. Azokat a fejtegetéseket amelyeket Elliot megírt, s amelyek eddigi törekvéseit és eddigi működésiét ismertetik, azt hiszem, a magyar kereskedelemnek bármelyik legyezője nyugodtan aláírhatja, ennél pedig, azt hiszem, mi sem akarunk tovább me;:ni. (Sándor Pál: Hozok egy példát!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy ennél mi nem akarunk továbbmenni. T. Ház! Visszatérve a gyümölcstermelésre, ebben a tekintetben én a fejlődésnek és a sikernek két komponensére akarok rámutatni. Az esryik komponens az, hogy egy-egy gyümölcsből minél kevesebb, de kiválóbb fajtának nagy mennyiségben való termelésére kell törekedni. Erre törekszik a földmívelésügyi miniszter úr annak az akciónak keretében is, amelyben 500.000 pengő áldozattal körülbelül 2000 hold összefüggő területen gyümölcsösöket akar léte-
