Képviselőházi napló, 1931. XXII. kötet • 1934. május 01. - 1934. május 16.

Ülésnapok - 1931-274

Az országgyűlés képviselőházának 2\ tudom, hogy mivel bizonyítsam azoknak az erőfeszítéseknek súlyát és fontosságát, amely erőfeszítéseket a kormány ennek a kérdésnek szentelt. 'Ezeknől a kérdésekről megemlékezve és a magyar agrárexport eredményeit itt dokumentálva, nem hallgathatok el egy nagyon érdekes számítást, amely azt mutatja, hogy ha 1929-től 1933-ig bezárólag külkereskedelmi forgalmunk az 1925—1927. évek átlag mezőgazdasági árai a]apján bonyolódott volna le, akkor az 5 év aktívuma 184 millió pengő helyett kereken 800 millió pengőt tett volna ki. Ez azt jelenti, hogy ez esetben a külkereskedelmi forgalom összezsugorodása mellett is Magyarország a külfölddel szemben fennálló fizetési kötelezettségeinek elégett tudott volna tenni, mert hiszen évenként körülbelül kereken 160 millió pengő külkereskedelmi plusz állott volna erre a célra rendelkezésre. Itt tehát nem a magyar fizetni nemi akarás, haneia tulajdonképpen az agráráraknak, az agrárértékesítésnek világszerte tapasztalható összeomlása és ebben a világösszeomlásban a magyar agrártragédia okozta azt, hogy ez az ország a külfölddel szemben nem teljesítheti fizetésig kötelezettségeit. Visszatérve értékesítési politikánknak a közelmultidőkben kifejtett erőfeszítéseire, méltóztassék megengedni, hogy az agrárexportunk fejlődését előmozdító tényezőkről is szóljak néhány szót. Itt elsősorban szerződéses politikánkról kell beszélnem és pedig mezőgazdasági vonatkozásban. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy ez az ország 1932 őszén külkereskedelmi tekintetben úgyszólván a teljes elszigetelődés előtt állott. Ausztriával való külkereskedelmi forgalmunk teljesen összezsugorodott, a Csehszlovákiával való vámháborúnak éppen a közepén voltunk, olasz forgalmunk is inkább összezsugorodott, mint fejlődési tüneteket mutatott, Svájccal alig volt forgalmunk, Angliáról és Franciaországról nem is beszélve, mert odairányuló mezőgazdasági kivitelünk nem volt számottevő. Az új külkereskedelmi koncepcióval elértük azt, hogy ma ez az ország mégis többé-kevésbé funkcionáló és különösen fejleszthető osztrákmagyar kereskedelmi szerződés birtokában van, Csehszlovákiával, ha nehezen is, de a kompenzációk révén mégis valamelyes forgalmat fenn tudunk tartani, Olaszországgal^ emelkedő • külkereskedelmi forgalmat bonyolítunk le, és — ami a legfontosabb — egy olyan piacot, mint Svájcot, teljes mértékben meg tudtunk nyerni és olyan piacokat tudott meghódítani a magyar mezőgazdaság, mint Angolország és Franciaország. Természetesen a mélyen t. urak talán arra méltóztatnak itt hivatkozni, hogy egész külkereskedelmi politikánk fejlődésénél és külkereskedelmi mérlegeredményeink felmutatásánál számot kell vetni azzal, hogy ennek legnagyobb része árupengő- és fináncpengő-kivitel, tehát a magyar közgazdaság szempontjából az a 80 milliós külkereskedelmi mérleg-eredmény aktívumot, pozitív tételt tulajdonképpen nem jelent. (Sándor Pál: Becsületes beszéd! — Eckhardt Tibor: Szerencsére el vagyunk adósodva!) En becsületesen tárom fel a helyzetet, lehet, hogy általános közgazdasági szempontból ez így van, de nekem azon a helyen, ahol beszélek s annak a tárcának előadásánál, amelyet képviselek, nem az általános közgazdasági szempontokat kell kiemelnem, hanem rá kell '4: ülése 1934 május 8-án, kedden. 251 utalnom arra, hogy akár árupengővel, akár fmancpengővel bonyolítottuk le ezt a mezőgazdasági kivitelt, az a mezőgazdaság érdekében állott (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és nem tudok azok oldalára csatlakozni, akik magas fináncpolitikai vagy tudományos teóriákból ezt a mezőgazdasági kiviteli eredményt igyekeznek lecsökkenteni; mert a dolgok fácitja mégis az, hogy a belső piacot tehermentesítettük és megakadályoztuk azt, hogy a belső piacon mély, katasztrofális áralakulás következzék be. (Helyeslés a jobboldalon) E tekintetben bátor vagyok azokkal a kritikákkal S|pmben, amelyek a baloldalon elhangzottak* devizapolitikánkat illetőleg, konstatálni, hogy ez a devizapolitika bizonyos egészséges reformokon ment át, engedett merevségéből s ma már nemcsak a fináncpolitikai vagy a valutáris szempontok, hanem a közgazdasági szempontok is figyelembe jönnek, Itt van, mondom, az egész árupengő és fináncpengő konstrukció, itt van egész fel árpolitikai rendszerünk, (Sándor Pál: És a boletta!) amely mégis valahogyan kiegyensúlyozza azt a rettenetes helyzetet, amelyet minden országra nézve egy devizapolitikai megkötöttség jelent. (Reisinger Ferenc: A németországi kivitelről nem hallhatnánk néhány szót?) Németországgal —-• amint nagyon jól méltóztatnak tudni — 1933-ban egy abszolúte nem funkcionáló kereskedelmi szerződés birtokában voltunk. 1932-ben és 1933-ban semmit sem tudtunk kivinni. A magyar kormány erőfeszítésének eredménye az, hogy ha egy árupengő konstrukciójú magyar-német kereskedelmi szerződést kötöttünk is, de mégis kilátásunk van arra, hogy körülbelül 80—100 millió pengő között mozgó mezőgazdasági kivitelt tudunk lebonyolítani Németországgal, és pedig olyan árukat tudunk exportálni, amelyekről eddig németországi viszonylatban szó sem lehetett, mint a szalonna, zsír stb. (Esztergályos János: Cseresznye!) Ne méltóztassék a magyar cseresznyét lebecsülni. (Esztergályos János: Nem becsülöm le, csak megemlékezem róla, nehogy el méltóztassék felejteni. Hiszen a miniszterelnök úr is ezért repült ki Berlinbe!) T. Képviselőtársam, én nem tudom ezeket a kérdéseket ilyen tréfás oldalról kezelni. (Létay Ernő: Jobb exportcikk, mint a világforradalom! — Esztergályos János: ön is hajlandó volt egy időben forradalmat szállítani. Ne becsülje tehát le! — Létay Ernő: Én?! Ügy látszik, nem ismeri a históriákat a képviselő úr!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tessék csendben maradni.' Marschall Ferenc előadó: A cseresznyén nem fogunk összeveszni. (Esztergályos János: Abszolúte nem! Inkább összeveszünk a forradalmon! — Zaj.) T. Ház! A forgalmat animáló tényezők között vagyok bátor említeni a fuvarpolitikát is, amelyről máskor a kereskedelmi tárca tárgyalásánál szoktak megemlékezni, nekem azonban kötelességem, hogy ezekről a kérdésekről itt is megemlékezzem, mert minél alacsonyabb a mezőgazdasági cikkek árszínvonala, a szállítási költségeknek annál nagyobb jelentősége van. Mert alacsony ár mellett a magas fuvarköltség úgyszólván a teljes árat konzumálja, E tekintetben utalok a földmívelésügyi miniszter úr kezdeményezésére tavaly keresztülvitt államvasúti díjmérséklésekre, amelyek körülbelül 4 millió pengőt tettek ki. Ezek keretében a nagyobb távolságokra 36*